Severnyák Illés - Magic the Gathering Krónikák: Hadseregek az utcán
Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2016.08.16 10:39Jace hallott valamit, ami elsőre egy távoli villámdörgés robajának tűnt, de túlságosan ritmikus és mély volt egy villámhoz. Egy távoli kántálás hangja volt, dobverésként hallatszott a két szótagja.
„Berr-rumm. Berr-rumm.” Egy óriási lincselő tömeg hangjának tűnt a kántáló hang, aminek kiáltása beleolvadt az ütemes dobolásba, majd újra és újra a menetelő lábak hangjára illeszkedett ismétlődött. Volt a kántálásban valami furcsán ismerős, ami hideg borzongással töltötte el Jace tudatalattiját, de nem tudta helyére rakni azt.
Jace megpróbált az ogre elméjében való keresésére fokuszálni. De a hang egyre jobban közelített. „Berr-rumm, Berr-rumm” - kántálták.
A Grull harci csapat is hallotta. - Valaki jön - mondta Thar.
- Jó néhány valaki - mondta Jace.
- Harci kántálás - jegyezte meg Ruric, miközben még mindig a fejét fogta. - Nem Grull.
Ebben a pillanatban Jace egy ígéretes szellemképet érzékelt Ruric elméjében, egy tompa ősgondolatot, ami nem igazán vett fel alakot, de olyan kontúrjai voltak amiket Jace keresett. Egy emlékfoszlány volt, ami fölött Jace elsőre átsiklott, mert az ogre már a saját gondolataiba építette azt. De Jace érzékelte, hogy az ogre elméjének pincéje okkal verte vissza azt, ami nem az övé, egy tudatalatti küldetés, ami egy emlékkel keletkezett.
A szentély megtépett emléke volt az, ahol Jace a kutatásait végezte. Az ogre szétverte az egész épületet Jace kutatásaival együtt, mialatt Jace azzal volt elfoglalva, hogy a saját emlékeit pusztítsa el.
Nem volt elegendő ahhoz, hogy folytassa. Ruric Thar, Grull Klánbéli ogre volt - nem tudta a figyelmét a részletekre fordítani, vagy tudatosítani magát arra, hogy megálljon és tanulmányozza azt, amit szétzúzni készül. Csak a részletek vékony szálai maradtak - pillantás az odafirkantott diagramra, vagy egy jegyzetlap bevillanása, mielőtt eredeti emlékei lángra kaptak és az épület ráomlott volna. Kevés volt ahhoz, hogy a kutatás koherens képét kapja meg.
Berr-rumm. Berr-rumm. A hangok egyre hangosabbá váltak. Akárki is volt az, perceken belül a sarokhoz ér.
- Itt az idő, mennünk kell - mondta az egyik Grull harcos, majd a többekkel együtt elkezdett összekészülődni.
Ruric Thar lábra állt. - Végeztél? - kérdezte Thar, miközben lenézett az utcára ahonnan a hangok jöttek.
- Egy pillanat - mondta Jace. - Mindjárt.
A szentély részletei mézesmadzagként hatottak Jace-re, tele volt lukakkal, de még csak az egyik ogre elméjét nézte meg. Jace gyorsan áthelyezte a belső szemét Thar emlékeibe, most már a szentély hasonló nyomait kereste.
Többet talált. A kód egy kis darabkáját találta meg amit Jace és Kavin fejtett meg - egy öreg Azorius szöveget. Egy utat, ami keresztülmegy néhány kapun - ligakapun, az ősi területi útjelzőn, amit a ligák távoli múltjában állítottak fel. Még annak emléket is megtalálta amikor Jace először felbérelte az ogret, és amikor elmemágiáját használta arra, hogy beszéljen vele - a nyomok, Jace saját beszédje arra mutatott rá, hogy diszkrécióra van szükség, a szentélyben lévő információ fontosságára, és a sürgős, tökéletes pusztítás szükségességére. Jace elméje, következtetés útján összeillesztette az ogre két agyában lévő emlékek darabkáját. Most már látta. Elegendő volt. Nem volt sok, de elég volt.
- Rakdos! - kiáltotta a Grull harci csapat.
Jace megfordult. Rados-ligabeli csőcselék hatalmas tömeget látta meg, akik Exava a vérboszorkány vezetésével ez eget szurkálták a tüskés lándzsájukkal és fűrészfogas kardjukkal. És abban a pillanatban tudatosult benne, hogy mit kántál tömeg.
Nem „Berr-rumm” volt. Azt kántálták, hogy „Berrim” amit álnévként adott meg Jace a Durva Tömeg-ben. Érte jöttek.
- Fuss - mondta Thar - Mi majd lelassítjuk őket.
- Néhány lábat eltörve - tette hozzá Ruric.
- Másodpercek alatt lerohannak titeket, - mondta Jace
- Csak menj - mondta Ruric - Mi jövünk egy leckével Rakdos-nak.
- Nem hagyhatlak csak így itt titeket - kezdte Jace, amíg Thar megszakította azzal, hogy az egyik húsos kezével torkánál fogva megragadta, és felemelte úgy, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Nem tanultál semmit az ogre elméről? - kérdezte Thar - Mi mondtunk? Végeztünk.
Ruric csak vigyorgott, az agyarai felragyogtak.
Az ogre visszadobta a lábaira Jace-t és a baltakezét, aminek pengéjét még mindig a saját vére díszítette, harci pozícióba emelte. A Gruul harcosok fegyverüket előhúzva összegyűltek Ruric Thar oldalánál. Kihívóan felüvöltöttek, ahogy a Rakdos-iak nekicsapódtak, létszámhátrányuknak köszönhetően egy harcosukra tizenkét Rakdos-i jutott.
Jace letörölte a vért a szájáról és a mana hullámait kezdte el gyűjteni.
Selesnya csapat kiömlött az utcára, kiürítve ezáltal a természet templomait, a vadvilág védett területeit, és más zöld tereket, amiket a konklávé irányított. Kentaurok patái kopogtak a macskaköveken és farkas lovasok szökkentek fel a kőhidakon. Ember és elf gyalogság özönlött ki a kerület főútvonalaira, elözönlötték a kereszteződéseket és körbefolyták az épületeket. Griffek és lovasaik az alacsony felhők takarójából csaptak ki és végigsuhantak az épületek tornyainál.
Emmara küzdött, hogy fenntartsa a koncentrációt. Márvány, fa, és indák által összegubancolódott keverékéből álló hatalmas elementállény vállán lovagolt, kezét a lény nagy fején pihentette. Még két természetbehemót lépdelt nagyokat előtte, lábaikat lassan lendítették előre, mély benyomódásokat hagyva az utcán a lépéseikkel, miközben a lábaik között a többi Selesnya gyalogság futott el. Még sose irányított így, ennyi és ilyen hatalmas elementált. A nyaki inai megfeszültek. Látásában, az utcát előtte beborította a rajta keresztül folyamatosan átáramló mana áradata, ami végül a három elementálba folyt.
Alatta Calomir Kapitány vezette a Selesnya hadsereget. Fehér rinocéroszán lovagolt, Selesnya szakaszát vezette keresztül az utcákon előre a Rakdos-i horda felé. Emmara hallhatta az üvöltő parancsokat, de alig tudta kivenni a koncentrációja miatt.
Trostani is velük utazott. Emmara tiltakozásának ellenére a három driád összeolvasztotta a testét Emmara egyik elementáljához, a hatalmas természeti bestia kirojtosodásként cipelte őket. Emmara láthatta, ahogy a három driád az elementál vállából, annak feje helyét elfoglalva, kecses tartással néztek le a gyalogságra a lenti utcán. Az eltelt évei alatt Emmara sose látta, hogy a Selesnya ligavezető háborúba indult volna. Ő volt mindennek az oka. Ő volt a konfliktus középpontjában.
Hát ilyen érzés az, amikor az egész liga hibát követ el, gondolta. Ez egy repedése a Konklávénak, annak a képességnek a hiánya, hogy meghallja az igaz hangot mindenki zaján túl.
A Selesnya hadsereg összegyűlt a csatorna felett átívelő híd bejáratánál. A híd nem közvetlenül a Rakdos-i területre vezetett, inkább egy ligamentes részre.
De Emmara látta, ahogy Calomir meghúzza a rinocérosz kantárját egy másik útvonal felé, felfelé egy rövid lépcsősorhoz, amely egy olya a széles térre vezetet, amit egy sornyi zord boltív hangsúlyozott ki. A tér bejárata felett egy ragyogó napszimbólum volt, amiben egy erős, összezárt ököl foglalt helyett: A Boros liga jele. A téren mindenhol Boros légiósok álltak lemezpáncéljukban, oszlop egyenes háttal. Őrök járőröztek az bástyákon, figyelték mit csinál a Selesnya hadsereg.
- A hídra, Calomir, - kiáltotta Emmara. - El kell foglalnunk a hidat.
- Nem a hidat! - kiáltotta Calomir, inkább az összegyűlt seregnek mintsem Emmara-nak. - Mi egyenesen keresztülmegyünk ezen a téren, egyenesen Rakdos szívébe.
- Calomir, ne! - üvöltötte Emmara.
Azonban a Selesnya sereg elkavargott mellette, hogy Calomir-hoz csatlakozzon. Amint a Calomir fehér rinocéroszának első lába keresztüllépte a határküszöböt és a Boros földre ért, a bástyákon lévő harsonások belefújtak a hangszerükbe, a téren lévő katonák posztjukat feladva formációba rendeződtek. Légionáriusok masíroztak előre, feltartva alabárdjukat és kardjukat, hátuk mögött pedig íjászok és tűzmágusok.
- Konklávé, visszavonulás! - üvöltötte Emmara. - Nem keveredhetünk összetűzésbe a Boros-al is.
Látta, hogy Calomir hátranéz a válla fölött. Ha Emmara jól látta, akkor egy apró vigyort látott Calomir arcán. Calomir megrúgta vadállatának oldalát és tovább haladt a Boros térre.
A Boros katonák összeomlottak a Selesnya frontvonalától. Az íjászok kilőtték íjvesszőiket, azok átszelték a levegőt Emmara feje felett majd esőként hullottak le a háta mögött lévő szakaszra. Hallotta a háta mögött lévő alakulat elhullottjainak sikolyait.
Néhány lövedék megakadt a lombkoronás testtel rendelkező elementálokon. Emmara megparancsolta a lényeinek, hogy tárják szét hatalmas ágaikat és testüket kifelé, hogy eltérítsenek, vagy legalábbis elkapjanak annyi lövedékeket, amennyit csak tudnak.
Íjvesszők lyukasztgatták a bokorszerű elementálokat, a legtöbbjük azonban csak hozzájárult a faszörnyek testéhez. Az egyik íjvessző mélyen belefúródott abba az elementálba amelyiken Trostani lovagolt, mágikus tűz kíséretével dörögve robbant fel. Füst kavargott elő a lény végtagjából, aki hirtelen megbicsaklott.
- Trostani! - kiáltott oda Emmara, - Vissza kell fordulnunk!
- Ez a mi végzetünk - mondta Trostani, miközben mindhárom driád előre mutatott a Boros területre, hogy mindegyik sereg lássa. - A harmónia ösvénye sose könnyű. Vezess minket Calomir! Mutasd az utat!
A Selesnya lovasság összecsapott a Boros légionáriusokkal, mindkét oldalon húst szaggatva. Az alabárdosok felnyársalták a kentaurok szárnyát. Páncélozott elfek vágták le az íjászok zászlóalját. Harci papok a perzselő fény oszlopát hívták le a farkas lovasokra és a faformázokra.
- Értelmetlen - mondta Emmara a suttogva.
Az elementáljainak álljt parancsolt, akik aztán lassan megálltak a Boros tér határánál, miközben még több Selesnya gyalogos özönlött el mellette, hogy a csatába menjenek. Az elementálok elkezdték óriási alakjukat elfordítani a csata irányából, de aztán fordultuk közben megálltak. Emmara még egyszer rájuk erőltette az akaratát, hogy menjenek el a csatából.
Az elementálok megtorpantak, megremegtek, mint tölgyfák az erős szélben. Aztán, felnyögve, ahogy megcsavarodott fatörzsükkel megterhelték a szerkezetüket az elementálok visszaléptek a Boros tér irányába.
- Nem, - mondta Emmara. - Nem, állj!
Emmara még mindig folyatta a manát beléjük, de az irányítása összezavarodott. Már nem válaszoltak az irányítására tovább. Egy olyan természet-óriáson lovagolt, akinek saját tervei voltak.
Trostani-ra nézett. Látta, hogy a három driád hullámzik, karjaik egy bonyolult varázslat mintáit szőtték. Emmara, Trostani személyes varázslataként ismerte fel a rituálé egy részét, egy varázslat, ami újratölti a harcban álló lenti Selesnya gyalogságot az életenergia folyamatos forrásával; ez az ami viszonylagos védelmet nyújt a sérülések ellen minden Selesnya kommunának a Tízedik Kerületben, és elég erős varázslat volt ahhoz, hogy a hadseregre varázsolja. De a driád összeolvasztotta a személyes varázslatát egy másik varázslattal, egy olyannal amit Emmara is ismert. Elementál mágia volt amit Emmara tőlük tanult.
Ezért nem engedelmeskedtek neki többet az elementálok. Trostani átvette az irányítást az elemetálok fölött, és harc sűrűjébe irányította őket. Trostani hatalma messze nagyobb volt, mint az övé, és nem vehette át az irányítást a lények fölött újra.
Az óriási elementálok erejével a hátuk mögött, a Selesnya sereg felszántott mindent maga előtt, szétvágta a Boros védelmet. Emmara-nak be kellett húznia a fejét amint a formára nyesett elementál amin lovagolt, keresztülment a kőboltíven. A boltív nem volt elég nagy ahhoz, hogy elférjen az elementál. Az ívelt szerkezet lehorzsolta bokor sörényét az elementál fejéről, lombdarabot és fás indákat szórva Emmara-ra aki így majdnem leverte a vállát. Trostani a Selesnya sereg masszív tömegével körülölelve tovább vezette az elementálokat keresztül a téren át a főátjáróhoz.
Emmara, Calomir-t keresve átfürkészte a csatát, habár nem tudta vajon vigaszként keresi az arcát vagy csak, hogy valakit hibáztasson. Kiszúrta a fehér rinocéroszát és látta, ahogy rohamozz előre miután kivégzett egy Boros légionárius párt - de Calomir nem volt annak nyergében. Átnézett az elesett Boros és Selesnya harcosokon, ahogy a sereg áthaladt Boros zónán, többször gondolta azt, hogy látja a halottak közt. De Calomir eltűnt.
A Selesnya sereg átvágta magát a Boros terülten és a lerobbant ipari kerülethez ért, amiben pokli füst gomolygott - Rakdos által irányított területre érkezett.
- Előre, Selesnya katonái - kiáltotta Trostani, miközben mágiájával sarkantyúzta meg az óriási elementált. Paták, bakancsok és karmok masíroztak be a Rakdos zónába, szárnyak csaptak le a vastag füstbe fentről. - Itt van előttünk a célpontunk!
Emmara belenézett az előtte lévő füstszerű ködbe, és egy magánklubot látott, aminek az épületét a démoni Rakdos szimbóluma és neve jelölt meg „A Durva Tömeg”.
- Famintázok! Elementálok! Lovasság! - kiáltotta Trostani. - Gyökerestül tépjétek ki!
Ahogy a Selesnya sereg közeledett, Rakdos-i harcosok kezdtek kiözönleni a klubból mintha csak egy kaszárnya lenne. Emmara ökölbe szorította a kezét.
Jace egyszer már átverte Rakdos-iakat egy kisebb illúzióval. Egy elegáns trükk nem veri át őket újra. De nem volt más lehetősége arra, hogy legyőzzön egy démonimádó szadista sereget egy személyre szabott szellemi támadással. Itt volt az ideje, hogy szabadjára engedjen egy nagyobb varázslatot.
Ruric Thar és a nyers állatias Grull bandája már szétvágta a Rakdos-iakat, a harci csapat kegyetlensége sokkoló volt. Kultisták széttört teste repült fel, ahogy a Grull belecsapódott a hordába, a nyers erő óriási csapásait osztogatták szét. De a Rakdos-i horda még mindig jött, és percek alatt körbevették Grull csapatot, széttépték őket a fűrészfogas pengéjükkel és szegecses ostorukkal.
- Nézd a kis kedvenckéimet! - tört elő egy örült női hang. Az őrjöngő Rakdos horda közepén, a vérboszorkány Exava állt harci torony tetején, amit Rakdosi talpnyalók tartottak a magasba. Exava kiszúrta Jace-t, és rá mutatott. - Ez az, Én-jövök-Berrimért!
Jace műsorba kezdett az idéző varázslatával. Köpenye drámaian megcsavarodott, amint hátborzongató hanglejtéssel szólalt meg sötét misztikus füst kígyózva vette körül a testét. A szemei elfekedettek mint a szén, felemelte meggörbült ujjait a földről az ég felé, mintha egy hatalmas súlyt emelne fel. A föld meghasadt és az utca jókora darabja zuhant le a pokoli fényű mélységbe. Kénes füst áradt elő a hasadékból és egy démoni ordítás visszhangzott fel.
- Ősi úr, hívlak! - sikította Jace, és obszidián tűz lobbant fel a kezéből az ég felé.
A horda megrökönyödésére, egy épület nagyságú borzalmas démon mászott elő az úttest repedésből. Óriási égő vasvillája volt, fejedelmien szétnyúló szarvakkal, tűzet lehelt az orrlyukaiból.
- Rakdos urunk, vezess minket! - sikította Jace - irányíts minket! Akaratod szerint cselekszünk!
A hatalmas démon kilépett a hasadékból a horda irányába, majd visszahátrált abba az irányba ahonnan jöttek: a Rakdos liga területére. A Rakdos-i kultisták elragadtatva és megdicsőülve felüvöltöttek majd megtisztították a démon úr útját, megdelejezve álltak az utcát megrengető lépéseitől és izzó fegyverétől. A démon szerephez jutott a hordánál, és a horda sötét rajongással követte.
- Ez nem Rakdos, korcsok! - kiáltotta Exava, és a csatatéren keresztül fagyos tekintetett lőtt Jace felé.
Jace tudta, hogy néhány részletet rosszul ragadott meg. A hatalmas illúzió amit Rakdos vezető képzeletének leírásból idézett meg, Exava emlékeinek darabjaiból rakta össze. Jace személyesen sose látta a démoni ligamestert Rakdos-t - de fogadni merne rá, hogy a Rakdos-i Kultisták nagy része sem. Ahogy megszőtte az illúziót, hagyta, hogy egy másik illúzió egy misztikus sötét energia csavarja körbe ráadásként. Jace nem rendelkezett olyan erővel, amivel démont idézhetne meg és az ördögi mágia mestere sem volt; mindez csak a Rakdos-i általános tudatlanságától függött, amit a rang és beosztás szintén meghatározott.
Exava átlátott a trükkön, de nehéz lesz neki lenyűgöznie azt a hordát, amit a félelemmel vegyes áhítat lelkesített fel. Jace látta, ahogy sikítozik feléjük, megpróbálta megingatni a hitüket a démoni megtévesztésben. Az egyedüli tekintély amit Exava-n felül tiszteltek, az a névadó Rakdos volt és ők vakon követték öt.
A boszorkány így megpróbált Jace-re támadni. Exava néhány sorozatnyi fájdalomvarázslatot robbantott, de Jace már felkészült erre a taktikára, így már megakadályozta illetve felfedte őket, mielőtt még azok megzavarták volna a koncentrációját.
Jace előre futott a tömegbe, sikongatva, mint egy örült varázsló, követte a toronymagas illúzióját vissza a Rakdos irányította kerületbe. Amint a Rakdos horda szétszóródik a saját területén, talán találkozhatna szemtől szembe Exava-val és legyőzhetné.
Ruric Thar és a többi Gruul harcos csak zavarodott tisztelettel tudtak biccenteni Jace felé, ahogy elfutott mellettük.