Markos Dániel: Át a tűzkeresztségen - PTQ Újvidék
Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2013.12.01 21:25Át a tűzkeresztségen - PTQ Újvidék 2013
Idén ősszel nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a Magicezéssel kapcsolatos utazásokba. Legyen az Draft Challange, PTQ vagy OMK, készen állok négy társsal száz meg száz kilométer megtétele után játszani. Ezúttal az Újvidéki PTQ volt a soros, ami új terep volt nekem.
Az útnak némi újra- meg átszervezés után Nagy Ferivel, Durham Mikivel, Sárkány Norbival, meg az immár állandó útitársammá vált Kenyeres Ákossal vágtunk neki. Az út gond nélkül zajlott (már ha nem veszi valaki gondnak a határon való félórás várakozást), közben érdeklődve hallgattuk Miki barlangászos sztorijait és csodálkoztunk az Alföld folyatásán (sehol semmi kilométerekig) meg az újvidéki Underworld Connections-ön bolhapiacon.
Érkezésünk után össze is futottunk a többi budapesti és szegedi Magicessel. A parkolást meg kellett oldani; szerencsére Marek pénzváltásának és a trafikban való kézzel-lábbal mutogatásnak meglett az eredménye. A szervezők pedig voltak olyan jó fejek, hogy euróban is lehetett fizetni.
Maga a hely elég szűk volt, meg zajos is. Úgy látszik, errefelé nem szokás csendben regisztrálni és paklit építeni. Az éneklés és a telefondallam fütyüléssel folytatása is megszokott.
A kapott csomag szerintem elég ramaty volt, ezt állítottam össze belőle:
Hát igen, a kétmanás slotot ki lehet emelni, mint a gyenge pontot. Viszont volt jó pár heroic és bestow lap. Úgy voltam vele, ha ezek túlélik, és elszabadulnak, az ellennek nem lesz sok esélye. Kissé all-in jellege volt a dolognak, de hát a sealed már csak ilyen.
Első fordulóban ellenfelem az a Boris Vukovic volt, akinek Riminiben Szőke és Glied is ellenfele volt, ott majdnem top 8 is lett – mint utólag megtudtam. Ha jól emlékszem, bejöttek a bestowos lények, és viszonylag könnyedén vertem meg (az Ordeal miatt nem tudott lerace-elni). Jó fej volt a srác, és remek küzdőszelleme van, hisz top 8-as lett végül (0-1-ről).
Második fordulóban Kocsis Gabit kaptam meg ellenfélnek. Elmélkedtünk azon, hogy mostanában nagyon jó ellene a mérlegem; draftokon általában meg szoktam verni. Ez immár a sealedre is jellemző: hibázott is, meg bestowos lényeket kapott gazdagon.
Harmadik fordulóban kikaptam egy későbbi top 8-as, szűkszavú csávótól. Két játékban is kitett ellenem egy Daxost. Az elsőben nem tudtam vele mit kezdeni, a másodikban azonban büntettem: két 2-es powerű lényemmel megblokkoltam, majd castoltam egy Dauntless Onslaughtot (volt már rajta egy jelző, és tartottam egy combat trükktől). Ellenfelem elismerően bólintott, tetszett neki ez a játék. Daxost így ugyan elintéztem, de volt más lénye helyette.
Negyedik fordulóban egy, az előzőeknél kisebb játéktudású ellent kaptam (nem figyelt a heroic triggerekre meg ilyenek). Itt végre Anax és Küméda is villoghatott, mert karácsonyfát csináltam a lapból – minden körben bestow, heroic, majd ütés.
Ötödik fordulóban Ákost kaptam meg ellenfélnek, aki azzal dicsekedett, hogy külföldi versenyeken magyarok ellen még veretlen. Ennek a sorozatnak itt vége szakadt. Az első játékban Wingsteed Ridere bestowoltam és láttam neki a csapkodásnak, le is vittem kevésbe. Ő is kevésbe ütött le engem egy Reaper of the Wilds-szel, amit hagytam támadni, mert gondoltam, úgyis mindjárt nyerek. Ekkorra azonban volt már egy Sentry of the Underwordje meg egy Scholar af Arethosa. Realizáltam, hogy így előbb-utóbb nekem lesz végem, mert nincs a pegazuson Hopeful Eidolon, ő meg szép lassan lecsipegeti az életemet, miközben regenerálni is tudja a Sentryjét. 3-3 életben voltunk, s rettenetes körök következtek: mindkettőnknek alaposan meg kellett fontolnia lépéseit, különben könnyedén vereség lett volna a vége. A Reapert több lénnyel is blokkoltam, hogy ne okozzon gondot, aminek köszönhetően Ákos scryolásba fogott – és alulra tette a 9. földjét, ami kritikus döntés volt. Kevés lény maradt a páston, mikor is kitettem egy Ill-Tempered Cyclopst. Ez a trample miatt kínos volt Ákosnak – következő körben támadtam, fogta a küklopszt, én szörnyűségessé tettem, majd reakcióban lelőtte egy Lash of the Whippel. Muszáj volt ezt a lépést tennem, mert így nem maradt manája életet szipolyozni tőlem, a Sentryje pedig csak chumpolni tudott. Úgyhogy topdeck földre várt Ákos, ami nem adta ki neki: 3-ban voltam, így pont nem tudott megverni, én viszont a következő körben nyertem, lévén nem volt repülő lénye.
A második játék egyszerűbb volt, mert megállt 4 földnél, én viszont meg sem álltam addig, amíg egy Emissary of Purphorous-t tettem a Wingsteed Rideremre. Ákos ezek után eléggé kiakadt arra, hogy milyen irreálisan húztam, bezzeg ő nem. Sajnos ilyen a kártya.
A hatodik fordulót mindenképpen meg kellett nyerni a top 8-hoz. Ellenfelem egy UG színekkel játszó macedón srác volt. Kaptunk egy deck checket, így elég sok időt fordítottunk arra, hogy megfelelően keveredjenek össze ismét a paklijaink. Neki ez mégsem sikerült olyan jól: az első játékban szokás szerint Wingsteed Riderrel büntettem, egészen addig, míg flyereket rakott ki. A Rider már 5/5-ös volt ekkor, támadtam, de nem blokkolt. Megnéztem a boardot és a kezemet: ő ki volt tappelve, és 11-ben volt. Nekem volt 6 földem, egy Priest of Iorasom, kézben egy Emissary, egy Fanatic of Mogis és egy Battlewise Valor. A terv a következő: Sir Galahad és én eltolom a Valort a pacira, ami így leüti az ellent 3-ba, kirakom az Emissary-t, majd a következő körben a Fanatic pont 3-mat lő. Így is történt; ráadásul megint kitappelt egy lényhez, így ezt minden counter/bounce félelem nélkül megtehettem. Az, hogy ezt a kombinációt kiagyaltam, és be is jött, annyira tetszett nekem, hogy elhatároztam: itt és most bejutok a top 8-ba.
A második játék már nem sikerült ilyen jól, a harmadikban azonban megint volt sok történés. Ezúttal egy Favored Hoplite játszotta el a karácsonyfa szerepét, s mivel az ellen ötre kevert le, nem tudott vele mit kezdeni, látszott, hogy eléggé idegesíti a dolog. Ekkor történt egy kínos szituáció.
Már volt egy Observant Alseid is a Hoplitán, amikor a soros támadásra küldtem. Fokozott izgalmi állapotomban azonban megfeledkeztem a vigilance-ről, és betappeltem. Miki, aki mellettem figyelte a meccset, hozzáért a Hoplitához (elmondása szerint azért, mert nem értette, miért tappelem be a vigilance ellenére). Ekkor robbant a bomba: az ellenfelem kiakadt, hogy miért szól bele Miki a játékba; ezt nem lehet csinálni, és különben is elfelejtettem a triggert; ha az a lény tappelve marad, másképp játszott volna. Erre bírót hívott, aki egyszerűen untappelte a lényt, és adott nekem egy warningot game rule violation miatt. A játékot folytattuk, de nem húzott megoldást, így a végső körben odavágta a lapjait az asztalra, majd kézfogás nélkül közölte velem, hogy 2-1-re nyertem, majd nekiállt vitatkozni a bírókkal.
Tisztázzunk egy-két dolgot:
1. A néző beleszólhat a játékba, ha szabályszegést tapasztal. Az más kérdés, hogy ilyenkor inkább bírót illik hívni.
2. A vigilance nem triggerelt képesség, így nem „felejthetem” el.
3. Nem történt volna semmi, ha tappelem a lényt, mert sokban voltam, és ha támad, különben sem blokkoltam volna, vagy legalábbis túléltem volna a körét.
4. Kártyák asztalra csapása nem sportszerű magatartás.
Ezzel az egésszel a srác csak azt érte el, hogy alaposan felidegesített engem is, ami talán kihatással volt a top 8-ra. Beszéltem utána Marekkel is, aki már többször látta itt ezt a csávót, s mondta, hogy mindig kiveri a balhét.
Az utolsó fordulóban ikszelhettem, harmadikként kerültem be a rájátszásba. Sajnos a többiek elvéreztek az utolsó fordulókban, így nekem kellett megvédenem a magyarok becsületét.
A draft előtt megegyeztünk egy prize splitben, így lényegében csak a kvalifikációért játszottunk. Ez helyes döntésnek bizonyult.
A draft közepesen ment. Zöldet szedtem főleg, meg mellé vöröset, s splasheltem feketére. Ezt sikerült összerakni (bal oldalon side lapok):
A negyeddöntőről nem szívesen beszélek, mert pocsékul játszottam. Rosszul mértem fel a terepet, rossz és inkonzisztens döntéseket hoztam. Útitársaim meg is róttak emiatt, ami nem esett túl jól: értem én, hogy rossz volt kívülállóként nézni, ahogy játszom, hisz ők látták, mi a helyes döntés, de egy vereség után nem ezt várná el az ember (persze dicsértet sem). Azért nincs harag. :)
A hazaútra már csak négyen maradtunk (Miki egy másik kocsival ment haza). Egy jókora ködöt leszámítva nem akadályozta semmi a hazajutást.
Hát, remélem legközelebb egy kicsit több szerencsém lesz a legközelebbi top 8-ban. Itt meg az a tendenciám, hogy első körben kiesek, ezen is javítani kéne.
Addig is minden jót,
Dani