Markos Dániel: Pokolból Mennybe, majd vissza - GP Firenze 2015
Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2015.06.01 18:42
A Markos Tours szokás szerint célba veszi a közeli GP-ket; ez a Firenzeivel sem volt másképp. A dolgokat azonban nehezítette, hogy ez team sealed GP volt. Ilyenen mindig is szerettem volna részt venni, hisz kellően erős csapattagokkal együtt nagyobb esély van második napra, illetve pénzdíjra.
Ez azonban nem ment könnyen. Ákos és Feri azonnal jelentkezett az autómba, és már örültem is, hogy bevesznek harmadik csapattagnak, de kiderült, hogy ők Krepli Tibort választották. Az eredeti tervek szerint velem utazó Poroszkai Laci pedig a Faragó-Szántó pároshoz csatlakozott. Így hamar csapat nélkül maradtam, és úgy voltam vele, ennek híján le is mondom az utazást.
Aztán egy tavaszi verseny után Kapari Márkkal mentünk haza. Hosszan panaszkodtam neki, hogy nincs csapatom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, nem lenne kedve csatlakozni hozzám, mire meglepetésemre igennel válaszolt. Kiderült, hogy több GP-re utazást is tervez, és ha találok harmadik csapattagot, jönne. Egy másik versenyen Varga Zsolttal beszélgettünk a közelgő GP-kről, és meghívásomra ő is jelentkezett. Megvolt hát a csapat.
Az autóba végül a Nagy-Kenyeres-Krepli trió mellé még Márk ült be; Zsolt nem vállalta az autózást, ő inkább Pisába repült, majd onnan buszozott.
Az úton főleg esélylatolgatásról és a lehetséges paklikombinációkról esett szó. Szokatlan módon egy kissé eltévedtünk Szlovéniában (aztán kiderült, hogy egy párhuzamos autóútra keveredtünk), illetve beugrottunk a nővéremhez Bolognába egy estebédre. Itt sikerült majdnem elhagyni Ferit és Tibort (ők elmentek egy közeli szupermarketbe, mi pedig odaautóztunk, de közben visszamentek a korábbi parkolóhelyünkre J), de végül megtalálták az autót, és mehettünk a szállásra.
Ami eredetileg Firenze központjában lett volna, pár kilométerre a versenyhelyszíntől. Azonban szerda este kaptam egy üzenetet a Booking.com-tól, hogy csőtörés miatt nem tudnak fogadni minket, ezért ajánlottak egy másik helyet 13 km-re a központtól, fenn a hegyekben – a központban ugyanis nem volt már hasonló árkategóriájú szabad szállás. Nem volt könnyű megtalálni a szűk hegyi utak között (a fiúk aggódtak is, hova viszem őket), de végül is megleltük: lényegében egy villa melletti cselédházban volt a szállás. A srácok meg is jegyezték: tökéletes helyszín gyilkossághoz, horrorfilmhez, mert a kutya sem venne észre semmit J. Viszont szép a környezet, tágas a ház, remek a kilátás; falusi turizmusra rendezkedett be az itteni család, akik nagyon kedvesek voltak – különösen a helyes lány, Magdaléna, aki az egyedüli angolul tudó volt J. A fiúk a ház körül szaladgáló kutyákat és macskákat is hamar megkedvelték.
Miután lecuccoltunk, Magdaléna megmutatta a városba vezető legrövidebb utat, így elmehettem Zsoltért is (eredetileg taxit ajánlottam neki, de senki sem tudta, hol van a szállás, így inkább én mentem érte).
Másnap reggel, a túlárazott reggeli után, megegyeztünk, hogy valakit a csomagtartóban hozunk-viszünk, mivel hatan voltunk, de a kocsi csak ötszemélyes. Zsolt vállalta először a feladatot, de a végén egészen megkedvelte a helyet, így mindig ő utazott hátul. Csak a bukkanókat és fekvőrendőröket nem kedvelte…
A helyszínre érkezve összefutottunk a másik két csapattal is: a Thommo-Thommo-Thommo pólóban kártyázó KG-Thommo-Glied, a „nagyon fontos személy” Faragó-Szántó-Poroszkai (ugyanis pénteken nyertek egy próbaversenyt, így VIP-jegyet kaptak) és a Hollós-Póker-ViniTibi trióval.
Maga a verseny elég nehezen indult… lehetséges volt olasz boostereket is kérni, amellyel az angolul nem tudó olaszok éltek is. Ezek kiosztása azonban nem ment egyszerűen, mert nem egy helyre csoportosultak az ilyeneket igénylők (arról nem is beszélve, hogy nem láttuk ennek értelmét: a verseny angolul folyt, így angol lapokat is adhattak volna. És mi van, ha valaki olasz kártyákat pakol elénk? Félpercenként kiabálunk, hogy „Judge!”?). A deck swap is gondokat okozott, mert azt kérték, minden csapatból álljon fel egyvalaki, majd adja balra a csomagot – igen ám, de minden asztalnál más oldalon álltak fel, mert a csapatok L-alakban ültek le. Mint kiderült, így is következetesen balra kellett volna adni a csomagot (nem törődve azzal, hogy a szomszéd asztal kimarad, a bírók a legközelebbi emberhez vitték a pakkot), de nem volt egyértelmű az utasítás. És akkor még az olasz poolokra is figyelni kellett… Szóval jócskán volt bénázás, amit jobban is meg lehetett volna oldani, de végül mindenki kapott kártyákat.
A regisztrációs mizéria ellenére a szervezők elismerést érdemelnek, hisz minden földi jóval ellátták a csapatokat: mindenki kapott fejenként egy playmatet, egy csomag shieldet, promó Griselbrandot, fél liter vizet, egy jegyzetfüzetet, egy tollat, és 10 pontot, amit egy boosterre lehetett beváltani. Aki meg bejutott a második napra, még fél liter vizet kapott. Szóval ezen a téren piros pont jár a Legacy Gamingnek!
Visszatérve a kapott poolra: elég erősnek bizonyult, és szerencsére adta magát, nem kellett nagyon gondolkodni, hogyan osztjuk el a színeket. A felállás így nézett ki:
Zsolt kapta a minden jóval megáldott RG paklit, benne két Yasova, Den Protector, Harbinger of the Hunt, néhány vörös leszedés.
Márk bevállalta a sok flyeres UW paklit, amely tudott tempót játszani (Anafenza, Dragonscale General), de volt lategame terve is egy Ugin személyében - úgy ítéltük meg, ennek a paklinak nincs megfelelő lategame terve, így kell egy kis szaft bele J.
Nekem pedig az RB aggro pakli jutott, dashes témával (Goblin Heelcutter), prémium leszedésekkel (Silumgar Assassin, Ultimate Price, Twin Bolt, Dargon’s Roar), pár keményebb finisherrel (Boltwing Marauder, Swift Warkite, Rakshasa Gravecaller).
Az első fordulók baromi nehézkesek voltak. Hamar megegyeztünk abban, hogy a legtapasztaltabb (höhö) játékos lévén én ülök középen, és ha kell, segítek. Nos, az első fordulókban nagyon nem éreztem rá, mikor s hogyan kérjem ki a többiek segítségét, vagy adjak nekik támogatást. Rövidesen 2-2 lett az állás, mert több dolgot is benézünk, illetve nem működtek megfelelően a paklik (én például szinte mindig földet haltam).
Miután a 4. fordulóban csúnyán kikaptunk (nagyon simán 2-0-ra vertek mindenkit), a srácokkal megbeszéltük, nincs többé mese, felvesszük a kaszát, és mindig csak a következő meccset nyerjük meg.
Innentől kezdve hasítottunk; igaz, főleg Márk és én, mert mindketten 5-0-át mentünk ebben a szakaszban. Zsolt is jól játszott, de nem volt akkor a sikerélménye, mert mindig úgy alakult, hogy 1-1-es állásnál volt beállt boardpozícióban, amikor szóltunk neki, hogy ne erőlködjön, mert már nyertünk. Volt egy röhejes esete: sikerült egy Pinion Feastet manifestelnie (amúgy amilyen pechje volt, mindig noncreature lapokat sikerült manifestelnie), ami az egyetlen megoldása lett volna az ellenfél dögnagy sárkányára. Már éppen gondolkodott, hogy oldja meg a helyzetet, amikor az ellenfél megszívatta magát: egy támadás során Whisk Away-jel visszatetette a paklitetőre… a fent említettek miatt azonban nem folytatódott a meccs.
Menetelésünk közben…
- mindenkit ledöbbentettem a pónis playmatemmel, such very dog shieldemmel (amit Márk adott, mert deckreg után nem volt időnk felmarkolni azt, amit a szervezők biztosítottak);
- megvertem egy otaku lányt (ha nem így tettem volna, elástak volna a szálláson, a kertben);
- Márknál kisült egy Ugin ulti;
- átverekedtem magam egy Sharkan Unbrokenes ramp dekken;
- körbejátszottunk Zsolttal egy Arashin Sovereignt;
- hosszan gondolkodtunk Márkkal, hogy meg tudja-e counterelni ellenfele az Ugint, vagy inkább támadjunk a repülő lényekkel (végül rosszul döntöttünk: nem volt countere, leszedése annál inkább – de a kis hamis körök óta blöffölte!);
…szóval volt esemény bőven, nem is emlékszem az összesre.
Menet közben sikerült ráéreznem a csapatjátékra: az első játék alatt nem érdemes a többiekkel foglalkozni, csak, ha kifejezetten kérdeznek valamit egy kétséges szituáció miatt. Két játék között érdemes egy kis figyelmet fordítani arra, hogy mit csinálnak, hogy állnak; ilyenkor egy darabig meg is mondhatjuk, mit tegyenek (miközben keverünk). A legjobb akkor feltenni kérdéseket, ha éppen az ellenfél köre van, vagy gondolkodik, mert a csapattagunkat sem zökkentjük ki annyira olyankor. Van idő befejezni a játékokat, nem oly kevés az az ötven perc – igaz, az időlimitet gyakrabban súroltuk, mint egy rendes versenyen.
Ja és a legjobb magyarnak lenni egy ilyen versenyen: gyönyörűen ki lehet kerülni az angol szavakat, így az ellenfeleknek fogalmuk sincs, miről beszélünk, míg például német, angol ellenfeleinkét valamennyire megértettük. A végén egész jól belejöttünk.
Szóval sikerült 6-2-re felküzdeni magunkat; ekkor a magyarok közül rajtunk kívül már csak a KG-Thommo-Glied trió maradt életben. Kivételesen megnéztem, kivel játszom, és sejtésem, miszerint biztos valami keménylegénnyel, beigazolódott:
Samuel Estratti, a 2011-es philadelphiai Pro Tour győztese (ott mutatkozott be a modern formátum, és lett Feri 9.).
Hát mit ne mondjak, szokás szerint rámjött a gumiláb-effektus, hisz nagynevű prót eddig még nem győztem le (kaptam már ki Matignontól, Juzától, Mackltől is, mindegyikről van riport). De a srácok lelki támaszt adtak nekem, hisz ők teljes nyugalommal játszottak, mert nem ismerik a jobb játékosokat.
Amúgy ők voltak az egyedüliek, akik olasz lapokat játszottak ki ellenünk. Ez akkor már nem okozott gondot nekünk, mert tisztában voltunk a lapokkal. Sikerült is megtanulnunk pár szót; most már tudjuk az alábbiakat:
Volare=Flying („Volare, Volare!” – magyarázta Zsolt ellenfele J)
Bersaglio=Target („Berzájjó iz tárget” – ahogy Estratti mondta)
Forza=Power
Szóval Estratti Monozöld splash kékkel játszott, én meg úgy húztam, ahogy kell, és Ambuscale Shaman, Goblin Heelcutter, Swift Warkite segítségével elagyabugyáltam. A második játék közepén jobbról jött az infó, hogy Márk nyert, balról pedig, hogy Zsolt kikapott, én meg jól álltam, és Estrattiék is láthatóan kétségbe voltak esve (amúgy meg is dicsért, hogy jó a paklim, és jól is játszom. Ez nagyon jól esett). Egy Sage-Eye Avengers ugyan okozott kisebb fennakadást, de utána teleraktam a pályát a Rakshasa Gravecaller zombijaival, ráadásul egyszer a Warkite-ot vetette vissza, így vissza tudtam hozni a Shamant a temetőből extra sebzésekért… a többiek szerint ez egy kicsit megalázó volt részére.
7-2! Nagy volt az öröm. Hát ki gondolta volna, hogy megcsináljuk? Gyakorlatilag a sírból hoztuk vissza ezt a GP-t, és amúgy sem adtak volna sokat arra, hogy pont a mi csapatunk jut tovább. Zsolt meg Márk különösen örült életük első második napjának. Remélem, ez nagy löketet ad nekik a jövőre nézve!
De a legjobb az volt, amikor tanúi voltunk KG-ék továbbjutásának, akik feature asztalon játszottak. Amikor győztek, oda is kiáltottam neki: „na, mit gondolsz, ki jutott még tovább?” Erre nagy örömmel hozzánk szaladt és mindannyiunkat átölelt. Az ilyenekért pillanatokért érdemes játszani! J
Miután kiörömködtük magunkat, elmentünk a közeli Burger Kingbe vacsorázni, majd hazaindultunk a szállásra (ez nem volt egyszerű, mert útlezárások voltak; meg kellett kérnem Ákost, hogy vezessen egy kicsit, míg navigálok), majd eltettük magunkat másnapra.
Másnap konstatáltuk, hogy 40 csapat jutott be a második napra, és az első 36 részesül pénzdíjban. Azt gondoltuk, ez könnyű feladat lesz, hisz jó eséllyel elég egyet nyerni ehhez. Nevettünk is, vajon mely csapatok lesznek oly bénák… Ó, ha tudtuk volna sorsunkat…
Kaptunk egy egész jó poolt regisztrálásra, benne egy újabb Uginnal, majd közölték, hogy azzal is játszunk… tovább bizakodtunk. Ezt a poolt is elég könnyű volt összeállítani. A felállás a következő volt:
Márk kapta az Esper Dragons paklit, ami egyértelműen kontrollos volt, benne Fate Reforged-os Silumgar, Ojutai, még néhány sárkány, illetve totemek és földek fixáláshoz.
Zsolt kapott egy GW paklit két Scout the Wastes-szel, Hidden Dragonslayerrel, Deathmist Raptorral. Idekerült Ugin, mert ezúttal neki nem volt lategame terve.
Én ismét BR dash paklit kaptam, Pitiless Horde-dal, Palace Siege-dzsel (be is jött egy interakció egy Merciless Executonierrel…), de kevesebb leszedéssel.
Nos, ezen a napon egyáltalán nem jött ki a lépés Zsoltnak… Márk meg én nyertünk pár meccset (szóra sem érdemesek, semmi különös nem történt), de ő mindig bukta a sajátjait, mert egyszerűen nem volt hajlandó működni a paklija. Többször előfordult, hogy a döntő harmadik játékban elkezdett sorban földeket húzni aktív lapok helyett. Ilyen esetben lehetetlen nyerni… így végül csak 0-5-re futotta ezen a napon. Mutatta is azt a sarkot, amibe bekucorodott „sírni”… L Sajnálom, hisz megérdemelt volna némi sikerélményt. De ahogy fogalmazott „ez a kabát túl nagy nekem”. Felemlegetett még egy ős-WoW-os sztorit is, amikor egy ismerőse a VB-n 12-0-át ment contsructeden, majd drafton 0-6-ot… pedig jó esélye lett volna a végső győzelemre is.
Így hát 7-7-es eredménnyel fejeztük be a GP-t, a 40. helyen végzett csapatunk. Igazándiból a srácok így is örültek az elért eredményeknek, egyedül én lehetnék csalódott, hogy ezúttal sem jött össze a pénznyeremény. De nem vagyok az J.
Viszonylag hamar véget ért a nap, úgyhogy bementünk a központba kicsit körülnézni, megebédelni, fotózkodni, hűtőmágnest és Hard Rock Cafés pólót venni. Utána visszamentünk a többiekért, akik a Super Sundayen tolták, kevés sikerrel (kivéve Ferit, aki nyert pár boostert). Mellesleg a KG-Thommo-Glied trió 3-2-t ment a második napon, így 18.-ok lettek. Gratula nekik!
Este a szálláson szétosztottuk hármunk között a lapokat, majd ki-ki ment lefeküdni. Márk, Tibi és Feri pókereztek még egy kicsit (erről is sok szó esett az oda- meg visszaúton).
Másnap reggel elvittem Zsoltot a vasútállomásra, majd a többiekkel útnak indultunk haza. Itt is volt egy kis izgalom Trieszt közelében, mert vészesen fogyni kezdett az üzemanyag a határ előtt… de szerencsére kibírta a verda, nem kellett a drága olasz benzint tankolnunk J.
Zárásképp mit is mondhatnék… hosszú évek után három GP második nap alig egy év leforgása alatt; tényleg történt velem valami! Most biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyen, és még ennél is jobb!
Köszönet mindenkinek, aki ott volt, eredményeket ért el, szurkolt nekünk, illetve mindenkinek, aki elolvasta e cikket!
Ha pedig jövőre újra lesz csapatverseny, ismét számítok rátok, Márk és Zsolt! Remélem, feleltek hívásomra. ;)