Varga Krisztián - A küklopsz barlangjában: Gruul aggro

Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2013.09.12 19:01

Sziasztok,

 

Az alábbiakban a jelenlegi (Theros előtti) standard metagame egyik fontos szereplőjéhez, a Gruul aggrohoz szeretnék kedvcsinálót nyújtani. Jó szórakozást!

  

A deck

A Gruul aggro augusztus elején vonult be a köztudatba az egyéni világbajnokság alkalmával, amikor Brian Kibler 3-0-ás eredményével leiskolázta a főként Jund midrange és UWR kontrollokból álló mezőnyt. A deck népszerűsége futótűzként terjedt, már a napokkal később megrendezett csapat világbajnokságon megjelent, a GP Varsón pedig elvitte a trófeát.

 A Gruul aggro valójában fél éve indult hódító útjára. Március végén, egy amerikai portálon Kibler közzé tett egy listát, mely a Magic Online-on felkeltette az érdeklődését. Egy héten belül Todd Anderson is előállt egy hasonló deckkel és videóval.

 A pakli gerincét a managyorsítás, a nagy lények, és a planeswalker Domri Rade szinergiája alkotja. Ideális esetben egy mana dork segítségével a 2. körben kirakjuk a síkjárónkat, aki folyamatos nyomást gyakorol az ellenfélre, miközben további lényekkel erősítjük a board pozíciónkat. A deck tehát egy zöld alapú midrange aggro deck, melynek a stratégiája jelentősen eltér mind a blitz/hyperaggro paklikétól (hiába egyezik meg sok kártya), mind a klasszikus midrange-től (pl. Jund midrange).

A klasszikus Kibler Gruul:

 Creatures (29)

Arbor Elf

Elvish Mystic

Flinthoof Boar

Strangleroot Geist

Scavenging Ooze

Hellrider

Ghor-Clan Rampager

Thundermaw Hellkite

 Spells (7)

Mizzium Mortars

Domri Rade

 Lands (24)

Stomping Ground

Rootbound Crag

Forest

Mountain

Kessig Wolf Run

 Sideboard (15)

Burning Earth

Gruul War Chant

Bonfire of the Damned

Flames of the Firebrand

Pillar of Flame

Volcanic Strength

Zealous Conscripts

 

Gruul aggro M14 előtt 

 Creatures (31)

Arbor Elf

Gyre Sage

Burning-Tree Emissary

Strangleroot Geist

Flinthoof Boar

Ghor-Clan Rampager

Hellrider

Thundermaw Hellkite

 Spells (7)

Searing Spear

Domri Rade

 Lands (22)

Stomping Ground

Rootbound Crag

Forest

Mountain

Kessig Wolf Run

 Sideboard (15)

Pillar of Flame

Bonfire of the Damned

Skullcrack

Zealous Conscripts

Naturalize

Ground Seal

Triumph of Ferocity

Domri Rade

 

A két lista alapján jól körvonalazódik a stratégia. A mana dorkok jelentette gyorsításon és Domri Rade-en túl csupa agresszív lénnyel van dolgunk, amelyek haste-tel jönnek játékba, és legfőbb funkciójuk, hogy maximalizálják az okozott sebzést. A két deck közti eltérés abban áll, hogy az első inkább az 1 dropos mana gyorsításra támaszkodik több földdel, míg a második a Gyre Sage és Burning-Tree Emissay duóra. Mindkét esetben a cél a 3. körös Hellrider, majd a 4. körös Thundermaw Hellkite. A továbbiakban a második listára fogok támaszkodni, amikor a deckre hivatkozok.

  

Miért válasszuk a Gruul aggrot?

 A deck számtalan előnye közül elsőként a konzisztenciát emelném ki. A 60 kártyából 28-at ki tudunk játszani 2 manából (Ghor-Clan Rampagerrel együtt), és mindössze 7 lapunk van, melyek magas idézési költségűek (11, ha a Rampagert lényként használjuk). A meccseink nagy részében tehát az 1. vagy 2. körtől kezdve elkezdjük építeni a boardunkat. A kezdő kézzel szemben megfogalmazott igényeink könnyen teljesülnek, így ritkábban kényszerülünk lekeverni (csak 2 színünk van, és bármely olcsó lényünk jó lehet egy agresszív starthoz).

 A deck valódi vonzereje abban áll, hogy remekül képes alkalmazkodni az ellenfélhez, és az általa diktált tempóban játszani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy blitz/hyperaggro ellen a kontroll pozícióját veszi fel: kicsit lassabban épül ki, ám a végjátéka sokkal erősebb. A lényeink kiválóan alkalmasak blokkolásra: a Flinthoof Boar, a Strangleroot Geist és a Gyre Sage egyaránt jobb statisztikákkal rendelkeznek, mint a gyorsabb blitz/hyperaggro paklik által telepített lények. Az első körökben tehát nem kerülünk jelentős hátrányba, a végjátékban pedig a nagy bestiáink (Thundermaw Hellkite) átveszik az uralmat a board felett.

 A deck a másik oldalról a midrange és kontroll ellen kiválóan játssza az agresszor szerepét. A győztes játék itt általában az alábbi két mintázat valamelyikét követi. 1. Gyorsan leraknunk egy Domri Rade-et (jó esetben a 2. körben egy mana dorkból), és a +1-es ability használatával lapelőnyre teszünk szert. Ellenfelünk körről körre a lényeink megoldásával lesz elfoglalva, így a síkjárónk vagy az általa felhúzott kártyák, vagy a -7-es ability-je révén megnyeri nekünk a játékot. 2. A paklink tud olyan húzásokat produkálni, mint a blitz/hyperaggro deckek. Amikor 2, vagy több Burning-Tree Emissary van a kezdő hetesünkben, kontroll/midrange ellenfelünk Supreme Verdict/Thragtusk kártyája gyakran nem elég a stabilizáláshoz. Ha ezek a forgatókönyvek nem valósulnak meg, akkor sem vagyunk feltétlenül rossz helyzetben, hiszen időnként előfordul, hogy csak nem jön az a Verdict vagy Bonfire.

 További érv a pakli mellett az, hogy erős kártyákat játszik, és kevés benne a szituációkhoz kötött lap. Ez utóbbi kártyák többnyire a manabázis részét képezik (Arbor Elf, Gyre Sage, Burning-Tree Emissary), és még mindig jobb topdeckek a játék későbbi szakaszában, mint pl. egy Farseek (amely hasonlóan a manabázis részét alkotja). Az összes többi kártya lényegében azonnal sebzést okoz az ellenfelünknek (burn spellek és haste-es lények), vagy nyomást gyakorol rá (Domri Rade).

 Nem tűnik fontos szempontnak, de érdemes megemlíteni, hogy a paklival nem kell az óra ellen játszani. Azon kívül, hogy elkerülhetők a nem szándékos döntetlenek, a mentális fáradtság is később jelentkezik egy hosszabb verseny alkalmával, mivel a legtöbb forduló után lesz 10-20 perc szabadidő a felfrissülésre.

 Végül érdemes tudatosítani a pakliban fellelhető apró, rejtett szinergiákat, melyek kiaknázásával tovább növelhetjük mozgásterünket az egyes meccseken. Ilyenek pl. a Gyre Sage evolve képessége körül felmerülő helyzetek. Vajon érdemes kijátszani mindkét Burning-Tree Emissary kártyánkat a Gyre Sage előtt blitz/hyperaggro ellen on the draw? Érdemes beletámadnunk egy Loxodon Smiterbe egy Strangleroot Geisttel csak azért, hogy a kísértet undyingja tovább növelje a +1/+1-es jelzők számát a Sage-en? Vagy ha egy 2 Sage-es kezet tartottunk meg, vajon megéri a tempóveszteséget a második Sage kijátszása a hosszú távú előnyért cserébe? Az aggro mirrorok kimenetele gyakran ilyen döntéseken múlik, ám éppen ezek teszik élvezetessé a paklival való játékot.

  

Miért ne válasszuk a Gruul aggrot?

 A személyes ízlés szempontjain túl meg kell említeni a deck gyengeségeit. A pakli alapvetően tehetetlennek bizonyul az alábbi stratégiák ellen:

 1. Az agressziót lifelinkkel kombináló stratégiák. Ez lényegében az Unflinching Courage-ot futtató Selesnya Aggro, Naya Aggro és Bant Hexproof deckeket jelenti. A játék jellemzően egy race szituációra egyszerűsödik, melyet lehetetlen megnyerni, amikor az ellenfél 6-8, vagy még több life-ot gyógyul körönként. A problémára gruul színekben nem létezik hathatós megoldás, bár egy jól időzített Fog, vagy Naturalize meglepheti az ellenfelet.

 2. Blind Obedience. Közel nem olyan súlyos probléma, mint a Courage, de látni kell, hogy ez a kártya két oldalról is támadja a gruul stratégiát. Egyrészt kikapcsolja a haste képességet, amely listától függően általában 12-16 lényt érint. A másik oldalról az extort által biztosított extra life pontok egy hosszabb meccs során képesek annyira felgyűlni, hogy ellenfelünk elég időt nyerjen egy Supreme Verdict vagy Sphinx’s Revelation kijátszásához. A probléma szintén nehezen orvosolható gruul színekben (a Naturalize sokszor ugyanannyit árt, mint használ).

 3. Azok a stratégiák, amelyek gyorsan, nagy lényeket raknak az asztalra. Pl. a B/G midrange Desecration Demon-ja problémát jelent, mivel a gruulnak nem áll rendelkezésére megfelelő removal a démon eltávolításához, ezzel szemben az ellenfél spot removalja kockázatossá teszi a Ghor-Clan Rampager használatát. Ezeket a meccseket általában csak jó tempoval lehet megnyerni, a hosszú játék itt nem kedvez a gruulnak.

 A helyén való kérdés tehát inkább az, hogy mikor ne válasszuk a Gruul aggrot. Ha minden második ellenfelünk Courage-ot játszik ki a Loxodon Smiterére, vagy a Fiendslayer Paladinjára, akkor nem ez a megfelelő időpont elővezetni a malacokat és sárkányokat. A Blind Obedience, valamint az újabb B/G és B/W midrange stratégiák okozhatnak nehéz pillanatokat, de önmagukban nem jelentenek elég elrettentő erőt. Ha bizonytalanok vagyunk a pakli választásunkat illetően, a Gruul aggroval nem követünk el nagy melléfogást.

  

A Gruul aggro pozíciója a metagame-ben és a rotáció

 A rotáció előtt feleslegesnek tartom az egyes match upok részletes kivesézését, mivel három héten belül borul minden, amit a metagame-ről tudunk. A pakli dinamikájának megértése ellenben segít egy rotáció utáni Gruul aggro felépítésében. Erre a deckre fokozottan igaz a ’szereptévesztés = vereség’ formula. Szerep alatt az ’agresszor’ vagy ’kontroll’ pozíció értendő, és arról árul el valamit, hogy az adott meccset egy kirobbanó starttal kívánjuk megnyerni, mielőtt ellenfelünk stabilizálna, vagy éppenséggel mi vagyunk azok, akik védekezésre kényszerülünk, amíg át nem vesszük a játék felett az irányítást.

 Ebben a tekintetben a meccseink többsége egyszerű, mivel a kontroll és midrange paklik ellen mindig a gruul játékos van az agresszor pozíciójában. A szerepünk ismeretében itt azzal a kérdéssel szembesülünk körről körre, hogy mennyi kockázatot vállalunk a stratégiánk végrehajtása során. Beletámadunk-e a Flinthoof Boarral az ellenfelünk 4 nyitott manájába, megkockáztatva, hogy a malacunk csúnya véget ér egy Restoration Angellel szemben? Érdemes-e megpróbálni Ghor-Clan Rampagert blöffölni, amikor éppen nem húztuk be? Hány lényt rakjunk le, hogy elég nyomást gyakoroljunk a Supreme Verdict kicsalogatásához, de ne dobjuk el a meccset, ha ez bekövetkezik? A feltett kérdés játékról játékra változik, de mindegyik a körül forog, hogy miként tudjuk a proaktív stratégiánkat a leghatékonyabban kivitelezni.

 A pakli nehézsége (és szépsége) az aggro mirrorban mutatkozik meg igazán. Ebben a szituációban nem egyértelmű, hogy az agresszor vagy a kontroll szerepét játsszuk-e. Van, hogy a kezdődobás eldönti a kérdést, van, hogy valamelyik játékos kihagy egy land dropot, vagy gyengébb kezet húz, de általában ezeken a meccseken tapasztalható a leggyakrabban, hogy a stratégiai döntéseink erősen befolyásolják a játék kimenetelét. Érdemes minden körben feltenni magunknak a kérdést, hogy milyen pozícióban vagyunk. Változtat a helyzeten egy kör végén flash-el megérkező Restoration Angel vagy Advent of the Wurm? Akkor is az agresszor pozíciójában maradok, ha az ellenfelem Hellridert játszik ki? Meddig várjak a Thundermaw Hellkite-tal, amikor tudom, hogy az ellenfelem egy Selesnya Charmon ül? Meg tudom és/vagy meg akarom változtatni a pozíciómat a side után? Ezek a kérdések egy szinttel mélyebbek, mivel a stratégiánk folytonos újragondolására késztetnek, nem pusztán egy stratégia kivitelezésének a részleteire koncentrálnak.

 Ha a rotáció után Gruul aggrot szeretnék játszani, az annak lesz köszönhető, hogy megőrzi a metagame-ben elfoglalt rugalmas helyzetét. A deck motorját nem érinti a rotáció: a megfelelő managyorsítás a rendelkezésünkre fog állni (Elvish Mystic, Gyre Sage, Burning-Tree Emissary), ahogyan Domri Rade is. Elveszítjük ezzel szemben az összes lényt, amely a deck nyers erejét és manőverező képességét adja. A Flinthoof Boar, Strangleroot Geist, Hellrider, Thundermaw Hellkite csomag távozásával minden haste-es kreatúránktól búcsút vehetünk. Egy jövőbeli életképes Gruul aggro feltétele, hogy ezek helyére megfelelő mennyiségű és minőségű utánpótlást találjunk. Ezen a téren a teljes Theros spoiler ismeretében leszünk okosabbak.

 

Me smash U!

Üdv,

Varga Krisztián