Varga Krisztián: A küklopsz barlangjában - Ave Iroas!

Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2013.12.22 22:20

 

December első három hétvégéje remek alkalmat adott standardot játszani itthon, és nemzetközi helyszíneken egyaránt (GP Vienna, PTQ Brno, OMK Kecskemét). Mindhárom eseményre egy olyan RW Devotion deckkel készültem, amely minimális eltérést mutat a bevett (Top8-as) listákhoz képest, és sajátos módon közelíti meg a midrange és kontroll match upokat. A három verseny alkalmával 27 meccset játszottam le (bye-okat és szándékos döntetleneket nem számítva), amelyből 17-et megnyertem, 10-et pedig elbuktam. Az alábbi cikkben a Red Devotion témájában szerzett tapasztalataimat foglalom össze.

 

A deck

 

A devotion paklik új állatfajt képviselnek a standard Magic világában. Sam Black találó módon a ’board presence deck’ elnevezéssel jellemezte őket, utalva arra, hogy a devotion jelensége nehezen értelmezhető a hagyományos aggro/kontroll tengely mentén. A Red Devotion lényegében egy aggro deck, amely a beépített unfair edge révén időnként ellopja a játékot ellenfelünktől. A kulcs kártyák a Nykthos, Shrine to Nyx, amely elérhetővé teszi a vörös mágusok számára a hatékony mana gyorsítást, valamint a Fanatic of Mogis, aki combat step nélkül is emberes darabokban fogyasztja ellenfelünk life totalját.

 

A lista a jelenlegi formáját a PTQ Brno alkalmával nyerte el, Kecskeméten ugyanezzel a 75 lappal játszottam. További fejlesztéseknek mindig akad hely, ezeket az adott kártyák elemzésénél fogom említeni.

 

Ave Iroas!

4 Ash Zealot

4 Burning-Tree Emissary

4 Frostburn Weird

4 Boros Reckoner

4 Fanatic of Mogis

4 Stormbreath Dragon

4 Chained to the Rocks

3 Mizzium Mortars

3 Magma Jet

1 Chandra, Pyromaster

 

4 Sacred Foundry

4 Temple of Triumph

2 Boros Guildgate

4 Nykthos, Shrine to Nyx

10 Mountain

1 Plains

 

Side:

1 Mizzium Mortars

2 Anger of the Gods

1 Wear/Tear

1 Boros Charm

3 Assemble the Legion

2 Pithing Needle

2 Glare of Heresy

1 Chandra, Pyromaster

1 Purphoros, God of the Forge

1 Hammer of Purphoros

 

Nézzük, hogy a kártyaválasztások, és a számok milyen stratégiát vázolnak fel.

 

4 Temple of Triumph, 2 Boros Guildgate – Ez bizony 6 lusta föld, amelytől sok aggro mágus rögtön a szívéhez kap. A helyzet ugyanakkor az, hogy tappelt földjeink tökéletesen illeszkednek a mana görbénkbe, és nem konfrontálódnak az ideális game plannel. 1 dropos proaktív kártyát nem játszunk, a 3 droposok közül pedig egyedül a playset Boros Reckonert szeretnénk kijátszani a harmadik körben. Ezzel szemben a 2-es spoton 12 kreatúránk van, így a következő szekvencia gyakran fordul elő: T1 tap land, T2 Mountain, 2 dropos lény, T3 tap land, másik 2 dropos lény. Tunya földjeink így kevés problémát okoznak, ráadásul a templomok scry képessége a játék bármely szakaszában rendkívül hasznos.

 

1 Plains – Ezen a helyen a legtöbb lista Mountaint játszik, de mi 4 Chained to the Rocks-ot futtatunk main deck. Ahol igazán szükségünk van a Chained-re, ott a negyedik körben akarjuk kasztolni. Rossz érzés láncokkal a kezedben kikapni a Master of Waves-től.

 

A 24 lény – Az összes R/x devotion lista játssza ezeket a kreatúrákat, mert a szűkös kínálatból ezek a legjobbak (vagy a legkevésbé rosszak).

 

0 Rakdos Cackler, 0 Firedrinker Satyr – A kis bestiák a side-ból is hiányoznak. Ez egy olyan stratégiai döntés, amely a MonoB és a kontroll elleni tervünk újraértelmezéséhez vezet. Az 1 droposok teljes hiánya egyrészt a föld bázisunkkal magyarázható (ld. feljebb), másrészről, ezeket a kártyákat több meccsen side-oljuk ki, mint tartjuk bent. Ennek fényében konzisztensebb megoldásnak tűnik a kis vörös szörnyetegek hanyagolása.

 

0 Hammer of Purphoros main, 1 a side-ban – A lista a main deck kalapácsok hiányában mutatja a legnagyobb eltérést a stock változatokhoz képest. A fő gond a fegyverrel az, hogy a görbén kijátszva – a harmadik körben – semmit nem csinál, hiszen gólemeket ekkor még nem kezdhetünk el kalapálni, a haste-et biztosító képesség pedig túl sokszor jelentéktelen, mivel nem vagyunk annyira gyorsak, hogy ebből következetesen profitálni tudjunk. A Hammer ellenben kiválóan termeli a devotiont, amely segít Purphoros-nak felébredni a szendergéséből, és a Fanatic of Mogis is fájdalmasabb sebet okoz a segítségével. Összességében azért döntöttem a main deck kalapács elhagyása mellett, mert a gyorsabb paklik ellen (W/x Aggro, Rakdos Aggro, MonoU) egyébként is kivesszük G2-től, a lassabb deckek (MonoB, kontroll) pedig arra játszanak, hogy felbontsák a szinergiánkat, így a devotionre épülő tervünk gyengébb lesz ezeken a meccseken.

 

0 Purphoros, God of the Forge main, 1 a side-ban – A Hammer kivágásával szinte magától értetődő módosításnak tűnt az istenség száműzése a side boardba. A helyzet ugyanaz, mint a fegyverrel: gyorsabb ellenféllel szemben túl lassú, míg a board presence-ünk megszüntetésére törekvő deckek ellen sokszor csak egy 4 manás enchantment, amely ETB triggert biztosít a lényeinknek. Ha felvállaltuk, hogy a szinergiát háttérbe szorítjuk a nyers erővel szemben, akkor Purphorosnak csak a kispadon marad hely.

 

0 Chandra’s Phoenix – A Nightveil Specter hátsó fele pont eggyel nagyobb a kelleténél. Amíg az emberek szeretik a Spectert, addig mi nem fogjuk szeretni a főnixet.

 

4 Chained to the Rocks, 3 Mizzium Mortars main, 1 Mizzium Mortars a side-ban – Ezzel a döntéssel kijelentjük, hogy lényes deckek ellen nem vagyunk hajlandók kikapni. A removalok nagy mennyisége G1 kedvezővé teszi szinte az összes olyan mérkőzést, ahol bestiák csapnak össze bestiákkal. A mirror meccs mindig kín, de ezzel a felállással jelentős előnyt adunk magunknak az első játszmában. A 4-3 összetétel azért született, mert a Mizziumot a lehetőségekhez képest mindig overload coston akarjuk kijátszani (ezért elég a 3), a Chained to the Rocks pedig az egyetlen válasz a Master of Waves-re, amelyet fel kell húznunk, ha nem akarunk gyorsan elHALálozni. A removal-heavy buildnek ellenben komoly ára van: kontroll ellen gyakorlatilag feladjuk az első játékot, a G2, G3-ra pedig side-ból kell megoldást találnunk.

 

3 Magma Jet – Kipróbáltam, ráharaptam, és nem vagyok hajlandó lemondani róla. A Magma Jet a svájci bicskánk: megtarthatóvá teszi a marginális kezeket (Mountain, Nykthos, 5 spell), a mid game során segít aktív kártyát keresni, aljas finisherként működik, mellyel ellenfelünk ritkán számol, és természetesen megöl kreatúrákat, amelyeket nem szeretnénk a boardon látni. Az optimális célpontok: a Gruul Devotion összes mana dorkja, a mirrorban a lények fele, a MonoU, a W/x és Rakdos Aggro lényeinek nagy része, és nem utolsó sorban a Pack Rat. Ez a lista a kontroll, valamint az RW Burn kivételével az összes match upot lefedi, ezért a Jet ritkán lesz teljesen haszontalan. A nagy szerelem ellenére, ha egyetlen kártyát kellene kivennem a deckből, az a 3. Magma Jet lenne, mivel egynél többet ritkán szeretnénk látni belőle egy mérkőzés alkalmával.

 

0 Warleader’s Helix – Ez a kártya papíron nagyon jól néz ki, és a stock listák játszanak belőle általában 1-3 darabot a side-ban. A legfőbb ok, ami miatt nálam kimaradt, hogy gyakrabban akarom az ellenfél board presence-ét megszüntetni, mint race-elni – az előbbi feladatra pedig a Mizzium Mortars alkalmasabb. A Stormbreath Dragont nem viszi el, így a mirrorban is a Mortart preferálom. Burn ellen életet menthet, ezért a jövőben próbálok majd helyet találni 1-2 darabnak.

 

1 Chandra, Pyromaster main, 1 a side-ban – A bevett listák is többnyire ezt a megosztást használják. Ha kell, tempót generál (+1), ha kell lapelőnyt (0). Agresszív ellenfelekkel szemben búcsút veszünk tőle, míg a lassabb játékokra behozzuk a második példányt is.

 

3 Assemble the Legion a side-ban – A Chained to the Rocks mellett a másik valós indok, hogy miért splash-eljünk fehéret. Egy jó tempóban kirakott Assemble megsemmisíti a MonoB stratégiáját, mivel nincs megoldása a kártyára, és segítségével a végtelenségig blokkolhatjuk a patkányokat, vagy tarthatjuk fekve a Desacration Demont. A lap kontroll ellen is reális fenyegetés, ám nem támaszkodhatunk rá, mint tökéletes win conditionre, mert a Jace, AoT +1-es képessége elveszi a kis katonáink harci kedvét.

 

2 Glare of Heresy  a side-ban– A kártya ereje az univerzalitásában rejlik, elsősorban kontroll ellen hozzuk be. Egyszerre oldja meg a Detention Sphere-t és Elspeth-et, valamint a random módon felbukkanó Archangel of Thune és Fiendslayer Paladin kártyákat is megbünteti anélkül, hogy erre külön slotot kellene áldoznunk a side-ból. Leveszi emellett a W/x aggro lényeit, PW-it, fegyvereit, vagy akár magát Heliodot is. Mirrorban random 1-of-ként megválaszolja a Reckonert, és a Chained to the Rocks-ot. Ha pedig a Selesnya Aggro újra erőre kap, ez a kártya élen fog járni a Voice-ok és Courage-ok könyörtelen kiiktatásában.

 

2 Pithing Needle a side-ban – Jace-t jobb leszúrni, mint megölni, növelve ezzel az esélyét, hogy kontroll ellenfelünk halott lapot húz, gyarapítva a kék síkjárók számát a kezében. Gruul Devotion ellen 1 darabot behozva véletlenszerűen elcsíphetünk vele egy Domrit, Xenagost, vagy Garrukot.

 

1 Boros Charm a side-ban – A népszerű listák 2-4 darabot játszanak belőle, a fő funkciója a Supreme Verdict káros hatásainak csökkentése. A kontroll elleni tervünk azonban nem a swarm stratégia, hanem éppen ennek az ellenkezője. Mivel G2-től legalább 4 lényünket side-oljuk ki, ezért a Boros Charm is gyengébben muzsikál. Ennek következtében elég az 1 darab, amely ideális esetben megmenti egy sárkányunkat, esetleg a grave felé orientálja a laphúzástól megfáradt Jace-t.

 

2 Anger of the Gods a side-ban– Ez a kártya Brno-tól kezdve került be a deckbe, miután Bécsben a 2. napon 1-5-ös rekordot sikerült felmutatnom, ahol az összes vereséget MonoU Aggrótól szenvedtem el. Brnoban egyszer küzdöttem halakkal, nem húztam fel az Angert, és kikaptam. Kecskeméten nem kellett használnom a lapot. Ennek eredményeként zéró tapasztalatom van a kártya használhatóságát illetően, de legalább elméletileg van tervem a kis kék bestiák ellen (és a rossz terv is jobb egy fokkal, mint a nem létező terv).

 

1 Wear//Tear a side-ban – Pont 1 kell. Se több, se kevesebb.

 

A stratégia

 

A listát megtekintve egy halom lényt és removal spellt látunk. Egyértelmű tehát, hogy ellenfelünk life totalját nagyrészt a combat step során fogjuk csökkenteni. A lények minősége nem a legjobb, hiszen 2 manáért 1/4-es bestiákat telepíteni nem a vörös mágusok álma. Jogos a kérdés, hogy miként is fogunk nyerni? Mi különböztet meg bennünket egy egyszerű The Rock típusú decktől? A válasz a fent említett unfair potenciálban rejlik, amely lehetővé teszi számunkra, hogy más dimenzióban kártyázzunk, mint ellenfelünk. A devotion és az egyéb szinergiák a következő lehetőségeket nyitják meg előttünk.

 

Az előző szezonból már ismert kedvencem a Burning-Tree Emissary-k egymásba fűzése. Bár a második körben telepített sámánok által adott mana gyakran elvész (a removalokat leszámítva minden 2 dropos kártyánk RR-et igényel), az ellenfelünk nem fogja megköszönni az ingyen kipakolt 2/2-es bestiákat. A Burning-Tree Emissary ugyanakkor a kombó elem funkcióját is betölti, amikor a Nykthos, és/vagy a Fanatic of Mogis is bejön a képbe – a lényeg, hogy sámánjaink a T2-n túl is hasznos jószágnak bizonyulnak.

 

A devotion kiaknázásának legfontosabb összetevője a Nykthos, Shrine to Nyx. Ez a kártya még a Burning-Tree Emissary generálta ingyen mana (és devotion) nélkül is elképesztő dolgokat művel. A T2 és T3-ban telepített 2 dropos lényeket követően például stabilan tudunk sárkányt kasztolni a 4. körben – és ez nem az elrugaszkodott forgatókönyvek egyike. A Wizards volt oly kedves, és lehetővé tette számunkra a mana gyorsítást, anélkül, hogy mana dorkokat kellene húznunk a közép- és végjátékban. Az új legend rule tovább erősíti a Nykthost. Az aktiválását követően egy újabb példányt lerakva (és a régit a grave-be hajítva) tovább növelhetjük a rendelkezésünkre álló mana mennyiségét. A Nykthos kulcs szerepet játszik a Mizzium Mortars igazi erejének megmutatásában, és sokszor ennek segítségével tudjuk felszörnyíteni csoffadt kis Stormbreath Dragonunkat (kivonva ezzel az ellenséges Mortarok hatósugarából). Ezek a forgatókönyvek a ’reális’ kategóriába tartoznak, az ’irreális’ húzásokon való meditálás pedig megnyugtatja az idegeket a versenyek előestéjén.

 

A másik unfair kártyánk a Fanatic of Mogis, aki a combaton kívüli sebzés fő forrása. Ereje a board presence-ünkkel egyenes arányban növekszik, de az üres asztalra kicsattintva sem marad szégyenben 4/2-es testével. A paklival való játék során a legnehezebb döntési szituációk a Mogisok időzítésével kapcsolatban állnak elő. Meddig érdemes várni a minotaurusz elszabadításával, tudva azt, hogy ellenfelünknek hatékony eszközei vannak a devotion-ünk csökkentésére? Néha a konzervatív játék a kifizetődő, néha pedig kapzsinak kell lenni – ezt gyakorlat fogja megtanítani. A T4-es győzelmek forgatókönyvében mindig szerepel 1-2 Mogis. Ave Mogis Iroas!

 

A pakli reális értékeléséhez hozzá tartozik annak a tudatosítása, hogy időnként nem fognak működni a szinergiáink. A deck elég stabil (standard mércével), ám esetenként előfordul, hogy rossz ütemben húzzuk fel a kártyákat, vagy ellenfelünk annyi removalt prezentál, hogy a board presence-ünk nem lesz elegendő a Nykthos, vagy a Mogis átütő használatához. Ezeken a mérkőzéseken egy rossz aggro decket fogunk játszani gyenge lényekkel, és csak abban bízhatunk, hogy a sok leszedésünk megfékezi az ellenfél legnagyobb fenyegetéseit. Az ilyen játékokra a side segítségével tudunk felkészülni.

 

Versus

 

A jelenlegi standard környezet elég színes, ezért a match upokat, és a követendő stratégiákat négy fő csoportra osztottam. Ezek: Non-Blue aggro, MonoU Aggro, MonoB, és kontroll.

 

Vs. Non-Blue Aggro

 

Típusok: WR Aggro, WB Aggro, Rakdos Aggro, RW Devotion, RG Devotion, GR Devotion (Colossal Gruul), Gruul Monsters, stb.

Rekord: 7-1

 

A felsorolt paklik elég nagy változatosságot mutatnak, de a stratégiánk nagyjából mindegyik deck ellen hasonló: arra törekszünk, hogy minimálisra csökkentsük a board presence-üket, illetve a devotion értékét a veszélyes küszöb alatt tartsuk. Általánosságban az a terv, hogy a mana dorkokat és agresszív 1-2 droposokat Magma Jettel megoldjuk (ha kell, akkor a Mizziumot is bevetjük), hogy minimalizáljuk a velünk szemben elkövetett unfair play-ek esélyét. Ha az ellenfél ennek ellenére jelentős tempo előnybe kerül (pl. T3 Polukranost kapunk on the draw), a Chained to the Rocks segítségével költséghatékonyan tudunk lefaragni az előnyéből. Közben lényeket telepítünk, és remélhetőleg pár körön belül egy overload költségen kijátszott Mizziummal pontot teszünk a küzdelem végére. Többnyire nem mi játsszuk a beatdown szerepét, ám ha Iroas ránk mosolyog, és egy robbanékony kezdő hetessel ajándékoz meg bennünket, akkor a fenti mintázattal ellentétben átvesszük a kezdeményezést, és gyorsan megbüntetjük kártyapartnerünket. A main deck felépítése azt a célt szolgálja, hogy ezeken a meccseken mellettünk szóljanak az esélyek.

 

Wx Aggro (1-0): A mi lényeink kicsit drágábbak, és kicsit nagyobbak, továbbá main deck 10 removalt futtatunk – ezek a tényezők mind nekünk kedveznek. Arra kell a leginkább figyelni, hogy ellenfelünk deckje képes szinte a semmiből nagy sebeket előrántani (Ajani -2-es ability-je, protection spellek).

On the play: -1 Chandra, -1 Fanatic of Mogis, +2 Glare of Heresy

On the draw: -1 Chandra, -1 Fanatic of Mogis, -1 Nykthos, +2 Glare of Heresy, +1 Mizzium Mortars

 

Rakdos Aggro (na): Éles meccset nem játszottam ellene, a tesztek során az RW bizonyult favoritnak. A Mogis’ Marauders tud kellemetlen pillanatokat okozni, de a Cackler-Spike Jester-Shred-Freak hármast ennek ellenére is meg tudjuk blokkolni. Az egynél több Xathrid Necromancer fáj, ám a Chained kiváló megoldást nyújt a problémára. Chandra ezen a mérkőzésen marad, mert ellenfelünk elég sok célpontot kínál fel, amelyet le tudunk pingelni.

Side: -1 Stormbreath Dragon, +1 Mizzium Mortars

 

RW Devotion (2-0): Pénzfeldobás. A removalok nagy mennyisége nekünk kedvez G1, de egy nut draw ellen mindez semmit nem jelent. Csábító lehet Anger of the Gods-ot side-olni, de érdemes ellenállnunk a kísértésnek, mert ezzel a saját konzisztenciánkban teszünk kárt.

On the play: -1 Chandra, +1 Mizzium Mortars

On the draw: -1 Chandra, -1 Nykthos, +1 Mizzium Mortars, +1 Glare of Heresy

 

RG Devotion (1-0): Pénzfeldobás. A két deck motorja ugyanaz, a lényegi eltérés, hogy ellenfelünk Domri Rade-et játszik Chained to the Rocks helyett. Szerencsére itt nem kell számítani T2 Domrira, amely nagyban növeli az esélyeinket.

On the play: -1 Chandra, +1 Mizzium Mortars

On the draw: -1 Chandra, -1 Nykthos, +1 Mizzium Mortars, +1 Pithing Needle

 

Colossal Gruul (2-0): Itt nagyon csúnyán le tudunk maradni, ha nem kezeljük a mana dorkokat. Szerencsére ellenfelünk deckje kevés fenyegetést képes prezentálni (bár azt igen gyorsan teszi), és az átcsúszott hidrákat és kolosszusokat elegánsan meginvitálhatjuk a hegyre. Ha sok lényes-BTE-s kezdő hetest húzunk, belemehetünk a race-be, ha pedig removal-heavy kezet tartunk meg, akkor nyissunk tüzet mindenre, ami manát generál.

Side: -1 Chandra, -1 Nykthos, +1 Mizzium Mortars, +1 Pithing Needle. Ezen a terven azért lehet még finomítani.

 

Gruul Monsters (1-1): Az eredmény ellenére az RW-t tartom favoritnak. Számoljunk a Rampagerrel, és a Flesh//Blood kártyákkal.

Side: -1 Chandra, +1 Mizzium Mortars

 

Vs. MonoU Aggro

 

Rekord: 1-6

 

Ezt a fantasztikus teljesítményt Bécsben adtam elő a második napon: 6 mérkőzésből 5-öt halak ellen játszottam, és mindegyiket elbuktam. A match up rossz, de nem annyira, amennyire a számok sugallják.

 

Azt kell szem előtt tartani, hogy ellenfelünk mindenképpen race-elni fog. A kis gonosz baglyok és raptorok nem ideális blokkoló lények a második körben kirakott kreatúráinkkal szemben, így számítsunk arra, hogy a repülő bestiák akkor is támadni fognak, ha sikerül nyomás alá helyeznünk kártyapartnerünket. Ha nem unfair módban játszunk, akkor az a terv, hogy az ellenfél összes lényét meg kell ölni. Ez egy az egyben cserékkel nehezen kivitelezhető, mert ha a tűzerőnket a Tidebinder Mage-ek és Specterek kiiktatására koncentráljuk, az 1 dropos flyerek akkor is megbüntetnek bennünket. A leghatékonyabb fegyverünk az overloadolt Mortars, side után pedig az Anger of the Gods. Némi könnyebbséget jelent, hogy ellenfelünknek kevés hatékony eszköze van a board presence-ünk korlátozására a játék első szakaszában, ezért nem lehetetlen eljutni 6 manáig, hogy egy kártyával durrantsunk le sok kék szörnyeteget. A kék mágus negyedik köre mindenképpen kritikus, mert ezen a ponton válogatott finomságokkal képes a minimálisra redukálni nyerési esélyeinket. Egy jó tempóban kirakott Bident hatalmas lapelőnyt generál, a Master of Waves pedig a Chained to the Rocks kivételével érinthetetlen a számunkra. Végül pedig nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ellenfelünk is tud unfair módban játszani – bár kevesebb Nykthos áll rendelkezésére –, és egy 7 manás Cyclonic Rift aljas módon véget vethet karrierünknek. Ennek a valószínűségét szintén a lények meggyilkolásával tudjuk csökkenteni, ezért a stratégiánk vezérfonalát a mass removalok alkalmazása jelöli ki.

 

On the play: -2 Ash Zealot, +2 Anger of the Gods

On the draw: -2 Ash Zealot, -1 Nykthos, +2 Anger of the Gods, +1 Wear//Tear (Domestication, Bident)

 

Vs. MonoB

 

Rekord: 3-2

 

Ezen a mérkőzésen ellenfelünk fair játékra akar kényszeríteni bennünket a számtalan leszedése és kézből dobatása segítségével. Fair játékban kevesebb esélyünk van a győzelemre, hiszen kártyáink a szinergia kiaknázása nélkül gyengébbek, másrészt a meccs egy pontján el fogjuk veszíteni a lendületet az alvilági kapcsolatokkal szemben. Ennek a forgatókönyvnek az elkerülése érdekében lehetünk gyorsabbak (T1 creature, T2 creature), vagy előadhatjuk a Big Boros színdarabot. Ez a deck a második utat választja. Az Assemble the Legion az a kártya, amelyet jó tempóban telepítve ellenfelünknek nagyon kevés outja marad a mérkőzés megnyerésére. A kis katonák hordája megblokkolja a patkányokat, és használhatatlanná teszi a Desacration Demont. Ha a Légió kasztolását követően nem múlunk el egy (több) Gray Merchanttól, vagy Spectertől, akkor a fekete mágusnak nincs esélye megfordítani a meccset (nálunk van az inevitability). A match up nagyjából egál.

 

A helyzetet bonyolítja, ha ellenfelünk zöld vagy fehér splash-sel bővíti a fenyegetéseinek készletét. A zöldből az Abrupt Decay és a Golgari Charm, a fehérből a Blood Baron of Vizkopa okozhat kellemetlen pillanatokat. Az enchantmentek kezelésére való képesség aláássa a Legion-re épülő stratégiánkat, ezért ellenfelünk buildjétől függően lehet, hogy érdemesebb a szinergiára erőteljesebben támaszkodó beatdown tervhez ragaszkodni. A Blood Baron szintén kikerüli a tokeneket, ám a Mizzium Mortars formájában hatékony válasszal rendelkezünk a kártyára. Érdemes megjegyezni, hogy Gutierrez győztes BW listája zéró módon képes egy rezolvált Assemble kezelésére.

 

Side: -4 Ash Zealot, -1 Burning-Tree Emissary, +3 Assemble the Legion, +1 Wear//Tear, +1 Chandra, Pyromaster (fehér splash esetén -1 Chained to the Rocks, +1 Mizzium Mortars)

 

Vs. kontroll

 

Rekord: 3-1

 

A számokat azzal egészíteném ki, hogy a győzelmeket a versenyek kezdeti fordulóiban szereztem, valamint a Bécsben futtatott paklim main deck játszott Assemble the Legiont. A fent bemutatott lista G1 kizárólag unfair módban tudja megverni a kontrollt, mert túl sok halott lapot tud felhúzni. A match up side előtt inkább kedvezőtlen, de G2-től sokat javul.

 

A side utáni stratégiánk arról szól, hogy a legkülönfélébb fenyegetésekkel próbáljuk támadni ellenfelünket, ügyelve arra, hogy az ő kártyái alacsony hatékonysággal működjenek (Verdict). Először lényekkel kínáljuk meg, majd ideális esetben artifact (Hammer), planeswalker (Chandra), és enchantement (Assemble, Purphoros) típusú fenyegetéseket ajánlunk fel neki. A mérkőzés kulcsa, hogy lehetőleg minden körben dobjunk be valamit, amire a kontroll mágusnak válaszolnia kell, és ne hagyjuk, hogy büntetlenül tudjon kártyákat húzni a Divination, vagy a Reveláció segítségével. Annak ellenére, hogy nekünk kell diktálni a mérkőzés ütemét, behozunk néhány reaktív kártyát is. A Glare of Heresy univerzalitásáról már volt szó, a Pithing Needle pedig lekapcsolja az egyik legfájdalmasabb lapot, a Jace-t. A kontroll deckek Cifka-féle evolúcióját örömmel fogadjuk, hiszen sokkal kellemetlenebb kártyákat is prezentálhatna ellenfelünk, mint egy Last Breath, vagy egy Fiendslayer Paladin (amelyet az esetek egy részében a saját Verdictje fog eltüntetni, ha átcsúszik egy sárkány a counterek hálóján). Mindazonáltal nem létezik tökéletes terv, és ha a kontroll mágus megtalálja a pillanatot a Revelációra, akkor komoly bajba kerülünk. A match up G1 rossz, G2-től közel egyenlő.

 

UW kontroll (1-0): Az esperhez képest több a counter, és kevesebb a spot removal. A helyzet annyival egyszerűbb, hogy tudjuk, nem kell Mizziumot bent hagyni a Blood Baronok miatt. (Persze senki nem garantálja, hogy nem futunk bele egy random Archangel of Thune-ba.) Célszerű kicsalogatni a Verdictet, és utána kasztolni a sárkányt.

Side: -2 Ash Zealot, -2 Burning-Tree Emissary, -4 Chained to the Rocks, -3 Mizzium Mortars, +1 Boros Charm, +3 Assemble the Legion, +2 Pithing Needle, +2 Glare of Heresy, +1 Chandra, Pyromaster, +1 Purphoros, God of the Forge, +1 Hammer of Purphoros

 

Esper kontroll (2-1): Nagyobb az esély rá, hogy megbüntesse magát a föld bázisával, cserébe jobb minőségű leszedései vannak (a fekete spot removalok elviszik a sárkányt). Játszik Blood Baront, amelyet nem tudunk száműzni a Glare of Heresy-vel, és ez arra kényszerít bennünket, hogy 1-2 Mizziumot bent hagyjunk – tovább csökkentve ezzel a fenyegetéseink koncentrációját.

Side: -3 Ash Zealot, -3 Burning-Tree Emissary, -4 Chained to the Rocks, -1 Mizzium Mortars, +1 Boros Charm, +3 Assemble the Legion, +2 Pithing Needle, +2 Glare of Heresy, +1 Chandra, Pyromaster, +1 Purphoros, God of the Forge, +1 Hammer of Purphoros

 

Konklúzió

 

Nagyon szeretném leírni, hogy ez egy remek kis pakli, és mindenkinek ajánlom – de a szomorú igazság az, hogy az RW Devotion egy Tier 1.5 deck. Hiába veri nagy valószínűséggel az aggro stratégiákat, a formátum két nagyágyúja, a MonoU Aggro, és a különféle kontroll variánsok ellen nincs domináns pozícióban. Ezt alátámasztják a világviszonylatban elért eredmények is: az összes nagyobb versenyen a Top8-ig, nagy ritkán a Top4-ig küzdötte fel magát az RW játékos, ahol aztán vereséget szenvedett a fenti két deck valamelyikétől. Ennek ellenére nagyon szórakoztató pakliról van szó – Ki ne szeretné elégetni az ellenfelét az 5. körben? –, és a hazai kisebb versenyek alkalmával esélyes trónkövetelőként léphet fel.

 

Köszönöm a deck hangolásában nyújtott segítséget P10 Balázsnak, a kölcsön lapokat Szűcs Gábornak és Taga Gyurinak, és külön köszönet KG-nak, aki a padawanjává fogadott J

 

Me Smash U!

 

Üdv,

Varga Krisztián