Archívum

Kategóriák

Varga Krisztián: A küklopsz barlangjában - Ave Iroas!2013.12.22 22:20

Szerző:admin

 

December első három hétvégéje remek alkalmat adott standardot játszani itthon, és nemzetközi helyszíneken egyaránt (GP Vienna, PTQ Brno, OMK Kecskemét). Mindhárom eseményre egy olyan RW Devotion deckkel készültem, amely minimális eltérést mutat a bevett (Top8-as) listákhoz képest, és sajátos módon közelíti meg a midrange és kontroll match upokat. A három verseny alkalmával 27 meccset játszottam le (bye-okat és szándékos döntetleneket nem számítva), amelyből 17-et megnyertem, 10-et pedig elbuktam. Az alábbi cikkben a Red Devotion témájában szerzett tapasztalataimat foglalom össze.

 

A deck

 

A devotion paklik új állatfajt képviselnek a standard Magic világában. Sam Black találó módon a ’board presence deck’ elnevezéssel jellemezte őket, utalva arra, hogy a devotion jelensége nehezen értelmezhető a hagyományos aggro/kontroll tengely mentén. A Red Devotion lényegében egy aggro deck, amely a beépített unfair edge révén időnként ellopja a játékot ellenfelünktől. A kulcs kártyák a Nykthos, Shrine to Nyx, amely elérhetővé teszi a vörös mágusok számára a hatékony mana gyorsítást, valamint a Fanatic of Mogis, aki combat step nélkül is emberes darabokban fogyasztja ellenfelünk life totalját.

 

A lista a jelenlegi formáját a PTQ Brno alkalmával nyerte el, Kecskeméten ugyanezzel a 75 lappal játszottam. További fejlesztéseknek mindig akad hely, ezeket az adott kártyák elemzésénél fogom említeni.

 

Ave Iroas!

4 Ash Zealot

4 Burning-Tree Emissary

4 Frostburn Weird

4 Boros Reckoner

4 Fanatic of Mogis

4 Stormbreath Dragon

4 Chained to the Rocks

3 Mizzium Mortars

3 Magma Jet

1 Chandra, Pyromaster

 

4 Sacred Foundry

4 Temple of Triumph

2 Boros Guildgate

4 Nykthos, Shrine to Nyx

10 Mountain

1 Plains

 

Side:

1 Mizzium Mortars

2 Anger of the Gods

1 Wear/Tear

1 Boros Charm

3 Assemble the Legion

2 Pithing Needle

2 Glare of Heresy

1 Chandra, Pyromaster

1 Purphoros, God of the Forge

1 Hammer of Purphoros

 

Nézzük, hogy a kártyaválasztások, és a számok milyen stratégiát vázolnak fel.

 

4 Temple of Triumph, 2 Boros Guildgate – Ez bizony 6 lusta föld, amelytől sok aggro mágus rögtön a szívéhez kap. A helyzet ugyanakkor az, hogy tappelt földjeink tökéletesen illeszkednek a mana görbénkbe, és nem konfrontálódnak az ideális game plannel. 1 dropos proaktív kártyát nem játszunk, a 3 droposok közül pedig egyedül a playset Boros Reckonert szeretnénk kijátszani a harmadik körben. Ezzel szemben a 2-es spoton 12 kreatúránk van, így a következő szekvencia gyakran fordul elő: T1 tap land, T2 Mountain, 2 dropos lény, T3 tap land, másik 2 dropos lény. Tunya földjeink így kevés problémát okoznak, ráadásul a templomok scry képessége a játék bármely szakaszában rendkívül hasznos.

 

1 Plains – Ezen a helyen a legtöbb lista Mountaint játszik, de mi 4 Chained to the Rocks-ot futtatunk main deck. Ahol igazán szükségünk van a Chained-re, ott a negyedik körben akarjuk kasztolni. Rossz érzés láncokkal a kezedben kikapni a Master of Waves-től.

 

A 24 lény – Az összes R/x devotion lista játssza ezeket a kreatúrákat, mert a szűkös kínálatból ezek a legjobbak (vagy a legkevésbé rosszak).

 

0 Rakdos Cackler, 0 Firedrinker Satyr – A kis bestiák a side-ból is hiányoznak. Ez egy olyan stratégiai döntés, amely a MonoB és a kontroll elleni tervünk újraértelmezéséhez vezet. Az 1 droposok teljes hiánya egyrészt a föld bázisunkkal magyarázható (ld. feljebb), másrészről, ezeket a kártyákat több meccsen side-oljuk ki, mint tartjuk bent. Ennek fényében konzisztensebb megoldásnak tűnik a kis vörös szörnyetegek hanyagolása.

 

0 Hammer of Purphoros main, 1 a side-ban – A lista a main deck kalapácsok hiányában mutatja a legnagyobb eltérést a stock változatokhoz képest. A fő gond a fegyverrel az, hogy a görbén kijátszva – a harmadik körben – semmit nem csinál, hiszen gólemeket ekkor még nem kezdhetünk el kalapálni, a haste-et biztosító képesség pedig túl sokszor jelentéktelen, mivel nem vagyunk annyira gyorsak, hogy ebből következetesen profitálni tudjunk. A Hammer ellenben kiválóan termeli a devotiont, amely segít Purphoros-nak felébredni a szendergéséből, és a Fanatic of Mogis is fájdalmasabb sebet okoz a segítségével. Összességében azért döntöttem a main deck kalapács elhagyása mellett, mert a gyorsabb paklik ellen (W/x Aggro, Rakdos Aggro, MonoU) egyébként is kivesszük G2-től, a lassabb deckek (MonoB, kontroll) pedig arra játszanak, hogy felbontsák a szinergiánkat, így a devotionre épülő tervünk gyengébb lesz ezeken a meccseken.

 

0 Purphoros, God of the Forge main, 1 a side-ban – A Hammer kivágásával szinte magától értetődő módosításnak tűnt az istenség száműzése a side boardba. A helyzet ugyanaz, mint a fegyverrel: gyorsabb ellenféllel szemben túl lassú, míg a board presence-ünk megszüntetésére törekvő deckek ellen sokszor csak egy 4 manás enchantment, amely ETB triggert biztosít a lényeinknek. Ha felvállaltuk, hogy a szinergiát háttérbe szorítjuk a nyers erővel szemben, akkor Purphorosnak csak a kispadon marad hely.

 

0 Chandra’s Phoenix – A Nightveil Specter hátsó fele pont eggyel nagyobb a kelleténél. Amíg az emberek szeretik a Spectert, addig mi nem fogjuk szeretni a főnixet.

 

4 Chained to the Rocks, 3 Mizzium Mortars main, 1 Mizzium Mortars a side-ban – Ezzel a döntéssel kijelentjük, hogy lényes deckek ellen nem vagyunk hajlandók kikapni. A removalok nagy mennyisége G1 kedvezővé teszi szinte az összes olyan mérkőzést, ahol bestiák csapnak össze bestiákkal. A mirror meccs mindig kín, de ezzel a felállással jelentős előnyt adunk magunknak az első játszmában. A 4-3 összetétel azért született, mert a Mizziumot a lehetőségekhez képest mindig overload coston akarjuk kijátszani (ezért elég a 3), a Chained to the Rocks pedig az egyetlen válasz a Master of Waves-re, amelyet fel kell húznunk, ha nem akarunk gyorsan elHALálozni. A removal-heavy buildnek ellenben komoly ára van: kontroll ellen gyakorlatilag feladjuk az első játékot, a G2, G3-ra pedig side-ból kell megoldást találnunk.

 

3 Magma Jet – Kipróbáltam, ráharaptam, és nem vagyok hajlandó lemondani róla. A Magma Jet a svájci bicskánk: megtarthatóvá teszi a marginális kezeket (Mountain, Nykthos, 5 spell), a mid game során segít aktív kártyát keresni, aljas finisherként működik, mellyel ellenfelünk ritkán számol, és természetesen megöl kreatúrákat, amelyeket nem szeretnénk a boardon látni. Az optimális célpontok: a Gruul Devotion összes mana dorkja, a mirrorban a lények fele, a MonoU, a W/x és Rakdos Aggro lényeinek nagy része, és nem utolsó sorban a Pack Rat. Ez a lista a kontroll, valamint az RW Burn kivételével az összes match upot lefedi, ezért a Jet ritkán lesz teljesen haszontalan. A nagy szerelem ellenére, ha egyetlen kártyát kellene kivennem a deckből, az a 3. Magma Jet lenne, mivel egynél többet ritkán szeretnénk látni belőle egy mérkőzés alkalmával.

 

0 Warleader’s Helix – Ez a kártya papíron nagyon jól néz ki, és a stock listák játszanak belőle általában 1-3 darabot a side-ban. A legfőbb ok, ami miatt nálam kimaradt, hogy gyakrabban akarom az ellenfél board presence-ét megszüntetni, mint race-elni – az előbbi feladatra pedig a Mizzium Mortars alkalmasabb. A Stormbreath Dragont nem viszi el, így a mirrorban is a Mortart preferálom. Burn ellen életet menthet, ezért a jövőben próbálok majd helyet találni 1-2 darabnak.

 

1 Chandra, Pyromaster main, 1 a side-ban – A bevett listák is többnyire ezt a megosztást használják. Ha kell, tempót generál (+1), ha kell lapelőnyt (0). Agresszív ellenfelekkel szemben búcsút veszünk tőle, míg a lassabb játékokra behozzuk a második példányt is.

 

3 Assemble the Legion a side-ban – A Chained to the Rocks mellett a másik valós indok, hogy miért splash-eljünk fehéret. Egy jó tempóban kirakott Assemble megsemmisíti a MonoB stratégiáját, mivel nincs megoldása a kártyára, és segítségével a végtelenségig blokkolhatjuk a patkányokat, vagy tarthatjuk fekve a Desacration Demont. A lap kontroll ellen is reális fenyegetés, ám nem támaszkodhatunk rá, mint tökéletes win conditionre, mert a Jace, AoT +1-es képessége elveszi a kis katonáink harci kedvét.

 

2 Glare of Heresy  a side-ban– A kártya ereje az univerzalitásában rejlik, elsősorban kontroll ellen hozzuk be. Egyszerre oldja meg a Detention Sphere-t és Elspeth-et, valamint a random módon felbukkanó Archangel of Thune és Fiendslayer Paladin kártyákat is megbünteti anélkül, hogy erre külön slotot kellene áldoznunk a side-ból. Leveszi emellett a W/x aggro lényeit, PW-it, fegyvereit, vagy akár magát Heliodot is. Mirrorban random 1-of-ként megválaszolja a Reckonert, és a Chained to the Rocks-ot. Ha pedig a Selesnya Aggro újra erőre kap, ez a kártya élen fog járni a Voice-ok és Courage-ok könyörtelen kiiktatásában.

 

2 Pithing Needle a side-ban – Jace-t jobb leszúrni, mint megölni, növelve ezzel az esélyét, hogy kontroll ellenfelünk halott lapot húz, gyarapítva a kék síkjárók számát a kezében. Gruul Devotion ellen 1 darabot behozva véletlenszerűen elcsíphetünk vele egy Domrit, Xenagost, vagy Garrukot.

 

1 Boros Charm a side-ban – A népszerű listák 2-4 darabot játszanak belőle, a fő funkciója a Supreme Verdict káros hatásainak csökkentése. A kontroll elleni tervünk azonban nem a swarm stratégia, hanem éppen ennek az ellenkezője. Mivel G2-től legalább 4 lényünket side-oljuk ki, ezért a Boros Charm is gyengébben muzsikál. Ennek következtében elég az 1 darab, amely ideális esetben megmenti egy sárkányunkat, esetleg a grave felé orientálja a laphúzástól megfáradt Jace-t.

 

2 Anger of the Gods a side-ban– Ez a kártya Brno-tól kezdve került be a deckbe, miután Bécsben a 2. napon 1-5-ös rekordot sikerült felmutatnom, ahol az összes vereséget MonoU Aggrótól szenvedtem el. Brnoban egyszer küzdöttem halakkal, nem húztam fel az Angert, és kikaptam. Kecskeméten nem kellett használnom a lapot. Ennek eredményeként zéró tapasztalatom van a kártya használhatóságát illetően, de legalább elméletileg van tervem a kis kék bestiák ellen (és a rossz terv is jobb egy fokkal, mint a nem létező terv).

 

1 Wear//Tear a side-ban – Pont 1 kell. Se több, se kevesebb.

 

A stratégia

 

A listát megtekintve egy halom lényt és removal spellt látunk. Egyértelmű tehát, hogy ellenfelünk life totalját nagyrészt a combat step során fogjuk csökkenteni. A lények minősége nem a legjobb, hiszen 2 manáért 1/4-es bestiákat telepíteni nem a vörös mágusok álma. Jogos a kérdés, hogy miként is fogunk nyerni? Mi különböztet meg bennünket egy egyszerű The Rock típusú decktől? A válasz a fent említett unfair potenciálban rejlik, amely lehetővé teszi számunkra, hogy más dimenzióban kártyázzunk, mint ellenfelünk. A devotion és az egyéb szinergiák a következő lehetőségeket nyitják meg előttünk.

 

Az előző szezonból már ismert kedvencem a Burning-Tree Emissary-k egymásba fűzése. Bár a második körben telepített sámánok által adott mana gyakran elvész (a removalokat leszámítva minden 2 dropos kártyánk RR-et igényel), az ellenfelünk nem fogja megköszönni az ingyen kipakolt 2/2-es bestiákat. A Burning-Tree Emissary ugyanakkor a kombó elem funkcióját is betölti, amikor a Nykthos, és/vagy a Fanatic of Mogis is bejön a képbe – a lényeg, hogy sámánjaink a T2-n túl is hasznos jószágnak bizonyulnak.

 

A devotion kiaknázásának legfontosabb összetevője a Nykthos, Shrine to Nyx. Ez a kártya még a Burning-Tree Emissary generálta ingyen mana (és devotion) nélkül is elképesztő dolgokat művel. A T2 és T3-ban telepített 2 dropos lényeket követően például stabilan tudunk sárkányt kasztolni a 4. körben – és ez nem az elrugaszkodott forgatókönyvek egyike. A Wizards volt oly kedves, és lehetővé tette számunkra a mana gyorsítást, anélkül, hogy mana dorkokat kellene húznunk a közép- és végjátékban. Az új legend rule tovább erősíti a Nykthost. Az aktiválását követően egy újabb példányt lerakva (és a régit a grave-be hajítva) tovább növelhetjük a rendelkezésünkre álló mana mennyiségét. A Nykthos kulcs szerepet játszik a Mizzium Mortars igazi erejének megmutatásában, és sokszor ennek segítségével tudjuk felszörnyíteni csoffadt kis Stormbreath Dragonunkat (kivonva ezzel az ellenséges Mortarok hatósugarából). Ezek a forgatókönyvek a ’reális’ kategóriába tartoznak, az ’irreális’ húzásokon való meditálás pedig megnyugtatja az idegeket a versenyek előestéjén.

 

A másik unfair kártyánk a Fanatic of Mogis, aki a combaton kívüli sebzés fő forrása. Ereje a board presence-ünkkel egyenes arányban növekszik, de az üres asztalra kicsattintva sem marad szégyenben 4/2-es testével. A paklival való játék során a legnehezebb döntési szituációk a Mogisok időzítésével kapcsolatban állnak elő. Meddig érdemes várni a minotaurusz elszabadításával, tudva azt, hogy ellenfelünknek hatékony eszközei vannak a devotion-ünk csökkentésére? Néha a konzervatív játék a kifizetődő, néha pedig kapzsinak kell lenni – ezt gyakorlat fogja megtanítani. A T4-es győzelmek forgatókönyvében mindig szerepel 1-2 Mogis. Ave Mogis Iroas!

 

A pakli reális értékeléséhez hozzá tartozik annak a tudatosítása, hogy időnként nem fognak működni a szinergiáink. A deck elég stabil (standard mércével), ám esetenként előfordul, hogy rossz ütemben húzzuk fel a kártyákat, vagy ellenfelünk annyi removalt prezentál, hogy a board presence-ünk nem lesz elegendő a Nykthos, vagy a Mogis átütő használatához. Ezeken a mérkőzéseken egy rossz aggro decket fogunk játszani gyenge lényekkel, és csak abban bízhatunk, hogy a sok leszedésünk megfékezi az ellenfél legnagyobb fenyegetéseit. Az ilyen játékokra a side segítségével tudunk felkészülni.

 

Versus

 

A jelenlegi standard környezet elég színes, ezért a match upokat, és a követendő stratégiákat négy fő csoportra osztottam. Ezek: Non-Blue aggro, MonoU Aggro, MonoB, és kontroll.

 

Vs. Non-Blue Aggro

 

Típusok: WR Aggro, WB Aggro, Rakdos Aggro, RW Devotion, RG Devotion, GR Devotion (Colossal Gruul), Gruul Monsters, stb.

Rekord: 7-1

 

A felsorolt paklik elég nagy változatosságot mutatnak, de a stratégiánk nagyjából mindegyik deck ellen hasonló: arra törekszünk, hogy minimálisra csökkentsük a board presence-üket, illetve a devotion értékét a veszélyes küszöb alatt tartsuk. Általánosságban az a terv, hogy a mana dorkokat és agresszív 1-2 droposokat Magma Jettel megoldjuk (ha kell, akkor a Mizziumot is bevetjük), hogy minimalizáljuk a velünk szemben elkövetett unfair play-ek esélyét. Ha az ellenfél ennek ellenére jelentős tempo előnybe kerül (pl. T3 Polukranost kapunk on the draw), a Chained to the Rocks segítségével költséghatékonyan tudunk lefaragni az előnyéből. Közben lényeket telepítünk, és remélhetőleg pár körön belül egy overload költségen kijátszott Mizziummal pontot teszünk a küzdelem végére. Többnyire nem mi játsszuk a beatdown szerepét, ám ha Iroas ránk mosolyog, és egy robbanékony kezdő hetessel ajándékoz meg bennünket, akkor a fenti mintázattal ellentétben átvesszük a kezdeményezést, és gyorsan megbüntetjük kártyapartnerünket. A main deck felépítése azt a célt szolgálja, hogy ezeken a meccseken mellettünk szóljanak az esélyek.

 

Wx Aggro (1-0): A mi lényeink kicsit drágábbak, és kicsit nagyobbak, továbbá main deck 10 removalt futtatunk – ezek a tényezők mind nekünk kedveznek. Arra kell a leginkább figyelni, hogy ellenfelünk deckje képes szinte a semmiből nagy sebeket előrántani (Ajani -2-es ability-je, protection spellek).

On the play: -1 Chandra, -1 Fanatic of Mogis, +2 Glare of Heresy

On the draw: -1 Chandra, -1 Fanatic of Mogis, -1 Nykthos, +2 Glare of Heresy, +1 Mizzium Mortars

 

Rakdos Aggro (na): Éles meccset nem játszottam ellene, a tesztek során az RW bizonyult favoritnak. A Mogis’ Marauders tud kellemetlen pillanatokat okozni, de a Cackler-Spike Jester-Shred-Freak hármast ennek ellenére is meg tudjuk blokkolni. Az egynél több Xathrid Necromancer fáj, ám a Chained kiváló megoldást nyújt a problémára. Chandra ezen a mérkőzésen marad, mert ellenfelünk elég sok célpontot kínál fel, amelyet le tudunk pingelni.

Side: -1 Stormbreath Dragon, +1 Mizzium Mortars

 

RW Devotion (2-0): Pénzfeldobás. A removalok nagy mennyisége nekünk kedvez G1, de egy nut draw ellen mindez semmit nem jelent. Csábító lehet Anger of the Gods-ot side-olni, de érdemes ellenállnunk a kísértésnek, mert ezzel a saját konzisztenciánkban teszünk kárt.

On the play: -1 Chandra, +1 Mizzium Mortars

On the draw: -1 Chandra, -1 Nykthos, +1 Mizzium Mortars, +1 Glare of Heresy

 

RG Devotion (1-0): Pénzfeldobás. A két deck motorja ugyanaz, a lényegi eltérés, hogy ellenfelünk Domri Rade-et játszik Chained to the Rocks helyett. Szerencsére itt nem kell számítani T2 Domrira, amely nagyban növeli az esélyeinket.

On the play: -1 Chandra, +1 Mizzium Mortars

On the draw: -1 Chandra, -1 Nykthos, +1 Mizzium Mortars, +1 Pithing Needle

 

Colossal Gruul (2-0): Itt nagyon csúnyán le tudunk maradni, ha nem kezeljük a mana dorkokat. Szerencsére ellenfelünk deckje kevés fenyegetést képes prezentálni (bár azt igen gyorsan teszi), és az átcsúszott hidrákat és kolosszusokat elegánsan meginvitálhatjuk a hegyre. Ha sok lényes-BTE-s kezdő hetest húzunk, belemehetünk a race-be, ha pedig removal-heavy kezet tartunk meg, akkor nyissunk tüzet mindenre, ami manát generál.

Side: -1 Chandra, -1 Nykthos, +1 Mizzium Mortars, +1 Pithing Needle. Ezen a terven azért lehet még finomítani.

 

Gruul Monsters (1-1): Az eredmény ellenére az RW-t tartom favoritnak. Számoljunk a Rampagerrel, és a Flesh//Blood kártyákkal.

Side: -1 Chandra, +1 Mizzium Mortars

 

Vs. MonoU Aggro

 

Rekord: 1-6

 

Ezt a fantasztikus teljesítményt Bécsben adtam elő a második napon: 6 mérkőzésből 5-öt halak ellen játszottam, és mindegyiket elbuktam. A match up rossz, de nem annyira, amennyire a számok sugallják.

 

Azt kell szem előtt tartani, hogy ellenfelünk mindenképpen race-elni fog. A kis gonosz baglyok és raptorok nem ideális blokkoló lények a második körben kirakott kreatúráinkkal szemben, így számítsunk arra, hogy a repülő bestiák akkor is támadni fognak, ha sikerül nyomás alá helyeznünk kártyapartnerünket. Ha nem unfair módban játszunk, akkor az a terv, hogy az ellenfél összes lényét meg kell ölni. Ez egy az egyben cserékkel nehezen kivitelezhető, mert ha a tűzerőnket a Tidebinder Mage-ek és Specterek kiiktatására koncentráljuk, az 1 dropos flyerek akkor is megbüntetnek bennünket. A leghatékonyabb fegyverünk az overloadolt Mortars, side után pedig az Anger of the Gods. Némi könnyebbséget jelent, hogy ellenfelünknek kevés hatékony eszköze van a board presence-ünk korlátozására a játék első szakaszában, ezért nem lehetetlen eljutni 6 manáig, hogy egy kártyával durrantsunk le sok kék szörnyeteget. A kék mágus negyedik köre mindenképpen kritikus, mert ezen a ponton válogatott finomságokkal képes a minimálisra redukálni nyerési esélyeinket. Egy jó tempóban kirakott Bident hatalmas lapelőnyt generál, a Master of Waves pedig a Chained to the Rocks kivételével érinthetetlen a számunkra. Végül pedig nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ellenfelünk is tud unfair módban játszani – bár kevesebb Nykthos áll rendelkezésére –, és egy 7 manás Cyclonic Rift aljas módon véget vethet karrierünknek. Ennek a valószínűségét szintén a lények meggyilkolásával tudjuk csökkenteni, ezért a stratégiánk vezérfonalát a mass removalok alkalmazása jelöli ki.

 

On the play: -2 Ash Zealot, +2 Anger of the Gods

On the draw: -2 Ash Zealot, -1 Nykthos, +2 Anger of the Gods, +1 Wear//Tear (Domestication, Bident)

 

Vs. MonoB

 

Rekord: 3-2

 

Ezen a mérkőzésen ellenfelünk fair játékra akar kényszeríteni bennünket a számtalan leszedése és kézből dobatása segítségével. Fair játékban kevesebb esélyünk van a győzelemre, hiszen kártyáink a szinergia kiaknázása nélkül gyengébbek, másrészt a meccs egy pontján el fogjuk veszíteni a lendületet az alvilági kapcsolatokkal szemben. Ennek a forgatókönyvnek az elkerülése érdekében lehetünk gyorsabbak (T1 creature, T2 creature), vagy előadhatjuk a Big Boros színdarabot. Ez a deck a második utat választja. Az Assemble the Legion az a kártya, amelyet jó tempóban telepítve ellenfelünknek nagyon kevés outja marad a mérkőzés megnyerésére. A kis katonák hordája megblokkolja a patkányokat, és használhatatlanná teszi a Desacration Demont. Ha a Légió kasztolását követően nem múlunk el egy (több) Gray Merchanttól, vagy Spectertől, akkor a fekete mágusnak nincs esélye megfordítani a meccset (nálunk van az inevitability). A match up nagyjából egál.

 

A helyzetet bonyolítja, ha ellenfelünk zöld vagy fehér splash-sel bővíti a fenyegetéseinek készletét. A zöldből az Abrupt Decay és a Golgari Charm, a fehérből a Blood Baron of Vizkopa okozhat kellemetlen pillanatokat. Az enchantmentek kezelésére való képesség aláássa a Legion-re épülő stratégiánkat, ezért ellenfelünk buildjétől függően lehet, hogy érdemesebb a szinergiára erőteljesebben támaszkodó beatdown tervhez ragaszkodni. A Blood Baron szintén kikerüli a tokeneket, ám a Mizzium Mortars formájában hatékony válasszal rendelkezünk a kártyára. Érdemes megjegyezni, hogy Gutierrez győztes BW listája zéró módon képes egy rezolvált Assemble kezelésére.

 

Side: -4 Ash Zealot, -1 Burning-Tree Emissary, +3 Assemble the Legion, +1 Wear//Tear, +1 Chandra, Pyromaster (fehér splash esetén -1 Chained to the Rocks, +1 Mizzium Mortars)

 

Vs. kontroll

 

Rekord: 3-1

 

A számokat azzal egészíteném ki, hogy a győzelmeket a versenyek kezdeti fordulóiban szereztem, valamint a Bécsben futtatott paklim main deck játszott Assemble the Legiont. A fent bemutatott lista G1 kizárólag unfair módban tudja megverni a kontrollt, mert túl sok halott lapot tud felhúzni. A match up side előtt inkább kedvezőtlen, de G2-től sokat javul.

 

A side utáni stratégiánk arról szól, hogy a legkülönfélébb fenyegetésekkel próbáljuk támadni ellenfelünket, ügyelve arra, hogy az ő kártyái alacsony hatékonysággal működjenek (Verdict). Először lényekkel kínáljuk meg, majd ideális esetben artifact (Hammer), planeswalker (Chandra), és enchantement (Assemble, Purphoros) típusú fenyegetéseket ajánlunk fel neki. A mérkőzés kulcsa, hogy lehetőleg minden körben dobjunk be valamit, amire a kontroll mágusnak válaszolnia kell, és ne hagyjuk, hogy büntetlenül tudjon kártyákat húzni a Divination, vagy a Reveláció segítségével. Annak ellenére, hogy nekünk kell diktálni a mérkőzés ütemét, behozunk néhány reaktív kártyát is. A Glare of Heresy univerzalitásáról már volt szó, a Pithing Needle pedig lekapcsolja az egyik legfájdalmasabb lapot, a Jace-t. A kontroll deckek Cifka-féle evolúcióját örömmel fogadjuk, hiszen sokkal kellemetlenebb kártyákat is prezentálhatna ellenfelünk, mint egy Last Breath, vagy egy Fiendslayer Paladin (amelyet az esetek egy részében a saját Verdictje fog eltüntetni, ha átcsúszik egy sárkány a counterek hálóján). Mindazonáltal nem létezik tökéletes terv, és ha a kontroll mágus megtalálja a pillanatot a Revelációra, akkor komoly bajba kerülünk. A match up G1 rossz, G2-től közel egyenlő.

 

UW kontroll (1-0): Az esperhez képest több a counter, és kevesebb a spot removal. A helyzet annyival egyszerűbb, hogy tudjuk, nem kell Mizziumot bent hagyni a Blood Baronok miatt. (Persze senki nem garantálja, hogy nem futunk bele egy random Archangel of Thune-ba.) Célszerű kicsalogatni a Verdictet, és utána kasztolni a sárkányt.

Side: -2 Ash Zealot, -2 Burning-Tree Emissary, -4 Chained to the Rocks, -3 Mizzium Mortars, +1 Boros Charm, +3 Assemble the Legion, +2 Pithing Needle, +2 Glare of Heresy, +1 Chandra, Pyromaster, +1 Purphoros, God of the Forge, +1 Hammer of Purphoros

 

Esper kontroll (2-1): Nagyobb az esély rá, hogy megbüntesse magát a föld bázisával, cserébe jobb minőségű leszedései vannak (a fekete spot removalok elviszik a sárkányt). Játszik Blood Baront, amelyet nem tudunk száműzni a Glare of Heresy-vel, és ez arra kényszerít bennünket, hogy 1-2 Mizziumot bent hagyjunk – tovább csökkentve ezzel a fenyegetéseink koncentrációját.

Side: -3 Ash Zealot, -3 Burning-Tree Emissary, -4 Chained to the Rocks, -1 Mizzium Mortars, +1 Boros Charm, +3 Assemble the Legion, +2 Pithing Needle, +2 Glare of Heresy, +1 Chandra, Pyromaster, +1 Purphoros, God of the Forge, +1 Hammer of Purphoros

 

Konklúzió

 

Nagyon szeretném leírni, hogy ez egy remek kis pakli, és mindenkinek ajánlom – de a szomorú igazság az, hogy az RW Devotion egy Tier 1.5 deck. Hiába veri nagy valószínűséggel az aggro stratégiákat, a formátum két nagyágyúja, a MonoU Aggro, és a különféle kontroll variánsok ellen nincs domináns pozícióban. Ezt alátámasztják a világviszonylatban elért eredmények is: az összes nagyobb versenyen a Top8-ig, nagy ritkán a Top4-ig küzdötte fel magát az RW játékos, ahol aztán vereséget szenvedett a fenti két deck valamelyikétől. Ennek ellenére nagyon szórakoztató pakliról van szó – Ki ne szeretné elégetni az ellenfelét az 5. körben? –, és a hazai kisebb versenyek alkalmával esélyes trónkövetelőként léphet fel.

 

Köszönöm a deck hangolásában nyújtott segítséget P10 Balázsnak, a kölcsön lapokat Szűcs Gábornak és Taga Gyurinak, és külön köszönet KG-nak, aki a padawanjává fogadott J

 

Me Smash U!

 

Üdv,

Varga Krisztián

 

Tovább...
Varga Krisztián - A küklopsz barlangjában: Evolúció2013.09.25 15:01

Szerző:admin

A küklopsz barlangjában: Evolúció

 

Sziasztok!

 

A Theros-meteorit becsapódása számtalan faj kihalását okozta Standardiában. Vajon a Thundermaw Hellkite-ok és Hellriderek eltűnése milyen új lények előtt nyitja meg a felemelkedés lehetőségét a Gruul Aggro számára? Vajon a Gruul Aggronak, mint stratégiának milyen változásokon kell keresztül mennie a versenyképességének megőrzéséhez?

 

 

Evolúció: Imitáció vagy Innováció

 

A rotáció felborítja a standard metagame-ről szerzett összes tudásunkat. Nem tudjuk, hogy mely kártyák és stratégiák lesznek az élvonalban, így a decképítés során sejtésekre és feltételezésekre vagyunk kénytelenek támaszkodni. Szilárd információk hiányában két irányba indulhatunk el.

 

A legkézenfekvőbb lehetőség az imitáció (utánzás), amikor vesszük az előző standard metagame alapján szerzett ismereteinket, és megpróbáljuk azt átmenteni az új, ismeretlen környezetbe. Van tehát egy jól működő koncepciónk (egy zöld alapú midrange aggro stratégia Domri Rade támogatásával), és az a célunk, hogy a kirotált kártyák helyét új lapokkal töltsük fel. A kártyák kiválasztása során azt a kérdést tesszük fel, hogy azok mennyire illeszkednek az általunk választott stratégiába. Az imitáció előnye, hogy elkerüljük a nagy melléfogásokat, hátránya azonban, hogy szem elől téveszthetjük az új koncepciót felkínáló lapokat, vagy nagyot bukhatunk, ha a metagame jelentősen átalakul.

 

A decképítés másik iránya, amikor szándékosan félretesszük az előző standard metagame-ben megszerzett ismereteinket, és előfeltevések nélkül vizsgáljuk meg a játszható kártyákat és stratégiákat. Kijelöljük a kereteket (egy zöld alapú rugalmas aggro stratégiát szeretnénk játszani), de igyekszünk elvonatkoztatni a megszokott mintázatoktól (pl. a game plan ideális kivitelezése, a megszokott mana görbe, stb.), azaz újítunk. A lapok kiválasztása során nem azt kérdezzük, hogy az illeszkedik-e a korábban alkalmazott koncepciónkba, hanem azt, hogy az adott kártya milyen stratégia követését sugalmazza. Amikor újítunk, a buktatókkal teli járatlan utat választjuk annak reményében, hogy ellenfeleinket egy számukra ismeretlen stratégiával lepjük meg.

 

Decklisták

 

Két listát szeretnék bemutatni, melyeket kedvenc amerikai portálomon találtam az elmúlt napokban. Az elsőnek Valeriy Shunkov a szerzője, a másodiknak Brian Kibler. Mindkettő inkább egy durva koncepció, mint precíz lista, ám arra éppen alkalmasak, hogy megmutassák, milyen kérdéseket kell feltennünk (és megválaszolnunk) a decképítés során.

 

Gruul Aggro (Valeriy Shunkov)

 

Creatures (30)

Burning-Tree Emissary

Elvish Mystic

Ghor-Clan Rampager

Gyre Sage

Scavenging Ooze

Stormbreath Dragon

Boon Satyr

Polukranos, World Eater

Nylea, God of the Hunt

 

Planeswalkers (4)

Domri Rade

 

Lands (22)

11 Forest

Mountain

Stomping Ground

 

Spells (4)

Magma Jet

 

 

A deck építője az imitáció útját választotta, és a rotáció (pontosabban az M14) előtti Gruul Aggro stratégiájába illesztette bele az új kártyákat. A pakli pontosan ugyanazt szeretné csinálni, mint a klasszikus Gruul: egy első körös mana dorkot követően Domri Rade-et telepíteni, majd elárasztani a boardot költséghatékony lényekkel. A Burning-Tree Emissary-k révén fenntartja a hyperagresszív start lehetőségét, miközben nem adja fel a late game-et sem (a Polukranos, World Eater, és a Stormbreath Dragon kártyák itt tündökölnek igazán). Érdemes megfigyelni, hogy a deck mana görbéje majdnem tökéletesen megegyezik a korábbi Gruul Aggro görbéjével.

 

Kérdések és válaszok:

 

1. Milyen stratégiát válasszunk? Shunkov a klasszikus Gruul Aggro stratégiát választotta, annak minden előnyével és hátrányával (lásd itt: cikk). A koncepció konzisztens, rugalmas, erős kártyákat játszik, és mentálisan kevésbé fárasztó, mint a kontroll paklikkal való taktikázás. A gyengeségei: az Unflinching Courage-ot futtató deckek, a Blind Obedience, és a nagy lényeket telepítő midrange stratégiák.

 

2. Milyen lesz a várható metagame? Úgy tűnik, hogy Shunkov elsősorban a blitz/hyperaggro és az U/W/x kontroll stratégiák megverését tartotta fontosnak. A 4 Magma Jet arról árulkodik, hogy számol az alacsony dropos aggro deckek dominanciájával, és a deck mana görbéje is alkalmas arra, hogy felvegye a blitz/hyperaggro paklik tempóját.

 

A másik oldalról a Boon Satyr, valamint a Stormbreath Dragon olyan kártyáknak tűnnek, amelyek kezelése nagyobb erőfeszítést igényel a kontroll részéről. A szatír nem pusztán combat trükk, hanem válasz is a Supreme Verdictre (ha ki tudjuk fizetni a Bestow costját). A nagy haste-es sárkányok tradicionálisan hatékonyak a kontroll ellen, ez a darab pedig elkerüli az Azorius Charmot és a Detention Sphere-t is. Ha nem szalad bele egy Celestial Flare-be vagy Supreme Verdictbe, a Monstrosity képesség alternatív forrás lehet sebzés okozására, mely ráadásul nem combathoz kötött.

 

A deck ezzel szemben gyengébbnek tűnik a klasszikus midrange koncepciókkal szemben (bármilyen formát öltsön is az új metagame-ben). A nagyobb lényekre a Ghor-Clan Rampageren és Boon Satyron túl (tehát combaton kívül) nincs megoldása, a legnagyobb kreatúra pedig, amit fel tud mutatni, a Polukranos 5/5-ös teste (Monstrosity után esetleg nagyobb). A koncepció tehát nem a midrange elleni felkészülést tartja elsődleges szempontnak.

 

3. Milyen kártyákat válasszunk a stratégiánk kivitelezéséhez, miután elképzeltük a várható metagame-t? A legnehezebb kérdések itt merülnek fel. Vajon a Stormbreath Dragon elég erős kártya, vagy csak a Hellkite távozása révén keletkezett űrt próbálja betölteni? Mennyire sérülékeny a Boon Satyr az ’enchantment creature’ típusa miatt? Vajon mennyire lesz népszerű az enchantment removal? Elég gyors egy Polukranos típusú kártya ebbe a deckbe, vagy erőltetni kellene a haste-es lényeket (Mistcutter Hydra)? Vajon Nylea, God of the Hunt mit tesz hozzá a stratégiához? Megéri a 4-es költséget és az egy kártyát akkor is, ha nem tudunk elég devotiont felmutatni? Mivel a Theros elég sok lényt vonultat fel, bőven akad miből válogatni.

 

A kérdések száma végtelen, de a decképítő logikája nyomon követhető: 1. Mit szeretnék csinálni? 2. Milyen környezetben szeretném kivitelezni a stratégiámat? 3. Milyen eszközök közül választhatok a stratégiám kivitelezéséhez?

 

Gruul Midrange (Brian Kibler)

 

Creatures (29)

Arbor Colossus

Elvish Mystic

Ghor-Clan Rampager

Kalonian Tusker

Polis Crusher

Reverent Hunter

Scavenging Ooze

Zhur-Taa Druid

Polukranos, World Eater

Nylea, God of the Hunt

 

Planeswalkers (6)

Domri Rade

Xenagos, the Reveler

 

Lands (24)

11 Forest

Mountain

Stomping Ground

Temple of Abandon

 

Spells (2)

Mizzium Mortars

 

Kibler vázlata sokkal kevésbé kötődik a megszokott mintázatokhoz (a deck neve is árulkodó: Gruul Midrange). Első ránézésre feltűnik, hogy elhagyjuk a haste-es lényeket, és a deck mana görbéje is nyilvánvaló módon átalakul (a 2 droposok túlsúlya megszűnik, és a 4 droposokra kerül át a hangsúly). A pakli sok kártyát használ a Theros blokkból, és előkerülnek olyan lapok is, melyek már egy ideje legálisak a standard formátumon, de a konkurencia miatt korábban nem fértek bele a nyerő 75-be (pl. Zur-Taa Druid. Miért fizessek 2-t egy mana dorkért, ha 1-ért kaphatok Arbor Elfet?). A deck tehát egy új elgondolást kíván megvalósítani.

 

Kérdések és válaszok:

 

1. Mi a stratégiánk? Kibler a listával a következő kérdést teszi fel: vajon mi történik akkor, ha nekünk van a legnagyobb lényünk az asztalon? Mi van, ha nem pusztán sok költséghatékony lénnyel játszunk, hanem a legnagyobbakkal? A deck egyértelműen a board feletti gyors irányítás megszerzésére törekszik. Ideális esetben a mana dorkok révén hamar elszabaduló böszme szörnyeink pontot tesznek a játék végére. Ha pedig az ellenfél megpróbálja velünk felvenni a versenyt a fegyverkezésben, valószínűleg alul marad, hiszen a mi lényeink a nagyobbak.

 

 

Mit nyerünk vele, ha utat engedünk a stratégiának? A legfontosabb hozadék talán az, hogy a creature mirror meccseken a hosszú játékokat mi fogjuk megnyerni (nálunk van az inevitability).  Ha mindkét játékos lényeket telepít az asztalra, de a részünkről vannak olyan kártyák valahol a deckben, melyekkel a mi oldalunkra billenthetjük a mérleg nyelvét (pl. Arbor Colossus, vagy Nylea, God of the Hunt), akkor nem kell tartanunk sem a beállt fronttól (amikor senki nem tud úgy támadni, hogy előnyre tegyen szert), sem a topdeck üzemmódtól.

 

További előny, hogy a stratégia lehetővé teszi egy még konzisztensebb deck felépítését. Ha a mi lényünk a legnagyobb az asztalon, és szívesen megyünk bele a fegyverkezési versenybe, akkor csökkenthetjük a removalok számát, teret engedve további lényeknek. Kibler deckjében mindössze 2 Mizzium Mortars található (Brad Nelson hasonló koncepcióra épülő listája 0! maindeck leszedést játszik). Ha kevesebb a leszedés, akkor több a lény, tehát Domri Rade hatékonyabban dolgozik. Ugyanezt elmondhatjuk Xenagos, the Revelerről is.

 

A további konzisztenciát és a creature mirrorokban megszerzett stratégiai előnyünket azonban nem kapjuk ingyen. Milyen árat fizetünk a nagylényes koncepció szélsőségig való fokozásával? Úgy tűnik, hogy Kibler deckje éppen azon a területen mutatja a legnagyobb erőt, ahol a klasszikus Gruul Aggro gyengének bizonyul: a midrange meccseken. A managörbe emelkedésével, valamint a Burning-Tree Emissary kihagyásával azonban a pakli elveszti a korábbi kirobbanó startok lehetőségét. Ennek következtében a blitz/hyperaggro deckek ellen a stabilizálás nehezebb feladattá válik. A klasszikus Gruul Aggro kicsivel volt lassabb a nagyon gyors Blitz-eknél, és kicsivel nagyobbra tudott megnőni, amely a legjobb recept ezeknek a stratégiáknak a megveréséhez. Az új koncepció sokkal nagyobbra nő, viszont ezt jelentős sebességvesztés árán éri el. Végső soron nem reménytelen a match up, de többet kell dolgoznunk a túlélés érdekében, mivel nincsenek ’ingyen’ lényeink (Burning-Tree Emissary), és kevésbé vagyunk ellátva 2 dropos kreatúrákkal, amelyek a Blitz elleni küzdelem gerincét alkotják.

 

A spektrum másik vége a kontroll, ahol a klasszikus Gruul Aggro esetében a győzelmeink jelentős része a tempo előnyből származott. A stratégiánk megváltoztatásával egyrészt csökkentjük a lehetséges nut-draw esélyét (Burning-Tree Emissray híján biztos, hogy nem fogjuk elárasztani a boardot a 2. körben), másrészt a sebességünk csökkenésével több időt adunk ellenfelünknek, hogy megtalálja a választ az általunk prezentált fenyegetésekre. A kontroll megverése tehát nagyobb kihívást jelent a böszméket futtató Gruul számára.

 

Az előnyök és hátrányok ismeretében vajon megéri az újítás útjára lépni? A válasz azon múlik, hogy:

 

2. Mit gondolunk a várható metagame-ről? Kibler deckje éppen abban a környezetben tündököl, ahol Shunkov listája csődöt mond. Az előbbi midrange deckek ellen szeretne játszani, az utóbbi inkább a két szélsőség (blitz/hyperaggro és kontroll) ellen. Az általános magices bölcsesség úgy tartja, hogy két pakli közül az kerül ki győztesen az összecsapásból, amelyik nagyobbra tud nőni (vagyis jobb végjátékot tud felmutatni) a másiknál jelentős tempóvesztés nélkül. A creature mirror meccsekre ez kifejezetten helytálló megállapítás, így a decképítés során a metagame-ről alkotott előzetes várakozásunk nagyban meghatározza majd győzelmi esélyeinket. Kibler listája azt sugallja, hogy a Theros standard főszereplője a midrange lesz.

 

3. Milyen lapokat válasszunk? Optimális esetben a deck a következő forgatókönyvek valamelyike szerint működik: 1. T1 mana dork, T2 2 vagy 3 dropos lény/Domri Rade, T3 4 dropos lény/Xenagos, the Reveler, vagy 2. T1 land, T2 mana dork, T3 4 dropos lény/Xenagos, the Reveler.

 

Mindkét esetben a 3. körös böszme telepítése a cél, tehát a decképítés egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen kreatúrát használjunk ezen a spoton. A Ghor-Clan Rampager és a Polukranos, World Eater ereje nyilvánvaló, előbbi a rugalmassága, utóbbi a mérete, és szörnyűséges képessége miatt. A Polis Crusher és Nylea, God of the Hunt már jóval vitathatóbb kártyák, mivel igazi hatalmukat csak a megfelelő körülmények között mutatják meg, ezek irányításába pedig a szerencse és az ellenfél is aktívan beleszól. Végül ott van Xenagos, aki legrosszabb esetben egy chump blokkoló szatírokat ontó tokengyár, legjobb esetben pedig az a kártya, amely drámaian felgyorsítja a lényeinkben lakozó szörnyeteg elszabadulását (a Monstrosity képesség kifizetését). 4 dropos bestiákból viszonylag nagy a kínálat, így érdemes elgondolni, hogy pontosan mit szeretnénk csinálni, hogy aztán a tervünkhöz megfelelő kreatúrákat válasszuk.

 

A 2 és 3 dropos spotokat kezelhetjük egyben, mert ezek a kártyák alkotják a deck fókuszpontját jelentő 4 droposok előtti lépcsőfokot. A 2 dropos lények az Elvish Mystic nélküli kezdő kezeket erősítik meg (pl. T2 Kalonian Tusker), míg a 3 droposok az első körös elfet követően segítik a nyomás fokozását. A stratégia azonban nem az asztal gyors elárasztásáról szól, ezért a hangsúly nem ezeken a spotokon van. A kártyaválasztás tekintetében ismét sok lehetőséggel találkozunk. A mana dorkok közül Kibler a Zhur-Taa Druidot választotta (offenzív), de az opciók között szerepel a Voyaging Satyr (nem kell hozzá vörös forrás a 2. körben) és a Sylvan Caryatid is (a legkevésbé sérülékeny, de nem támad). A Kalonian Tusker dupla zöld költsége segít Nyleának testet ölteni, a Scavenging Ooze pedig elvégzi a szükséges takarítást. Domri Rade már bizonyított, ebben a deckben pedig még jobban érvényesül a -2-es képessége a nagy testek miatt. A Reverent Hunter gyenge láncszemnek tűnik, és említést érdemel a Boon Satyrok teljes hiánya is.

 

Az 1 droposok kapcsán viszonylag kevés kérdés merül fel. A deck 4 példányban használja az egyetlen elérhető mana dorkot, az Elvish Mysticet. További 1 dropos kártyánk a Temple of Abandon (mivel tappelve érkezik, ezért más 1 dropos kijátszását nem teszi lehetővé). Az 5 dropos spotra Kibler az Arbor Colossust ajánlotta, de ezért a helyért verseng a Stormbreath Dragon is. A sárkány agresszívebb választás, míg az órás idézési költsége Nyleának készíti elő a terepet. A megfelelő döntést majd a gyakorlat segít meghozni.

 

Konklúzió

 

A két áttekintett pakli közül egyiket sem tartom versenyképesnek az itt bemutatott formájában. Mindkét író inkább kísérletnek szánta a listát, melyet tesztelések során lehet csiszolni, átalakítani, vagy teljesen elvetni. Amit a két deck szemléletesen megmutat, az a pakli építés két szélsőséges iránya egy feltételezésekre épülő környezetben. Szilárd standard metagame hiányában a legtöbb, amit tehetünk, hogy a jó kérdéseket tesszük fel, így fenntartjuk a lehetőségét annak, hogy jó válaszokat találjunk. Egy vérszomjas küklopsz számára érdemes a kutatást a Dragonmaster koponyájában elkezdeni J

 

Me Smash U!

 

Üdv,

Varga Krisztián

Tovább...
Kenyeres Ákos - Deck Tech Theros – UG ramp2013.09.24 11:10

Szerző:admin

Sziasztok,

A rotálással kedvenc időtöltésem a deck építés újra fontossá vált. Mai napon bemutatok egy Simic ramp decket, az ötlet felmerült bennem már rotálás előtt is, és egy sikeres ramp decket összeraktam, akkor még a Thragtuskok világában. De most nincs többé drága Tuskónk, ezért új irányba indulunk.

Kezdjük a decklistával:

Maindeck

36

Land

24

SideBoard

15

Sylvan Caryatid

4

Temple of mistery

4

Progenitor Mimic

1

Elvish Mystic

4

Breeding Pool

4

Sylvan Primordail

2

Mana Bloom

2

Forest

8

Pithing Needle

2

Scavenging Ooze

2

Island

6

Fade into Antiquity

1

Thassa, God of the Sea

2

Mutavault

2

Jace, Memory Adept

2

Jace, Architect of Tought

4

 

 

Arbor colossus

2

Polukranos, World Eater

3

 

 

Negate

2

Prognostic Sphinx

2

 

 

Hover barrier

3

Prime Speaker Zegana

2

 

 

 

 

Primeval Bounty

2

 

 

 

 

Aetherling

2

 

 

 

 

Cyclonic rift

3

 

 

 

 

Dissolve

2

 

 

 

 

Simic Charm

2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mit is akarunk a deckkel?

Természetesen minél hamarabb Primeval Bounty-t vagy Aetherlinget castolni. De a legfontosabb, hogy 3. körben tudjunk valamit a 4 manás slotrol castolni: Jace, Polukranus, Esetleg Thassa. Kezdő kezünkben mindenképp szeretnénk látni legalább 1 ramp spellt és hozzá zöld manát.

Zöld manaforrás: 16 db
Kék mana forrás: 14 db
Ramp spell: 10 db

Annak az esélye, hogy a kezdő 7-esben van ramp spell:
7 lap esetén: 74,14%
On the draw (8 lap): 79,02%

24 földből legalább 2 legyen kezdőkézben: 85,73%
16 Zöld forrásból legalább 1 legyen kezdő kézben: 90,08 %

Ha összerakjuk az egészet, körülbelül 80 % esélyünk van arra, hogy 3. körben legyen 4 manánk. továbbá, van 30 % esély, hogy 3, körre 5 legyen. Illetve, 3-4%, hogy 3. körben legyen 6 manánk, és esetleg Primeval Bounty-t castolhassunk belőle. 

Lapelőny: 4 Jace, 2 Zegana, 3 Bounty,
Időnyerés és védelem: 4 Sylvan Caryatid, 2 Scavenging Ooze, 3 cyclonic rift, 3 Prolukranos, 2 Simic charm
Lapminőség, és board presence: 2 Thassa, 2 Sphinx
Fő wincondition: 2 Aetherling, 2 Primeval Bounty

A régi Wolf run ramppal szembe ennek a decknek rengeteg laphúzó engine-je van, és a Scry képesség visszavezetésével, rengeteg irreleváns lapot elkerülhetünk a deck tetejéről. Ebben segítenek az új dual földek, a Dissolve, és Thassa, akivel, ha topdeck üzemmódba kerülünk, dupla annyi esélyünk van, hogy értelmeset húzzunk. Mindemellett a Jace, Aetherling, Sphinx, Zegana amúgy is erős lapokból, ha 1-1 lekerül, rögtön van egy 5/5 indestructible lényünk. 2 manáért 5/5 unblockable Prolukranus sem elhanyagolható nyomás a boardon.

Kicsi a manabázisról:

16 zöld forrás, 14 kék forrás, 2 Mutavault.
17 zöld, 15 kék, 4 multicolor lap.
26 zöld manaszimbólum, 31 kék

A fordított arányosság, azért áll fenn, mert mind a 10 ramp spellünk zöld alapú, és fontosabb a ramp spell, mint, hogy legyen 2 kék manánk. A kék irányába a dupla manák viszik el a decket.  középjátékban viszont szeretnénk több kék forrást látni, ezt a dupla földek, és a sok scry-olás illetve laphúzás teszi majd lehetővé, meg a 6 ramp spell ami ad kék manát.

A Deck gyengéi: A cavern of souls rotálása lehetővé teszi, hogy több countert játszanak a deckek, ez ellen, a ramp csak úgy tud védekezni, hogy vagy megpróbálja kifárasztani az ellenfelet, minden körben rak valami fenyegetést, persze, ehhez 1-el több fenyegetést kell castolni, mint amennyi countere a másiknak van. A másik megoldás, hogy kicsit gyűjtögetünk, és vagy egy Dissolvval visszabeszélünk, vagy 2 fenyegetést rakunk ki egyszerre, hátha nem tud 1 körben 2 őt counterelni. Persze ekkor supreme verdictbe futhatunk, ami szintén fáj a decknek, ugyanis a 10 rampból, 8 lényként van jelen. A verdict akkor nem fáj, ha Bounty-t már resolváltuk.
Gyors aggro stratégiák ellen még nem teszteltem, de a thragtusk hiánya sokat jelenthet ezekben a matchupokban, ezért is van a side-ban 3 Hover barrier, hogy időt lehessen nyerni.

 

Sideboard:

Progenitor Mimic: Clone helyett van, mert megtehetjük, hogy 6 manát fizetünk érte.
Sylvan Primordail: Flyerek ellen is jó, de legfőképpen a Bramblecrush effectért szeretjük, PW-t Maze’s endet le kell szedni néha, esetleg a sok Detention Sphere ellen is be lehet hozni.

Pithing Needle: elsősorban Maze’s end deck ellen van, Aetherlinget, meg saját Jace-ünket nem akarjuk lebökni.
Fade into antiquity: Enchant, artifact leszedés, megoldja az ellenséges God-okat, amit a Negate nem vitt el.

Jace Memory Adept: ha kell még egy kis lapelőny, vagy alternatív Win condition, jó érzés turn3-4 ben castolni: controll és turbo fog deckek ellen.
Arbor Colossus: 5-ért 6/6 reach, nincs több hozzáfűzni való.
Negate: ha a 2 dissolve nem elég
Hover Barrier: Aggro ellen, vagy ha nem elég a Flyer védelem.
 

Következő számainkban további kísérletezések várhatóak.

It’s always funny till somone gets hurt. Then it’s hilarious.

 

Üdvözlettel az Izzet Mágus:

 The Izzet learn something from every lesson they teach

 

Tovább...
Varga Krisztián - A küklopsz barlangjában: Gruul aggro2013.09.12 19:01

Szerző:admin

Sziasztok,

 

Az alábbiakban a jelenlegi (Theros előtti) standard metagame egyik fontos szereplőjéhez, a Gruul aggrohoz szeretnék kedvcsinálót nyújtani. Jó szórakozást!

  

A deck

A Gruul aggro augusztus elején vonult be a köztudatba az egyéni világbajnokság alkalmával, amikor Brian Kibler 3-0-ás eredményével leiskolázta a főként Jund midrange és UWR kontrollokból álló mezőnyt. A deck népszerűsége futótűzként terjedt, már a napokkal később megrendezett csapat világbajnokságon megjelent, a GP Varsón pedig elvitte a trófeát.

 A Gruul aggro valójában fél éve indult hódító útjára. Március végén, egy amerikai portálon Kibler közzé tett egy listát, mely a Magic Online-on felkeltette az érdeklődését. Egy héten belül Todd Anderson is előállt egy hasonló deckkel és videóval.

 A pakli gerincét a managyorsítás, a nagy lények, és a planeswalker Domri Rade szinergiája alkotja. Ideális esetben egy mana dork segítségével a 2. körben kirakjuk a síkjárónkat, aki folyamatos nyomást gyakorol az ellenfélre, miközben további lényekkel erősítjük a board pozíciónkat. A deck tehát egy zöld alapú midrange aggro deck, melynek a stratégiája jelentősen eltér mind a blitz/hyperaggro paklikétól (hiába egyezik meg sok kártya), mind a klasszikus midrange-től (pl. Jund midrange).

A klasszikus Kibler Gruul:

 Creatures (29)

Arbor Elf

Elvish Mystic

Flinthoof Boar

Strangleroot Geist

Scavenging Ooze

Hellrider

Ghor-Clan Rampager

Thundermaw Hellkite

 Spells (7)

Mizzium Mortars

Domri Rade

 Lands (24)

Stomping Ground

Rootbound Crag

Forest

Mountain

Kessig Wolf Run

 Sideboard (15)

Burning Earth

Gruul War Chant

Bonfire of the Damned

Flames of the Firebrand

Pillar of Flame

Volcanic Strength

Zealous Conscripts

 

Gruul aggro M14 előtt 

 Creatures (31)

Arbor Elf

Gyre Sage

Burning-Tree Emissary

Strangleroot Geist

Flinthoof Boar

Ghor-Clan Rampager

Hellrider

Thundermaw Hellkite

 Spells (7)

Searing Spear

Domri Rade

 Lands (22)

Stomping Ground

Rootbound Crag

Forest

Mountain

Kessig Wolf Run

 Sideboard (15)

Pillar of Flame

Bonfire of the Damned

Skullcrack

Zealous Conscripts

Naturalize

Ground Seal

Triumph of Ferocity

Domri Rade

 

A két lista alapján jól körvonalazódik a stratégia. A mana dorkok jelentette gyorsításon és Domri Rade-en túl csupa agresszív lénnyel van dolgunk, amelyek haste-tel jönnek játékba, és legfőbb funkciójuk, hogy maximalizálják az okozott sebzést. A két deck közti eltérés abban áll, hogy az első inkább az 1 dropos mana gyorsításra támaszkodik több földdel, míg a második a Gyre Sage és Burning-Tree Emissay duóra. Mindkét esetben a cél a 3. körös Hellrider, majd a 4. körös Thundermaw Hellkite. A továbbiakban a második listára fogok támaszkodni, amikor a deckre hivatkozok.

  

Miért válasszuk a Gruul aggrot?

 A deck számtalan előnye közül elsőként a konzisztenciát emelném ki. A 60 kártyából 28-at ki tudunk játszani 2 manából (Ghor-Clan Rampagerrel együtt), és mindössze 7 lapunk van, melyek magas idézési költségűek (11, ha a Rampagert lényként használjuk). A meccseink nagy részében tehát az 1. vagy 2. körtől kezdve elkezdjük építeni a boardunkat. A kezdő kézzel szemben megfogalmazott igényeink könnyen teljesülnek, így ritkábban kényszerülünk lekeverni (csak 2 színünk van, és bármely olcsó lényünk jó lehet egy agresszív starthoz).

 A deck valódi vonzereje abban áll, hogy remekül képes alkalmazkodni az ellenfélhez, és az általa diktált tempóban játszani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy blitz/hyperaggro ellen a kontroll pozícióját veszi fel: kicsit lassabban épül ki, ám a végjátéka sokkal erősebb. A lényeink kiválóan alkalmasak blokkolásra: a Flinthoof Boar, a Strangleroot Geist és a Gyre Sage egyaránt jobb statisztikákkal rendelkeznek, mint a gyorsabb blitz/hyperaggro paklik által telepített lények. Az első körökben tehát nem kerülünk jelentős hátrányba, a végjátékban pedig a nagy bestiáink (Thundermaw Hellkite) átveszik az uralmat a board felett.

 A deck a másik oldalról a midrange és kontroll ellen kiválóan játssza az agresszor szerepét. A győztes játék itt általában az alábbi két mintázat valamelyikét követi. 1. Gyorsan leraknunk egy Domri Rade-et (jó esetben a 2. körben egy mana dorkból), és a +1-es ability használatával lapelőnyre teszünk szert. Ellenfelünk körről körre a lényeink megoldásával lesz elfoglalva, így a síkjárónk vagy az általa felhúzott kártyák, vagy a -7-es ability-je révén megnyeri nekünk a játékot. 2. A paklink tud olyan húzásokat produkálni, mint a blitz/hyperaggro deckek. Amikor 2, vagy több Burning-Tree Emissary van a kezdő hetesünkben, kontroll/midrange ellenfelünk Supreme Verdict/Thragtusk kártyája gyakran nem elég a stabilizáláshoz. Ha ezek a forgatókönyvek nem valósulnak meg, akkor sem vagyunk feltétlenül rossz helyzetben, hiszen időnként előfordul, hogy csak nem jön az a Verdict vagy Bonfire.

 További érv a pakli mellett az, hogy erős kártyákat játszik, és kevés benne a szituációkhoz kötött lap. Ez utóbbi kártyák többnyire a manabázis részét képezik (Arbor Elf, Gyre Sage, Burning-Tree Emissary), és még mindig jobb topdeckek a játék későbbi szakaszában, mint pl. egy Farseek (amely hasonlóan a manabázis részét alkotja). Az összes többi kártya lényegében azonnal sebzést okoz az ellenfelünknek (burn spellek és haste-es lények), vagy nyomást gyakorol rá (Domri Rade).

 Nem tűnik fontos szempontnak, de érdemes megemlíteni, hogy a paklival nem kell az óra ellen játszani. Azon kívül, hogy elkerülhetők a nem szándékos döntetlenek, a mentális fáradtság is később jelentkezik egy hosszabb verseny alkalmával, mivel a legtöbb forduló után lesz 10-20 perc szabadidő a felfrissülésre.

 Végül érdemes tudatosítani a pakliban fellelhető apró, rejtett szinergiákat, melyek kiaknázásával tovább növelhetjük mozgásterünket az egyes meccseken. Ilyenek pl. a Gyre Sage evolve képessége körül felmerülő helyzetek. Vajon érdemes kijátszani mindkét Burning-Tree Emissary kártyánkat a Gyre Sage előtt blitz/hyperaggro ellen on the draw? Érdemes beletámadnunk egy Loxodon Smiterbe egy Strangleroot Geisttel csak azért, hogy a kísértet undyingja tovább növelje a +1/+1-es jelzők számát a Sage-en? Vagy ha egy 2 Sage-es kezet tartottunk meg, vajon megéri a tempóveszteséget a második Sage kijátszása a hosszú távú előnyért cserébe? Az aggro mirrorok kimenetele gyakran ilyen döntéseken múlik, ám éppen ezek teszik élvezetessé a paklival való játékot.

  

Miért ne válasszuk a Gruul aggrot?

 A személyes ízlés szempontjain túl meg kell említeni a deck gyengeségeit. A pakli alapvetően tehetetlennek bizonyul az alábbi stratégiák ellen:

 1. Az agressziót lifelinkkel kombináló stratégiák. Ez lényegében az Unflinching Courage-ot futtató Selesnya Aggro, Naya Aggro és Bant Hexproof deckeket jelenti. A játék jellemzően egy race szituációra egyszerűsödik, melyet lehetetlen megnyerni, amikor az ellenfél 6-8, vagy még több life-ot gyógyul körönként. A problémára gruul színekben nem létezik hathatós megoldás, bár egy jól időzített Fog, vagy Naturalize meglepheti az ellenfelet.

 2. Blind Obedience. Közel nem olyan súlyos probléma, mint a Courage, de látni kell, hogy ez a kártya két oldalról is támadja a gruul stratégiát. Egyrészt kikapcsolja a haste képességet, amely listától függően általában 12-16 lényt érint. A másik oldalról az extort által biztosított extra life pontok egy hosszabb meccs során képesek annyira felgyűlni, hogy ellenfelünk elég időt nyerjen egy Supreme Verdict vagy Sphinx’s Revelation kijátszásához. A probléma szintén nehezen orvosolható gruul színekben (a Naturalize sokszor ugyanannyit árt, mint használ).

 3. Azok a stratégiák, amelyek gyorsan, nagy lényeket raknak az asztalra. Pl. a B/G midrange Desecration Demon-ja problémát jelent, mivel a gruulnak nem áll rendelkezésére megfelelő removal a démon eltávolításához, ezzel szemben az ellenfél spot removalja kockázatossá teszi a Ghor-Clan Rampager használatát. Ezeket a meccseket általában csak jó tempoval lehet megnyerni, a hosszú játék itt nem kedvez a gruulnak.

 A helyén való kérdés tehát inkább az, hogy mikor ne válasszuk a Gruul aggrot. Ha minden második ellenfelünk Courage-ot játszik ki a Loxodon Smiterére, vagy a Fiendslayer Paladinjára, akkor nem ez a megfelelő időpont elővezetni a malacokat és sárkányokat. A Blind Obedience, valamint az újabb B/G és B/W midrange stratégiák okozhatnak nehéz pillanatokat, de önmagukban nem jelentenek elég elrettentő erőt. Ha bizonytalanok vagyunk a pakli választásunkat illetően, a Gruul aggroval nem követünk el nagy melléfogást.

  

A Gruul aggro pozíciója a metagame-ben és a rotáció

 A rotáció előtt feleslegesnek tartom az egyes match upok részletes kivesézését, mivel három héten belül borul minden, amit a metagame-ről tudunk. A pakli dinamikájának megértése ellenben segít egy rotáció utáni Gruul aggro felépítésében. Erre a deckre fokozottan igaz a ’szereptévesztés = vereség’ formula. Szerep alatt az ’agresszor’ vagy ’kontroll’ pozíció értendő, és arról árul el valamit, hogy az adott meccset egy kirobbanó starttal kívánjuk megnyerni, mielőtt ellenfelünk stabilizálna, vagy éppenséggel mi vagyunk azok, akik védekezésre kényszerülünk, amíg át nem vesszük a játék felett az irányítást.

 Ebben a tekintetben a meccseink többsége egyszerű, mivel a kontroll és midrange paklik ellen mindig a gruul játékos van az agresszor pozíciójában. A szerepünk ismeretében itt azzal a kérdéssel szembesülünk körről körre, hogy mennyi kockázatot vállalunk a stratégiánk végrehajtása során. Beletámadunk-e a Flinthoof Boarral az ellenfelünk 4 nyitott manájába, megkockáztatva, hogy a malacunk csúnya véget ér egy Restoration Angellel szemben? Érdemes-e megpróbálni Ghor-Clan Rampagert blöffölni, amikor éppen nem húztuk be? Hány lényt rakjunk le, hogy elég nyomást gyakoroljunk a Supreme Verdict kicsalogatásához, de ne dobjuk el a meccset, ha ez bekövetkezik? A feltett kérdés játékról játékra változik, de mindegyik a körül forog, hogy miként tudjuk a proaktív stratégiánkat a leghatékonyabban kivitelezni.

 A pakli nehézsége (és szépsége) az aggro mirrorban mutatkozik meg igazán. Ebben a szituációban nem egyértelmű, hogy az agresszor vagy a kontroll szerepét játsszuk-e. Van, hogy a kezdődobás eldönti a kérdést, van, hogy valamelyik játékos kihagy egy land dropot, vagy gyengébb kezet húz, de általában ezeken a meccseken tapasztalható a leggyakrabban, hogy a stratégiai döntéseink erősen befolyásolják a játék kimenetelét. Érdemes minden körben feltenni magunknak a kérdést, hogy milyen pozícióban vagyunk. Változtat a helyzeten egy kör végén flash-el megérkező Restoration Angel vagy Advent of the Wurm? Akkor is az agresszor pozíciójában maradok, ha az ellenfelem Hellridert játszik ki? Meddig várjak a Thundermaw Hellkite-tal, amikor tudom, hogy az ellenfelem egy Selesnya Charmon ül? Meg tudom és/vagy meg akarom változtatni a pozíciómat a side után? Ezek a kérdések egy szinttel mélyebbek, mivel a stratégiánk folytonos újragondolására késztetnek, nem pusztán egy stratégia kivitelezésének a részleteire koncentrálnak.

 Ha a rotáció után Gruul aggrot szeretnék játszani, az annak lesz köszönhető, hogy megőrzi a metagame-ben elfoglalt rugalmas helyzetét. A deck motorját nem érinti a rotáció: a megfelelő managyorsítás a rendelkezésünkre fog állni (Elvish Mystic, Gyre Sage, Burning-Tree Emissary), ahogyan Domri Rade is. Elveszítjük ezzel szemben az összes lényt, amely a deck nyers erejét és manőverező képességét adja. A Flinthoof Boar, Strangleroot Geist, Hellrider, Thundermaw Hellkite csomag távozásával minden haste-es kreatúránktól búcsút vehetünk. Egy jövőbeli életképes Gruul aggro feltétele, hogy ezek helyére megfelelő mennyiségű és minőségű utánpótlást találjunk. Ezen a téren a teljes Theros spoiler ismeretében leszünk okosabbak.

 

Me smash U!

Üdv,

Varga Krisztián

Tovább...