Archívum

Kategóriák

Poroszkai László: Képes beszámoló Amerikából - GP Las Vegas2017.07.03 19:11

Szerző:admin

 

Valahogy úgy indult az egész, hogy meghirdették a 2017-es GP helyszíneket, nekem megérkezett az év végi bónuszom, és valaki (talán KG. Neki van olyan hírneve, hogy bárkit rábeszél random utazásokra) felvetette, hogy kellene GP Vegas okán menni nézni Vegast, Los Angelest, San Franciscot... szóval a nyugati partot. Oda úgyse megyünk minden pénteken. Kurva drágának tűnt, bárhogyan is néztük, de mire való a bónusz? Meg mikor, ha nem most?

 

Mondanám, hogy nagy számolgatás keződött, de a nagy számolgatást leginkább az egyszemélyes Markos Tours kezdte el. Problémák akadtak számolatlanul. Kinek, mikor, merre, mennyi. Nyilván nem mindenkit feltétlen ugyanaz érdekel. Sokaknak nagy kérdés volt, hogy mennyi szabadnapot tud rá áldozni. Volt, akinek a két hét simán, volt, akinek talán és visítva, volt, aki alapból úgy gondolta, hogy egy hét elég lesz mindenre. Alakultak a tervek, kerekedtek az árak, Dani szervezett és számolt és nőtt egy kéthetes túraterv (Póker és Dani), meg egy egyhetes (Teferi, Balázs, Soma és Jómagam). Több jelentkező elhullott út közben, vagy egyéb alternatív programtervet választott (ViniTibi).

 

Én indulás előtti héten már nehezen koncentráltam bármire, ami nem last minute szervezés. Tekintve, hogy nálam minden szervezés last minute volt. Mivel Dani magára vállalta a szállásfoglalás, autóbérlés, programütemezés feladatköröket, én az utolsó hétig kb. meg se néztem hol lesz a szállás, milyen lesz az idő, miket tervezünk nézni, megvan-e az útlevelem, etc. Van medence, lesz óceán? Kell fürdőnadrág. Milyen dekkek léteznek Legacyn? Mit akarok játszani én, és ahhoz mi kell kölcsön? (Köszönet Balázsnak!) Komolyan parkolóban kell átvenünk random embertől a szállodai szobakulcsot? Nem fogják-e inkább izmos fekete legények eladni a vesénket Mexikóba? Hogy fogok hajnalban ott lenni a reptéren Miskolcról? Aztán csak eljött a szombat és pár óra eltéréssel elindult a két osztag. A bátor két hetes csapat a török légitársasággal, és a gyengébb egyhetes a jól bevált Lufthansával.

 

Mi eseménytelen 2+11 óra repülés után futottunk be az Angyalok Városába. Azért Frankfurtban megkaptam a random security checket (aka ánuszvizsgálat), de ez csak arra volt jó, hogy VIP-ként elhúzzak a mérföldes sorban álldogálló, indulni készülő gépeik jegyét kétségbeesetten kísérőm felé lebegtető emberek mellett. Kísérőm nagyvonalúan leszarta eme gesztusokat. A securitysek meg tessék-lássék belenéztek a táskába aztán mehettem is. Los Angelesben Ferit és engem ismerősnek jelzett a rendszer és gyorsan bejutottunk, Balázst és Somát kicsit izzasztották a hosszabb sorban. Ottani idő szerint délután 5-6 körül voltunk, itthoni idő szerint hajnal 2-3 körül járhatott az idő. Gyors Facebook egyeztetés alapján Daniék még ekkor álltak neki felvenni a bérelt autót és frissen, kipihenten levezetni a San Francisco – Los Angeles távot. Ha hinni lehet a beszámolóknak gazdag tehénszaros aromával belengett tájakon át. Respect. (True story - a szerk.)

 

A városban tehát egy parkolóban kellett vélhetően 5 izmos feketétől elkérni lakosztályunk kulcsát. Valójában inkább random mexikói volt és csak egy darab. A szállás ilyesmire sikeredett:

 

 

Csak az utca másik oldalán és felállványozva. Az úgy nem volt annyira fotogén. Volt benne medence, megnéztük, de kiélvezni nem tudtuk sose. Mindig volt valami mennivaló. Daniék jó 4 óra vezetés után (volt az 6 is - a szerk.) éjféltájt érkeztek. Addigra nálunk nagyjából mindenki kidőlt, épp csak egy gyors shoppingolásra futotta tőlünk. Elosztottuk ki kivel hál meghitt közelségben a dupla ágyakon, és konszídeltünk:

 

 

Vasárnap múzeumokkal kezdtünk. Út közben realizáltuk, hogy egy saroknyira vagyunk a Walk of Fame-től, ami igazándiból egy viszonylag lepusztult utca. Sok szuvenír bolttal. Meg Trump ellenes vasárnapi fagóta tüntetéssel:

 

 

 

Kulisszatitkok, avagy hogyan készülnek a sztárfotók?


 

Random lépcső. A háttérben a nagy Múmia szarkofág senkit sem érdekelt volna amúgy sem:

 

A Science Museum előtt jókora park terjeszkedik rengeteg ki-tudja-milyen virággal, nagy szökőkúttal, lazuló emberekkel. Itt-ott a szagok alapján volt, aki segédanyagokat is használt, a lazuláshoz. A fő látványelem az Endavour űrsikló volt, mellette egyéb űrkabinok – a 11 órás repülőút után egészen új tisztelettel tekinthetünk az első hős űrutazókra, akik egy kisebb sátornyi helyen töltöttek el három napot -, tengeri csillag (és egyéb gyanús bigyó) -simogató, mindenféle játékok, amikre vásott gyerekként vetették magukat egyesek a japán turisták nagy örömére. Például volt, ahol egy kereket kellett volna a másik felé hajtani a vízsugár irányításával és egy tekerö durva pörgetésével, de hogy, hogy nem, mindig sikerült inkább a másik játékost eltalálni. Ja, és ez az egész mennyiért? Ingyen.

Póker örül a fának:

 

 

Karnyújtásnyira valami űr-relatedtől:

 

 

Nagydolgok az űrben:

 

 

Csoportképhez gyülekezve:

 

 

Keveset fogyaszt 100 km-en:

 

 

Egy kis játék:

 

 

És azt hiszem, ez volt a kétszemélyes:

 

 

Megfáradtunk-e a kultúrától? Meg, pedig még éppen csak elkezdtük:

 

 

A dínómúzeumot talán kicsit tényleg nem kellett volna erőltetni, pláne mert tényleg nem volt benne semmi extra. Nagy hely, szép épület és sok csontváz... amiknek a nagyját öntvények teszik ki, amelyeket máshol kikapart csontmaradványokról mintáztak. Szóval nekem ez teljesen illúzióromboló volt. Annyira azért nem lohasztott le, mint a mellékelt ábrán látható őskori elvtársat, de azért éppen eléggé:

 

Mellesleg teljesen biztos vagyok benne, hogy mindenki sejti a fentiek közül melyik szaporodott tovább. És ez még fizetős is volt (mármint a kiállítás). Ráadásul mivel együtt olcsóbb, ezért megvettük a belépőt a Creeping Tar Pithez is, hogy valamelyik másik napon is nézhessünk dínókat..

 

Eme szomorú múzeum után a délután fő küldetése az volt, hogy keressünk egy helyet, ahonnan optimálisan lehetett mindenkinek FB profil/borítóképet kreálni Hollywood felirattal a háttérben. Mivel a felirat felé ugyan fel lehet gyalogolni, de maga a felirat le van kerítve, ezért ezt végül úgy sikerült abszolválni, hogy leparkoltunk egy „Don’t even think about parking” tábla mellett, arrébb tologattunk pár az idillbe berondító kukát, majd nekiálltunk a vad fotózásnak:

 

Persze én se maradtam ki a jóból:

 

 

Kíváncsi vagyok ez a kedves lakó mekkora hasznot hajthatna, ha megnyitná a teraszát a turisták hada előtt, esetleg egy kis kávézóval együtt:

 

 

A nap végén még a Griffith's Observatoryhoz zarándokoltunk, a városról is begyűjteni pár képet. Az obszervatórium maga szintén jól néz ki, nagy része ingyen bejárható, ordas tömeg garantált:

 

Eme sűrű kezdés után este ment az elmélkedés, hogy megéri-e az Universal Studio a 100 dolláros belépőt. Mit tudhat az annyiért? 24 órával később hajlottunk rá, hogy inkább a 170-et éri meg prioritással. Hétfőn 10 körül ugyanis már veszettül hömpölyög a tömeg a bejárat felé, és hiába, hogy a várakozást is elég profin oldják meg (látod, hol mennyi időre számíthatsz, és több helyen az épületben araszolod végig a szobákat, csiga tempóban) azért 40 perc várakozás az 40 perc várakozás. Lehet közben csacsogni, de a harmadik ilyen sorra már az is kicsit unalmas lesz, ahogy az ember a kígyózó tömegben próbál felfedezni egy-két szimpatikus paraméterekkel rendelkező, ellenkező nemű személyt. A Potter mini hullámvasút, Potter – Roxfort ride, Jurassics World után a Transformers sort már teljes apátiában állom végig. Eddigre többen pandamintájúra sülünk a tűző napon. A kajára nem akarunk 40 percet sorakozni és még valamennyit várni, így a csapat fele fagyival, a másik fele 10 dolláros Tesco2 hot-doggal próbálja csillapítani éhségét. Szerencsére innivalót be lehetett vinni, így szomjan nem vesztünk. És ezután még jött a Waterworld, a minyonok, a studió túra, a Walking Dead, viszont számunkra kimaradt a pirotechnika, a Simpsons, vagy a Múmia.

 

De a nyafogástól eltekintve, hogy mi is ez? Ezt képen megmutatni akkor se tudnám, ha készült volna kép a ride-okról. A ride-ok a hullámvasút/szellemvasùt olyan profi variációi, hogy mikor a leszakadó mennyezetről az arcodba bámul a Hadrosaurus, vagy a qrva nagy monitoron benéz a 3D-s sárkány, és közben kapod a szelet, vizet, perzselő hőséget az arcodba, akkor eszedbe se fog jutni, hogy most épp az a gyerek vagy, akit a plázában felültettek a kis rázkódó pacira egy körre. Esküdni merek, hogy több helyen is ráadásul pont úgy, egy helyben áll a jármű és csak ráz kicsit jobbra-balra. Csak ez Hollywood. Ebből él, borzasztó profin teszi a körítést, az effekteket, a 3D-t, a díszleteket a ló köré. Szóval igen, el lehetne mondani, hogy seprűn voltunk Potterékkel és kergetett a sárkány, vagy hogy valami karbantartó részlegen, sípoló csövek között csorogtunk a csatornában dínók elől menekülve, de pont úgy felesleges, mint egy célfotóval magyarázni, mennyire jó érzés Olimpiát nyerni. De azért készültek fotók.

 

Közeleg a nép a bejárat felé:

 

Random Hard Rock Café, mert csak a rock véd meg a perzselő napsütéstől (is):

 

Apa, kezdődik:

 

A távolban felsejlik a Roxfort. A helyiek egyszerűen nem tudnak kicsiben építkezni:

 

Simpsonéknál csak burgert vettünk:

 

Sztoikus sorbanállás a Transformereknél. Ez egy ilyen folyosó. Abból a 3-ból. Meg a 3-4 teremből:

 


 

Ja, és hogy miért mondtam, hogy még ez is profi? Egyrészt, mert többnyire nem az épületen kívül állsz (bár az is megesik), hanem bent, így már kicsit alapozzák a hangulatot. Itt magyarázzák, hogy újoncok vagytok, és kiképzés és váratlan támadás, és az lesz a küldetés (ride) lényege, hogy... Roxfortban beszélgetnek, meg mozognak a képek a falon, Jurassic Worldnél meg mondjuk kint állsz, de megtudhatod, mire használják fel a sok tonnányi dínószart. Közben kezedbe nyomnak 3D-s szemüveget, a végén elrendezik, hogy négyesével álljatok a kapuhoz, ha 4-en lehet beülni egy sorba, etc.

Stúdió túra:

 

Ennek során rengeteg díszleten (kis város, western város, Cápa, szerencsétlenség, Psycho, etc) viszik végig a népet, kicsi kocsikkal. Közben van benne kis Godzilla 3D, amikor rázkódik az autó, mintha körülöttetek pofozná Godzilla a dínókat, van egy kis Halálos iramban, földrengés a metróban, etc. A nap végére megfogyatkoznak a sorok. Már csak 10-20 perceket kell állni. Így veszünk búcsút Minyonokkal és Waterworld vízishowval:

 

 

Mint említettem, azért ezekben a sorakozásokban azért erősen odakozmáltunk (ellentétben Tibiékkel, akik tán két nappal később simán bejártak mindent, a Harry Pottert négyszer is). Én másnap vakolattal az arcomon jártam-keltem (míg le nem olvadt), Feri pedig megmutatta a kátránygödröknél, hogy igaz a szlogen: „Minden másra ott a Mastercard.”

 

 

Emellett a kultursokk, vagy a durva napsütés hatására jó előre felrémlett előttem: hogy ha majd unokák, szédíteni való lányok kérdezik milyen életérzés volt Los Angelesben hesszelni, akkor távolba révedve érzelmesen felidézem a kátránygödröket. Merthogy miért nem inkább strandoltunk? Például. Egyébként, ha már kátránygödör, a kinti rész ingyenes, a múzeum fizetős, de nekem nem volt sokkal maradandóbb, mint az előző. Azért kipipáltuk, ezt is megnéztük.

 

Majd a helyzet fokozása végett, strand előtt még elmentünk megnézni egy hadihajót is. Ez szintén Los Angelesen belül volt, úgy cirka másfél, órányira a gödröktől, a strandtól ellenkező irányba. Viszont, bár én sokat nem vártam tőle, egyértelműen jobban élveztem ennek a kis fémsündisznónak a bejárását, mint a dínómúzeumot. Nagyjából végtelen plusz kettő képet csattintottam, de ettől megkímélném a tisztelt közönséget. Azért mutatóba, íme (nagyjából) az USS Iowa, amin Roosevelt elnök hajózgatott a második világháború során:

 

 

Egy képre sajnos sehogy nem fért rá. Amúgy túravezetés nincs, az elején egy 90+ éves veterán mesél kicsit, és elmondja, hogy kövessétek a sárga nyilakat, amilyen tempóban nektek megfelel, nézzetek meg mindent. Megnéztünk.

 

Aztán újabb pár óra autókázás után lett strand is, Route 66 vége, szép leányok. Ez utóbbiból már majdnem annyi, mint egy átlag magyar kisvárosban. Beikszeltem az újabb óceánban csobbanás achievementet, és mivel napozni semmi hajlamom nem volt, inkább felfedeztem a közeli Arcade géptermet.

 

Hazafelé átkocsikáztunk Beverly Hills szegénynegyedein, este pedig kezdhettük a pakolászást a másnapi utazáshoz. Közeledett Vegas, közeledett a verseny.

 

Ez eddig talán nem tűnt fel, de ez az utazás egy gyűjtögetős kártyajáték kapcsán formálódott. Vegasba mentünk pörgetni a kártyát, ami nem póker. Mondhatnám, hogy közben rengeteget teszteltünk, meg jól felkészültünk... de hazudnék. Eleddig kártya csak a repülőn került a kezünkbe, amikor Ferivel jó 4 órán át pörgettük unaloműzésképpen. Én nagyobbrészt a Temur Living Endet (Kenyeres agyszüleménye), ő pedig a Bant Knightfall Companyt (Gyula és Thommo hozzájárulásával).

 

Innen drasztikusan csökken a látnivalók/fényképek száma. Ugyanis a verseny kapcsán két féle hozzáállás volt megfigyelhető: 1) eljövünk, nyaralunk, közben játszunk egy bontott GP-t, meg amit esetleg még ad, és jó; illetve 2) nyaralunk és pörgetünk egy jó Legacy/modern GP-t, mert gyűjtemény van, a formátumot szeretem, játszani meg nincs hol. Ez utóbbit képviseltem én, az előbbit meg mindenki más. Kivéve Danit, mert ő judge.

 

Szóval szerdán átkocsikáztunk az amerikai Hortobágyon (extra hegyekkel) Las Vegasba, a 40+ fokok  városába. Reméltem, hogy a sivatag közepén talált McDonalds után Daninál azért nem áll be a mindenki másnál jelentkező kaja-kóma:

 

 

Aztán sivatag-sivatag-sivatag-Las Vegas. Itt nem parkolóban kellett átvenni a szobakulcsot, volt medence és volt időnk használni is. A szoba nem lett sokkal tágasabb, továbbra is hálótársi viszonyokban kellett léteznünk. De egy percet sem pihentünk (vagy legfeljebb egyet), és megcéloztuk a versenyhelyszínt. A helyszín a rőfös nagy Convention Centerben leledzett jó szokás szerint, ami nemhogy ezt a holmi 5000 embert nyelte el kényelmesen egy szárnyban, de a nagy teremnek úgy konkrétan a fele elég volt hozzá. Meg volt még pár kis terem, ahol a side eventek zajlottak, valamint a főterem zárása után itt egészen hajnali 2-3 óráig mentek a turbo draftok.

 

Egyébként is megadta a módját a rendező CFB, le a kalappal a szervezés előtt. Kivéve egy apró részletet. Arról majd később. Csak hogy gerjesszem a feszültséget. Volt bőven kajálda (szinte olcsón, de mit várhattunk volna?) , végtelen mosdó (hála az összes isteneknek... még akkor is, ha az egyikben horkolást hallottam a szomszéd fülkéből), bőven elég hely leülni minden megfáradt játékosnak, 30+ dealer, rengeteg művész, ingyen wi-fi... a nagy termen kívül. De ez azt hiszem nem rajtuk múlott. Ez mondjuk kicsit macerásabbá tette az onlinepairings elérését.

 

A terv az volt, hogy szerdán játszunk kicsit, majd csütörtökön a csapat nagyja (engem kivéve) elmegy Grand Canyont nézni, én meg versenyzek. Mivel Legacyból ez volt a második eventem (az első tán 2 éve volt és akkor BUG, most Grixis Delver volt a dekk), ezért a kötelező kiszopás után én péntekre terveztem valami szervezett túrán Canyon nézést, majd szombaton modernt. A szerdai játék stimmelt. Balázzsal és Pókerrel elindultunk a dupla pontokért egy MM3 sealeden, amit én 2-1-1-el zártam (200 pont), Póker tán szintén (True - a szerk.), Balázs pedig 3 győzelem után X-elt a 700 pontért (kb. 70 booster).

 

Majd másnap ezt sikerült elővezetni a GP-n 2 Bye után:

 

3. forduló, RW stompy, 2-1. Ilyen Eldrazi – Death&Taxes hibrid volt Thaliaval, Chalice-szel, miegymással. Az elsőt viszonylag simán hoztam furcsa módon, aztán két Chalice eltett a spájzba, végül a harmadikban három Wastelanddel biztosítottam, hogy amíg él, nem lesz második manája.

 

4. forduló: Grixis control Lukas Blohon ellen (spoiler: mivel ő 9-0-al zárta az első napot, sejthetjük, hogy ez nekem nem sikerült olyan jól). Az első játékot nyertem, Deathrite Shamannal sikerült bevinnem az utolsó pár sebet, mielőtt fordult volna a kocka. Szeretném azt hinni, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy az első körös Thoughtseize-re egy földet mutattam neki, egy Tropical Island-et. Nem volt nálam vörös lap, és a 7-8. kör tájékáig semmi nem utalt rá, hogy nem BUG Delver vagyok. Így kicsit meglepődött, mikor kitette a Jace-t, Brainstormolt, majd én Shamanból megkínáltam Jace-t egy Lightning Bolttal. Aztán a másodikat nyerte, ahogy kell, a harmadikban pedig elég előnyös helyzetben voltam, mikor próbálkozott egy Young Pyromancerrel. A Daze-emről tudott, azt mindig körbejátszotta. Megpróbálhattam volna egy Force of Willt rá, de inkább nem tettem. Úgy gondoltam, hogy a két Deathrite Shaman most is elég lesz, hogy ledaráljam, mielőtt elszabadulnak az elementálok. De nem így történt, 1-ben maradt és semmi érdemlegessel a kezében, mikor elhaltam a topdeck Lightning Bolt előtti körben. Egyébként teljesen korrekt volt végig.

 

5. forduló: Eldrazi 1-2. Első meccsen a turn 1 Chalice for 1 elég volt, hogy elszomorítson. Side után sikerült hozni egy meccset egy jókor húzott Dismembernek hála, majd egy elhúzdó harmadik játékban sikerült elcseszni a feccselést. Kitette az Endbringert a Thorn of Ametyst mellett. Drágának tűnt, de úgy gondoltam nem várok egy kört, hogy Kolaghan’s Command-Bolttal oldjam meg, jó lesz neki a Bolt-Bolt, üres a keze, nem lesz lénye. Aztán fetcheltem egy Underground Seat és pislogtam az egy vörös manámra szomorúan. Az a plusz lap meg 5 seb elég volt.

 

6. forduló, BR reanimator 2-1. Az első meccset úgy kezdte, hogy Unmask, aztán reanimált egy Griselbrandot. Aztán a második meccsen csak a második körben reanimált, és akkor is csak Elesh Nornt, de őt ravaszul megbüntettem egy Lilianával. Igaz, a Grixis Delver nem játszik Lilianát, de én úgy gondoltam, hogy egy maindeck Lilianának igazán illik helyet csinálni. Ez egyébként több meccsen is justifiednak érződött. A harmadik meccsen én azon aggódtam, hogy ha megint kapok egy turn1 durvát, akkor semmim nincs rá. Ő meg megtartott egy 0 manás kezet, hogy ha időben húz földet, akkor majd jó lesz neki. Nem így lett. 1-2 manából már elég jól el tudtam counterelgetni.

 

7. forduló: Lands 0-2. Az első meccsen azt mondta, hogy Mox Diamond, Fastbond, kiteszem a kezem. Van benne egy Wasteland, de amúgy nem sok. Aztán húz egy lapot, Life from the Loam... csomagolás fázis. A másodikban egész jól sikerült kontrollálni a dolgokat. Life from the Loamot már elkerültük Surgicallal, akárcsak a Wasteland-eket. Aztán a kezében levő Taiga mellé húzott egy Gamble-t. Amivel keresett egy Grove of the Burnwillows-t. A Taigát sikerült eldobatni, így elkezdte visszaszedni a két Punishing Fire-t, amitől előbb a lényeim értek szomorú véget, majd én is.

 

8. forduló: Show and tell 2-1. Az első meccset elég simán hoztam, a másodikban kiszoptam a topdeck Griselbrandtől, majd a harmadikban a Grim Lavamancere mellé prezentált Show and Tellel egy Emrakult. Volt egy Lilianám, egy Pyromancerem egy elementállal, de semmi a kezemben és csak két Lightning Bolt maradt a dekkben. Húztam egy Gitaxian Probe-ot, amiből találtam egy Brainstormot, amiből jött egy Lightning Bolt. Bolt a Lavamancerre, Liliana -2, Emrakul lecsó. GG, WP.

 

9. forduló: Storm 2-0, meglepően simán Wasteland-eltem az oblivionba.

 

Adott volt a probléma. Droppolhatok, akkor kapok 60 ticketet, és nem szivatom holnap a népet azzal, hogy esetleg nem jelenek meg. Lehet Canyonozni. Vagy, ha már ilyen csoda történt, visszajövök 6-3-al játszani még egy kis Legacyt. Végül nem droppoltam, az a 6 booster mellékes, legyen opcióm.

 

Aztán hazaérve, a többieket látva nőtt a meggyőződésem, hogy szép meg jó az a Canyon, de a 44 fok az 44 fok, és a péknek sincs kedve egész nap buszon zötykölődni, hogy aztán a pusztában 44 fokban csattintsak pár képet, mert végtelen idő azért nem lesz ott járkálni, aztán este haza megint zötykölődés. Szóval nagyot sóhajtva skipeltem, és jött a day 2.

 

10. forduló: BR reanimator, 2-1. Ezt már egészen rutinosan nyomtam. De a turn 0 Force of Will into turn 1 Deathrite Shaman is sokat segített. Aztán megevett a Griselbrand, majd a harmadikban megcountereltem két Thoughtseize-ét, és soha nem tudott semmit bedobni a Grave-be, hogy reanimálja.

 

11. forduló: Grixis Delver, 2-1. Erről kevés emlékem van. Elsőben kis előnye volt, mire kb. kiürült a kezünk, de aztán topdeckben én voltam a jobb. G3-ban pedig sok jó Wastelandet húztam, ő is sokat húzott, de nekem volt lent Shamanom, neki meg nem.

 

12. forduló: UR delver 1-2. Erről azt olvastam, hogy nem jó matchup nekem. Nem is éreztem jónak, de annyira nyerhetetlennek sem. Viszont 1-1 után megtartottam az alábbi kezdőkezet: Tropical Island, Ponder, FoW, 3 Lightning Bolts, 1 Delver. A Ponderből találtam egy Volcanic Island-et, de utána sajnos soha többet semmi földet, csak így sorba Pyromancer, Pyroblast, Red Elemental Blast, Grim Lavamancer... és még ez sem lett volna baj. Eljutottunk addig, hogy 1 lap volt a kezében, egy Swiftspear és egy Stormchaser Mage az asztalán. Volt egy olyan szolid tervem, hogy Pyroblasttal leszedem a Mage-et, utána körben Lightning Bolttal a Swiftspear-t, aztán érkezhet egy Lavamancer vagy Pyromancer és jó lesz minden. Ehelyett húztam, megörültem, hogy Delver és végre tudok kettőt is kasztolni egy körben. Kitettem, majd arra gondoltam, ha Daze van nála, akkor beszoptam. Azért megpróbáltam a blastot. Daze volt nála, beszoptam.

 

13. forduló: Sultai delver, 0-2. Az előző után kicsit összeomlottam. Ezt itt illusztráltam azzal, hogy miután kitette Leovoldot, megpróbáltam Gitaxian Probe-ozni. A második meccsen meg Brainstormolni. Amúgy sem volt jó a helyzet (Leovold és Tasigur ott vs. flippelt Delver itt), de így meg gyorsan sikerült teljesen tönkre tenni.

 

Volt még két forduló. Valamint volt délután 4-től pókerverseny az egyik kaszinóban 80 dolláros nevezéssel, min. 1500 dolláros prize poollal. Szóval droppoltam, mert Vegasban kell kaszinózni kicsit. Annyira nem részletezném, apránként sikerült egész sok chipet felhalmozni, majd két jólirányzott mozdulattal elbukni top pair vs. pocket pair, illetve flop előtti AQ vs KJ meccsen. Előbbin a top pair, utóbbin az AQ volt az enyém.

Bánatomban a maradék 20 dollárt bedobtam egy gépbe, majd mivel a 100-at sehogy se sikerült elérni, kivettem a 70-et belőle.

 

Modernen nagy reményeim voltak a Temur Living Enddel kapcsolatban, még akkor is, ha Koppenhágában csúnyán kiszoptam vele. Online viszont elég jó eredményeket prezentált, pedig ott még Fulminator Mage-em sincs bele. Utólag azt hiszem, ezért is ment online jól. 2 bye után ez lett:

 

3. forduló: Bant prison(???) 2-0. Kiemelném, hogy a másodikban úgy sikerült megölni, hogy turn 2 kitette a Rest in Peace-t, majd  2 Suppression Fieldet és egy Worshipet. Lényt mondjuk sajnos nem tett ki.

 

4. forduló: Eldrazi Tron 0-2. Itt akár jó is lehetett volna a Fulminator Mage, ha egyből leszedem vele az Eldrazi Temple-t turn2-ben. De mivel volt kint Relic, inkább szerettem volna blokkolni vele egyet. A blokkolásal spóroltam 3 sebet, plusz kaptam egy Thought-Know Seert, ami elszomorított.

 

5. forduló: Living End 2-1. Ez mondjuk vicces volt. Első játszmában azt hittem, hogy sima Jund. Úgyhogy kicsit meglepődtem, mikor a turn2 Living Endemre Faerie Macabréval, Street Wraith – Streert Wraith – Desert Cerodonnal válaszolt. A másodikat nyertem, a harmadikban pedig az a perverz helyzet állt elő, hogy ő elvitte egy Slaughter Games-el az összes Living Endemet a harmadik körben, de mindig több/jobb lényem volt a grave-ben, mint neki. Plusz az asztalra is érkezett pár az As Foretoldnak hála. Aztán muszáj volt Living Endeznie, de így is nyertem.

 

6. forduló: Jund, 1-2, Megevett pár jól időzített Inquisition/Thoughtseize-el és a side után kötelező turn 0 fekete Leyline-nal.

 

7. fordló: Affinity, 1-2. Kis srác volt, alig látszott ki az asztal mögül. Ez már rossz ómen volt. A kissrácoktól mindig kikapok. 1-1 után az utolsó meccsen lekevert 4-re. Turn 1 chalice. Kinevettem, leszedtem Ignot Chewerrel. Aztán turn 3-ban hoztam egy Damping Matrix-et. Innentől 2-3 1/1-es lénye volt jellemzően, sose húzott Mastert vagy bármi komolyabbat. Meg én se. Prezentáltam 13 földet a 18-ból.

 

Ezen a ponton droppoltam. Volt egy side event négyszeres szorzóval (szóval 4-0-ért 2000 pont, ca. 200 booster járt). Modern. 100 dolláros nevezés. Most mentem 2-3-at a dekkel. Teljesen logikusnak tűnt. Kezdésnek például kivettem a 4 Fulminator Mage-et, és betettem a side-ba olyan kulcslapokat, mint a random 1 Surrak Dragonclaw. Aztán nekivágtam, és megvertem egy BW tokenst, egy Bant Spiritst és egy Abzan Companyt 2-0-ra. Ez utóbbi azért necces volt, mert bár gyorsan kitettem itt is egy Damping Matrix-et, de ő meg elvitte Sin Collectorral a Living Endet. 1-ben maradtam, mire sikerült topdeckelni megint egyet.

 

Ezen a ponton lehetett volna X-elni 1400 pontért. Gyorsan vizitáltam a forduló előtt a prize wall-t, hogy mi tetszik. Lapok már kb. nem voltak, kérdésemre azt mondták, hogy talán még pár expedíciót fognak tölteni holnapra, de sok mindent nem várnak. Egészen eddig minden nap voltak új lapok, boosterek, etc. Viszont volt még pár angol Legends boosterük 900 pontért/db. Tök jól hangzott. Ha kikapom az utolsót, viszek egyet. Ha nyerem, vihetek kettőt. Akkor egyet talán kibontok. Hazahozom, kiteszem a polcra, jó.

 

Ezzel a tervvel jól elszomorítottam egy brazil srácot az utolsó körben, mikor mondtam, hogy én nem szeretnék X-elni. Jeskai control volt, 2-0-ra nyertem, bár elég hosszas meccsen. És ha nem fél annyira kitappelni, akkor két körben is agyoncsaphatott volna a Colonnade-el, de ezt nem merte meglépni. Felmarkoltam a nyereményt és mentem a két Legends boosterért, ami... elfogyott.

 

Ennek jegyében a vasárnap leginkább arról szólt, hogy mi a fenére lehet elkölteni 2120 pontot. Hamvas lófütty nem volt már, amit megérte volna vinni (Paradox Engine 50-ért, meg ilyenek), viszont az, hogy standard boostereket pakoljak zsákszámra a táskába... szintén nehézkesnek tűnt. Ráadásul Zendikar már rég nem volt. MM17 még megfontolandó volt 50-ért, de nem az igazi. Buktam még egy vasárnap reggeli versenyt tipródás közben, majd úgy döntöttem, legyen, aminek lennie kell. Felpakoltam a nagyjából 6 displayt, és hátamon a táskával, kezemben pár dobozzal felkerekedtünk Ferivel még egyet pókerezni. Neki nem ment annyira rosszul, de azért még ügyesen nem nyert. Nagyjából a buborék pozíciót lőtte be. Én ezúttal inkább gyorsan kiégtem. Megint megajánlottam egy huszast a nyerőgépek istenének is, de az sem adta. Akárhogy is, megadtuk Fortunának, ami az övé.

 

És sok dolog kimaradt. Nem hangzott el például, hogy hány Rhonast bontott Feri a Sealed/Draft során (3 a helyes válasz). Meg egyébként is mókás volt, hogy Dani bírói móka sealed pooljában volt Rhonas-Hazoret. Elviccelődtünk vele, hogy ezt kéne GP-n is... majd Feri kapott Rhonast-Hazoretet, csak a Hazoret inkvokáció volt. Nem volt szó arról, hogy Tibitől azt hallottuk, hogy az ellenfele lassan játszott. Hogy az út slágere – számomra – a Póker által előadott „Kend be a lábam és szagold bátran”. Hogy ott volt Hegyi Gabi sztárscorekeeperünk is. Hogy Balázs keveset bontott, de az foil Misty Rainforest, foil Arid Mesa, kék Gearhulk, meg ilyenek voltak. Hogy Hollywoodban egy őslakos szájából valami kapcsán elhangzott a „technically, it is not legal, but no one cares” kifejezés, ami szerintem rengeteg dolgot megmagyaráz. Hogy valaki beszorult egy zetorba. És még sok minden más.

 

Hétfőn még jutott még kis idő hasunk süttetésére a medencénél, találkoztunk egy magyar családdal (papa – mama - 3 gyerek) a burgeresnél, akik 3 hétig terveztek a nyugati parton lebzselni, majd elindultunk a reptérre. Utolsó izgalomként Somát nem találták check-innél a rendszerben, de sikerült meggyőzni a confirmation mail lobogtatásával a nénit, hogy egyszerre foglaltuk, ott kell lennie. Utána már csak enni nem akartak adni neki a gépen, de nagylelkűen felajánlották, hogy vásárolhat. Kölnben megütöttem a főnyereményt, és találtam még aznapra autót, ami éjszaka hazavitt Miskolcra.

 

Videót nem tudom be lehet-e szúrni (úgy tudom, lehet - a szerk.), de egyébként is, szerintem a helyszínről készítettek a Wizardsnál is jó képeket. Azért itt a végére egy tőlem is:

Ez a terem „kék” negyede. Kicsit arrébb a zöld, azon túl meg az üres, végtelen tér.

 

VÉGE

 

Tovább...