Varga Krisztián - A küklopsz barlangjában: Evolúció
Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2013.09.25 15:01A küklopsz barlangjában: Evolúció
Sziasztok!
A Theros-meteorit becsapódása számtalan faj kihalását okozta Standardiában. Vajon a Thundermaw Hellkite-ok és Hellriderek eltűnése milyen új lények előtt nyitja meg a felemelkedés lehetőségét a Gruul Aggro számára? Vajon a Gruul Aggronak, mint stratégiának milyen változásokon kell keresztül mennie a versenyképességének megőrzéséhez?
Evolúció: Imitáció vagy Innováció
A rotáció felborítja a standard metagame-ről szerzett összes tudásunkat. Nem tudjuk, hogy mely kártyák és stratégiák lesznek az élvonalban, így a decképítés során sejtésekre és feltételezésekre vagyunk kénytelenek támaszkodni. Szilárd információk hiányában két irányba indulhatunk el.
A legkézenfekvőbb lehetőség az imitáció (utánzás), amikor vesszük az előző standard metagame alapján szerzett ismereteinket, és megpróbáljuk azt átmenteni az új, ismeretlen környezetbe. Van tehát egy jól működő koncepciónk (egy zöld alapú midrange aggro stratégia Domri Rade támogatásával), és az a célunk, hogy a kirotált kártyák helyét új lapokkal töltsük fel. A kártyák kiválasztása során azt a kérdést tesszük fel, hogy azok mennyire illeszkednek az általunk választott stratégiába. Az imitáció előnye, hogy elkerüljük a nagy melléfogásokat, hátránya azonban, hogy szem elől téveszthetjük az új koncepciót felkínáló lapokat, vagy nagyot bukhatunk, ha a metagame jelentősen átalakul.
A decképítés másik iránya, amikor szándékosan félretesszük az előző standard metagame-ben megszerzett ismereteinket, és előfeltevések nélkül vizsgáljuk meg a játszható kártyákat és stratégiákat. Kijelöljük a kereteket (egy zöld alapú rugalmas aggro stratégiát szeretnénk játszani), de igyekszünk elvonatkoztatni a megszokott mintázatoktól (pl. a game plan ideális kivitelezése, a megszokott mana görbe, stb.), azaz újítunk. A lapok kiválasztása során nem azt kérdezzük, hogy az illeszkedik-e a korábban alkalmazott koncepciónkba, hanem azt, hogy az adott kártya milyen stratégia követését sugalmazza. Amikor újítunk, a buktatókkal teli járatlan utat választjuk annak reményében, hogy ellenfeleinket egy számukra ismeretlen stratégiával lepjük meg.
Decklisták
Két listát szeretnék bemutatni, melyeket kedvenc amerikai portálomon találtam az elmúlt napokban. Az elsőnek Valeriy Shunkov a szerzője, a másodiknak Brian Kibler. Mindkettő inkább egy durva koncepció, mint precíz lista, ám arra éppen alkalmasak, hogy megmutassák, milyen kérdéseket kell feltennünk (és megválaszolnunk) a decképítés során.
Gruul Aggro (Valeriy Shunkov)
Creatures (30)
Planeswalkers (4)
Lands (22)
11 Forest
7 Mountain
Spells (4)
A deck építője az imitáció útját választotta, és a rotáció (pontosabban az M14) előtti Gruul Aggro stratégiájába illesztette bele az új kártyákat. A pakli pontosan ugyanazt szeretné csinálni, mint a klasszikus Gruul: egy első körös mana dorkot követően Domri Rade-et telepíteni, majd elárasztani a boardot költséghatékony lényekkel. A Burning-Tree Emissary-k révén fenntartja a hyperagresszív start lehetőségét, miközben nem adja fel a late game-et sem (a Polukranos, World Eater, és a Stormbreath Dragon kártyák itt tündökölnek igazán). Érdemes megfigyelni, hogy a deck mana görbéje majdnem tökéletesen megegyezik a korábbi Gruul Aggro görbéjével.
Kérdések és válaszok:
1. Milyen stratégiát válasszunk? Shunkov a klasszikus Gruul Aggro stratégiát választotta, annak minden előnyével és hátrányával (lásd itt: cikk). A koncepció konzisztens, rugalmas, erős kártyákat játszik, és mentálisan kevésbé fárasztó, mint a kontroll paklikkal való taktikázás. A gyengeségei: az Unflinching Courage-ot futtató deckek, a Blind Obedience, és a nagy lényeket telepítő midrange stratégiák.
2. Milyen lesz a várható metagame? Úgy tűnik, hogy Shunkov elsősorban a blitz/hyperaggro és az U/W/x kontroll stratégiák megverését tartotta fontosnak. A 4 Magma Jet arról árulkodik, hogy számol az alacsony dropos aggro deckek dominanciájával, és a deck mana görbéje is alkalmas arra, hogy felvegye a blitz/hyperaggro paklik tempóját.
A másik oldalról a Boon Satyr, valamint a Stormbreath Dragon olyan kártyáknak tűnnek, amelyek kezelése nagyobb erőfeszítést igényel a kontroll részéről. A szatír nem pusztán combat trükk, hanem válasz is a Supreme Verdictre (ha ki tudjuk fizetni a Bestow costját). A nagy haste-es sárkányok tradicionálisan hatékonyak a kontroll ellen, ez a darab pedig elkerüli az Azorius Charmot és a Detention Sphere-t is. Ha nem szalad bele egy Celestial Flare-be vagy Supreme Verdictbe, a Monstrosity képesség alternatív forrás lehet sebzés okozására, mely ráadásul nem combathoz kötött.
A deck ezzel szemben gyengébbnek tűnik a klasszikus midrange koncepciókkal szemben (bármilyen formát öltsön is az új metagame-ben). A nagyobb lényekre a Ghor-Clan Rampageren és Boon Satyron túl (tehát combaton kívül) nincs megoldása, a legnagyobb kreatúra pedig, amit fel tud mutatni, a Polukranos 5/5-ös teste (Monstrosity után esetleg nagyobb). A koncepció tehát nem a midrange elleni felkészülést tartja elsődleges szempontnak.
3. Milyen kártyákat válasszunk a stratégiánk kivitelezéséhez, miután elképzeltük a várható metagame-t? A legnehezebb kérdések itt merülnek fel. Vajon a Stormbreath Dragon elég erős kártya, vagy csak a Hellkite távozása révén keletkezett űrt próbálja betölteni? Mennyire sérülékeny a Boon Satyr az ’enchantment creature’ típusa miatt? Vajon mennyire lesz népszerű az enchantment removal? Elég gyors egy Polukranos típusú kártya ebbe a deckbe, vagy erőltetni kellene a haste-es lényeket (Mistcutter Hydra)? Vajon Nylea, God of the Hunt mit tesz hozzá a stratégiához? Megéri a 4-es költséget és az egy kártyát akkor is, ha nem tudunk elég devotiont felmutatni? Mivel a Theros elég sok lényt vonultat fel, bőven akad miből válogatni.
A kérdések száma végtelen, de a decképítő logikája nyomon követhető: 1. Mit szeretnék csinálni? 2. Milyen környezetben szeretném kivitelezni a stratégiámat? 3. Milyen eszközök közül választhatok a stratégiám kivitelezéséhez?
Gruul Midrange (Brian Kibler)
Creatures (29)
Planeswalkers (6)
Lands (24)
11 Forest
5 Mountain
Spells (2)
Kibler vázlata sokkal kevésbé kötődik a megszokott mintázatokhoz (a deck neve is árulkodó: Gruul Midrange). Első ránézésre feltűnik, hogy elhagyjuk a haste-es lényeket, és a deck mana görbéje is nyilvánvaló módon átalakul (a 2 droposok túlsúlya megszűnik, és a 4 droposokra kerül át a hangsúly). A pakli sok kártyát használ a Theros blokkból, és előkerülnek olyan lapok is, melyek már egy ideje legálisak a standard formátumon, de a konkurencia miatt korábban nem fértek bele a nyerő 75-be (pl. Zur-Taa Druid. Miért fizessek 2-t egy mana dorkért, ha 1-ért kaphatok Arbor Elfet?). A deck tehát egy új elgondolást kíván megvalósítani.
Kérdések és válaszok:
1. Mi a stratégiánk? Kibler a listával a következő kérdést teszi fel: vajon mi történik akkor, ha nekünk van a legnagyobb lényünk az asztalon? Mi van, ha nem pusztán sok költséghatékony lénnyel játszunk, hanem a legnagyobbakkal? A deck egyértelműen a board feletti gyors irányítás megszerzésére törekszik. Ideális esetben a mana dorkok révén hamar elszabaduló böszme szörnyeink pontot tesznek a játék végére. Ha pedig az ellenfél megpróbálja velünk felvenni a versenyt a fegyverkezésben, valószínűleg alul marad, hiszen a mi lényeink a nagyobbak.
Mit nyerünk vele, ha utat engedünk a stratégiának? A legfontosabb hozadék talán az, hogy a creature mirror meccseken a hosszú játékokat mi fogjuk megnyerni (nálunk van az inevitability). Ha mindkét játékos lényeket telepít az asztalra, de a részünkről vannak olyan kártyák valahol a deckben, melyekkel a mi oldalunkra billenthetjük a mérleg nyelvét (pl. Arbor Colossus, vagy Nylea, God of the Hunt), akkor nem kell tartanunk sem a beállt fronttól (amikor senki nem tud úgy támadni, hogy előnyre tegyen szert), sem a topdeck üzemmódtól.
További előny, hogy a stratégia lehetővé teszi egy még konzisztensebb deck felépítését. Ha a mi lényünk a legnagyobb az asztalon, és szívesen megyünk bele a fegyverkezési versenybe, akkor csökkenthetjük a removalok számát, teret engedve további lényeknek. Kibler deckjében mindössze 2 Mizzium Mortars található (Brad Nelson hasonló koncepcióra épülő listája 0! maindeck leszedést játszik). Ha kevesebb a leszedés, akkor több a lény, tehát Domri Rade hatékonyabban dolgozik. Ugyanezt elmondhatjuk Xenagos, the Revelerről is.
A további konzisztenciát és a creature mirrorokban megszerzett stratégiai előnyünket azonban nem kapjuk ingyen. Milyen árat fizetünk a nagylényes koncepció szélsőségig való fokozásával? Úgy tűnik, hogy Kibler deckje éppen azon a területen mutatja a legnagyobb erőt, ahol a klasszikus Gruul Aggro gyengének bizonyul: a midrange meccseken. A managörbe emelkedésével, valamint a Burning-Tree Emissary kihagyásával azonban a pakli elveszti a korábbi kirobbanó startok lehetőségét. Ennek következtében a blitz/hyperaggro deckek ellen a stabilizálás nehezebb feladattá válik. A klasszikus Gruul Aggro kicsivel volt lassabb a nagyon gyors Blitz-eknél, és kicsivel nagyobbra tudott megnőni, amely a legjobb recept ezeknek a stratégiáknak a megveréséhez. Az új koncepció sokkal nagyobbra nő, viszont ezt jelentős sebességvesztés árán éri el. Végső soron nem reménytelen a match up, de többet kell dolgoznunk a túlélés érdekében, mivel nincsenek ’ingyen’ lényeink (Burning-Tree Emissary), és kevésbé vagyunk ellátva 2 dropos kreatúrákkal, amelyek a Blitz elleni küzdelem gerincét alkotják.
A spektrum másik vége a kontroll, ahol a klasszikus Gruul Aggro esetében a győzelmeink jelentős része a tempo előnyből származott. A stratégiánk megváltoztatásával egyrészt csökkentjük a lehetséges nut-draw esélyét (Burning-Tree Emissray híján biztos, hogy nem fogjuk elárasztani a boardot a 2. körben), másrészt a sebességünk csökkenésével több időt adunk ellenfelünknek, hogy megtalálja a választ az általunk prezentált fenyegetésekre. A kontroll megverése tehát nagyobb kihívást jelent a böszméket futtató Gruul számára.
Az előnyök és hátrányok ismeretében vajon megéri az újítás útjára lépni? A válasz azon múlik, hogy:
2. Mit gondolunk a várható metagame-ről? Kibler deckje éppen abban a környezetben tündököl, ahol Shunkov listája csődöt mond. Az előbbi midrange deckek ellen szeretne játszani, az utóbbi inkább a két szélsőség (blitz/hyperaggro és kontroll) ellen. Az általános magices bölcsesség úgy tartja, hogy két pakli közül az kerül ki győztesen az összecsapásból, amelyik nagyobbra tud nőni (vagyis jobb végjátékot tud felmutatni) a másiknál jelentős tempóvesztés nélkül. A creature mirror meccsekre ez kifejezetten helytálló megállapítás, így a decképítés során a metagame-ről alkotott előzetes várakozásunk nagyban meghatározza majd győzelmi esélyeinket. Kibler listája azt sugallja, hogy a Theros standard főszereplője a midrange lesz.
3. Milyen lapokat válasszunk? Optimális esetben a deck a következő forgatókönyvek valamelyike szerint működik: 1. T1 mana dork, T2 2 vagy 3 dropos lény/Domri Rade, T3 4 dropos lény/Xenagos, the Reveler, vagy 2. T1 land, T2 mana dork, T3 4 dropos lény/Xenagos, the Reveler.
Mindkét esetben a 3. körös böszme telepítése a cél, tehát a decképítés egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen kreatúrát használjunk ezen a spoton. A Ghor-Clan Rampager és a Polukranos, World Eater ereje nyilvánvaló, előbbi a rugalmassága, utóbbi a mérete, és szörnyűséges képessége miatt. A Polis Crusher és Nylea, God of the Hunt már jóval vitathatóbb kártyák, mivel igazi hatalmukat csak a megfelelő körülmények között mutatják meg, ezek irányításába pedig a szerencse és az ellenfél is aktívan beleszól. Végül ott van Xenagos, aki legrosszabb esetben egy chump blokkoló szatírokat ontó tokengyár, legjobb esetben pedig az a kártya, amely drámaian felgyorsítja a lényeinkben lakozó szörnyeteg elszabadulását (a Monstrosity képesség kifizetését). 4 dropos bestiákból viszonylag nagy a kínálat, így érdemes elgondolni, hogy pontosan mit szeretnénk csinálni, hogy aztán a tervünkhöz megfelelő kreatúrákat válasszuk.
A 2 és 3 dropos spotokat kezelhetjük egyben, mert ezek a kártyák alkotják a deck fókuszpontját jelentő 4 droposok előtti lépcsőfokot. A 2 dropos lények az Elvish Mystic nélküli kezdő kezeket erősítik meg (pl. T2 Kalonian Tusker), míg a 3 droposok az első körös elfet követően segítik a nyomás fokozását. A stratégia azonban nem az asztal gyors elárasztásáról szól, ezért a hangsúly nem ezeken a spotokon van. A kártyaválasztás tekintetében ismét sok lehetőséggel találkozunk. A mana dorkok közül Kibler a Zhur-Taa Druidot választotta (offenzív), de az opciók között szerepel a Voyaging Satyr (nem kell hozzá vörös forrás a 2. körben) és a Sylvan Caryatid is (a legkevésbé sérülékeny, de nem támad). A Kalonian Tusker dupla zöld költsége segít Nyleának testet ölteni, a Scavenging Ooze pedig elvégzi a szükséges takarítást. Domri Rade már bizonyított, ebben a deckben pedig még jobban érvényesül a -2-es képessége a nagy testek miatt. A Reverent Hunter gyenge láncszemnek tűnik, és említést érdemel a Boon Satyrok teljes hiánya is.
Az 1 droposok kapcsán viszonylag kevés kérdés merül fel. A deck 4 példányban használja az egyetlen elérhető mana dorkot, az Elvish Mysticet. További 1 dropos kártyánk a Temple of Abandon (mivel tappelve érkezik, ezért más 1 dropos kijátszását nem teszi lehetővé). Az 5 dropos spotra Kibler az Arbor Colossust ajánlotta, de ezért a helyért verseng a Stormbreath Dragon is. A sárkány agresszívebb választás, míg az órás idézési költsége Nyleának készíti elő a terepet. A megfelelő döntést majd a gyakorlat segít meghozni.
Konklúzió
A két áttekintett pakli közül egyiket sem tartom versenyképesnek az itt bemutatott formájában. Mindkét író inkább kísérletnek szánta a listát, melyet tesztelések során lehet csiszolni, átalakítani, vagy teljesen elvetni. Amit a két deck szemléletesen megmutat, az a pakli építés két szélsőséges iránya egy feltételezésekre épülő környezetben. Szilárd standard metagame hiányában a legtöbb, amit tehetünk, hogy a jó kérdéseket tesszük fel, így fenntartjuk a lehetőségét annak, hogy jó válaszokat találjunk. Egy vérszomjas küklopsz számára érdemes a kutatást a Dragonmaster koponyájában elkezdeni J
Me Smash U!
Üdv,
Varga Krisztián