Android: Netrunner LCG bemutató

Szerző: admin / Kategória: Android: Netrunner LCG / Dátum: 2015.05.01 09:38

Egy kis történelem

Richard Garfield-et aligha kell bárkinek is bemutatni, hiszen neki köszönhetjük a CCG-hobbi ősapját, a Magic: The Gatheringet, ami emberek millióinak kedvenc és első számú kikapcsolódási módja lett az évek során.  

Az utóbbi pár esztendőben inkább a klasszikus, és online játszható játékokat készítő Garfieldnek azonban magától értetődően nem ez volt az egyetlen alkotása. A kiváló munkamorállal bíró designer sorra hozta létre a különböző kártyajátékokat. Ezek egyike az itthon viszonylag csekély ismertségnek örvendő, 1996-ban megjelent Netrunner. Rajongói körökben jóformán egyöntetű a vélekedés, hogy a hobbi egyik, ha nem a legérdemtelenebbül elfelejtett gyöngyszemét tisztelhetjük benne. 

Mindezek után aligha különösebben meglepő, hogy sokak figyelmét felkeltette az a 2012-es hír, hogy a Fantasy Flight Games a játék feltámasztásán ügyködik - munkájuk gyümölcse az Android: Netrunner LCG lett. 

Az Android: Netrunner LCG egy cyberpunk hangulatú, két résztvevőt igénylő kártyajáték, aminek meccsei harminc és hatvan perc közötti hosszúságúak, azaz, időhiányban szenvedők is bátran belevághatnak. Már csak azért is, mert elődjével ellentétben egy LCG-vel, azaz Living Card Game-el van dolgunk, tehát, a lapokat vásárláskor nem randomizáltan kapjuk, így nem a vastagabb pénztárcájú, hanem a jobb taktikát használó győz majd. Hogy a játék hosszú távon se legyen sem unalmas, sem pedig kiszámítható, különféle kiegészítők széles kínálatából válogathatunk. Ezek közé tartoznak a húsz új lapot három példányban tartalmazó Data Pack-ek, illetve, az egyes frakciókat erősítő deluxe kiegészítők. De ha „csak” az alapcsomagba ruházunk be, akkor is tartalmas szórakozásnak nézünk elébe. 

Frakciók, paklik, laptípusok

A cyberpunk-életérzésre erősen építő játékban az egyik játékos „runnerként”, azaz hackerként játszik, a másik pedig egy nagyvállalat döntéshozójának bőrébe bújhat bele. 

A céges játékos négy nagyvállalat közül választhatja ki a neki legszimpatikusabbat - ezek a Jinteki, a Haas-Bioroid, az NBN, és a Weyland Consortium.  Mindnek meg van a maga előnye és hátránya. A Jinteki lapjai például igen jól sebeznek, de kevés köztük olyan, amivel pénzhez lehetne jutni, míg a Haas-Bioroid jegei jellemzően rendkívül erősek, de súlyos összegekbe kerül rezelni (felfedni) őket. Az NBN a médiát uralja, lapjai közt sok operál a „trace” hatással, amivel bemérik a runner tartózkodási helyét, hogy aztán ezt felhasználva ellehetetlenítsék. A Weyland áll a gazdasági piramis tetején, ipari és gazdasági fejlesztéseinek köszönhetően ritkán vannak anyagi gondjaik. 

                                                         

A runner három frakció, az Anarch, a Criminal, és a Shaper közül választhat. Az Anarch frakció tagjai a rendszer bomlasztását, az emberek androidok felett állóságát hirdetik, és sok esetben saját magukat sem átallják nehéz helyzetbe hozni, csak hogy a cégeknek rosszabb legyen. A Criminalok – ahogy nevük is sugallja -, a „gazdagoktól érdemes lopni, hiszen nekik úgyis van elég” filozófia mentén ügyködnek, a Shaperek pedig igen rugalmasan tudnak alkalmazkodni a felmerülő helyzetekhez átalakított jégtörőkkel, laphúzással és egyéb machinációkkal. 

                                                                   

A frakciót illető döntés komoly következménnyel bír, mert a pakli felépítéséhez jórészt csakis az adott oldal lapjait, valamint a semleges, tehát frakció-beosztás nélküli kártyákat lehet felhasználni. Korlátozott mértékben az identitáslap befolyásától függően lehet a pakliban pár más, de azonos (cég/runner) oldalhoz tartozó lap is. 

A runner célja, hogy a vállalat szervereire betörve ellopjon legalább hét pontnyi „agenda” kártyát.

 

A cégnek ugyanennyi pontot kell tudnia agendafejlesztésekkel bezsebelnie ahhoz, hogy nyerhessen. A győzelem alternatív módja az, ha az ember kivérezteti vetélytársát. Ha a cégnek lapot kell húznia, de nem tud, mert elfogyott a paklija, a hacker nyert. Míg, ha a runnernek több lapot kell eldobnia a cég mesterkedéseinek hatására, mint ahány a kezében van, akkor a mamutvállalat képviselője könyvelhet el sikert.        

A pakli maximuma nincs szabályozva, de a minimuma igen, ezt pedig az identitáslap határozza meg (nagy általánosságban ez negyvenöt lapot jelent). Arra is ügyelnünk kell, hogy egy lap maximum háromszor fordulhat benne elő, és a cégeknél a pakli méretétől függően kötelező bizonyos pontnyi agendakártyával rendelkezniük. Ha a pakli példának okáért 48 kártyából áll, 20-21 agendapontot érő lapnak kell benne lennie minimum. Így az embernek minden lapot mérlegelnie kell, hiszen, ha túl nagy a pakli, a hacker könnyedén ellopja a pontokat. Igaz, cserébe nagyobb a lappaletta,  és jelentősen kibővülnek a választási lehetőségeink.   

                                      

 

A céges pakli az identitáslapon kívül az egyszeri hatást kiváltó műveleti kártyákból (operation), különböző bónuszokat adó fejlesztésekből (upgrade), a már említett agendákból, erőforrásokat adó lapokból (asset), és „jegekből” (ICE) áll. Utóbbiak védekezéshez használható komputerprogramok, és lényegüket tekintve a tűzfalak szerepét töltik be. Segítségükkel védhetjük meg szervereinket: az identitáslapot (HQ), a paklit (R&D), az archívumot (Archives) és a kijátszott, asztalon maradó lapokat, amiket a játék terminológiájával élve „távoli szerverekre” helyezünk el. Egy távoli szerveren agenda, erőforráslap, vagy fejlesztés lehet. 

        

A runnernél szintén van identitás és erőforráslap (resource). Az ő egyszer ható kártyáikat eseményeknek (event) hívják, a hardwarelapok és konzolok páston maradó, fix bónuszokat adnak, a különböző programokkal pedig „támadni tudnak” – azaz a cég által telepített jegeket tudják megtörni, hogy bejussanak a szerverekre. Mindez elsőre talán komplexnek hangozhat, de egy-két játék alatt könnyen el lehet sajátítatni az egészet. 

              

Játékmenet

A kártyák kiválasztása után kezdődhet is a tényleges játék. Az első kör mindig a céggel levő játékosé, aki három „klikkből”, azaz akcióból gazdálkodhat. A cég első laphúzása nem kerül semmibe. Ezt követően jön az akciófázis, amikor elköltheti a klikkeket: ezért kaphat egy kreditet (a játék valutája), húzhat egy kártyát, kijátszhat egy lapot, vagy „installálhat”: lerakhat egy agendát, fejlesztést, erőforrást, vagy jeget. 

Minden szerver első jege extra költség nélkül tehető le az asztalra, de a többiért annyit kell fizetnünk, ahányadik a sorban, mínusz egy. Azaz, egy második jég extra költsége egy kredit, a harmadiké kettő, és így tovább - nincs felső korlát. A jegeknél fontos, az új lap mindig az „első vonalba” kerül, okosan kell tehát a sorrenddel taktikázni, ha esetleg egymást erősítő jegeink vannak.  Ezeket a lapokat, ameddig nem aktivizálják (rezzelik) őket, arccal lefelé kell tartani, így azokat a runner nem láthatja. 

Ha a cég egy klikkhez hozzátesz még egy kreditet, rátehet egy fejlesztéstokent egy fejleszthető lapjára. Ez létfontosságú, mert az agendapontokat csak akkor lehet begyűjteni, ha elegendő fejlesztéstoken van az azokat adó kártyákon. Ezt a jobb felső sarokban lévő szám mutatja mindig. 

Ha a runner tag-elt állapotban van, két kredit elköltésével elpusztíthatja a hacker egy erőforráslapját, illetve változó költség mellett aktiválhatja a már kijátszott lapok képességeit. Három klikk elköltésével pedig lehetőség van a runner vírustokenjeinek törlésére.

Ezt követi a dobásfázis, amikor, ha több lap van a kezében a lehetségesnél, el kell dobnia annyit, hogy a limitnél maradjon. 

Ezután jön a runner. Neki nincs húzás fázisa, de a céggel ellentétben négy klikkből gazdálkodhat körönként. Az általa végrehajtható cselekedetek laphúzás, kredit kérés és intallálás szempontjából teljesen megegyeznek riválisáéval. A különbség az, hogy nem tud lapot fejleszteni, valamint, hogy egy klikkért és két kreditért leszedhet magáról egy jelölésjelzőt (tag). Fontos még, hogy alapesetben maximum 4 memóriahelyből gazdálkodhat a játékban – minden installált program megadott mennyiségű megmóriát foglal. 

A runner talán legfontosabb akciója, hogy megpróbálhat betörni a cég szervereire: ezt „run”-nak nevezik. A run egy klikkbe kerül. Ilyenkor a játékosnak ki kell választania, melyik szervert szeretné „támadni”. Ha csak egy jég is védi az adott területet, akkor a cég dönthet úgy, hogy felfedi az adott jeget (rez), a runnernek pedig meg kell próbálnia megtörni az azon található subroutine-okat. A jegek fő célja, hogy a runnert kint tartsák a szerverről, nem ritkán valamiféle káros hatást okozzanak a runnernek.

A cég jegei több fő csoportba oszthatóak, és csak az azonos kategóriába tartozó programok képesek azokat hatástalanítani. Ehhez a jégtörő erejének el kell érnie, vagy nagyobbnak kell lennie a jég erejénél. Például, ha a jég a barrier típusba tartozik, és a hackernek nincs ehhez való törőprogramja, vagy a törőprogram nem éri el a jég erejét, nem tud mit tenni ellene, és elszenvedi az általa okozott negatív hatásokat.

                                                   

A run tehát igényel taktikai érzéket, mert a jegek, erőforrások, és agendák java része arccal lefelé van a táblára helyezve, és azokat a hacker nem látja. Kizárólag a megérzéseire, és a logikájára hagyatkozhat. 

Sikeres futás esetén (vagyis, ha a runner átjutott minden jégen) a következők történnek: ha a paklira (R&D) futott a runner, megnézheti annak legfelső lapját. Ha ez egy agenda, az övé lesz – ha egy „törhető” lapot talál (kuka ikon a jobb alsó sarokban) egy megadott összegért cserébe az archívumba dobathatja a lapot. Egyéb esetben a lap visszakerül a pakli tetejére. Ha az Archives-ttámadja meg, az abban lévő összes lapot megnézheti – az agendalapokat elviheti, míg ha az identitáslapot (HQ) célozza meg, akkor a cég kezében lévő egyik lapot nézheti meg, és veheti el, vagy dobathatja az Archives-ba. A „távoli szerverek” esetén is hasonló a helyzet.

 

Ha a runner cselekedett, ismét a cég jön, és minden kezdődik előröl, amíg valamelyik fél meg nem szerzi a győzelemhez szükséges 7 agenda pontot, vagy nem teljesülnek az egyéb gyzelmi feltételek. 

Összességében tehát, asszimetrikus mivolta miatt az Android: Netrunner LCG minden kártyás számára figyelemreméltó darab. A szabályokat színes nyelvezetük és az egyedi terminológia miatt érdemes többször elolvasni, de egy-két játék után könnyedén el lehet sajátítani az alapokat. A Metagame Kártyaboltban heti rendszerességgel tartunk játéknapokat, és havonta versenyeket – minden érdeklődőt szeretettel várunk!