Archívum

Kategóriák

Viniczai Tibor: Madridi kalandok2017.12.16 14:27

Szerző:admin

Madridi kalandok

 

Az úgy volt, hogy nagy vihar volt… és egyszer csak kitaláltuk, hogy el kéne menni GP Madrid Team Modernt kártyázni. Úgy indult, hogy kijött a jövő évi GP Schedule és elég sok Team Limited event volt 2018 első felében. Ezek nem tartoznak a kedvenceim közé, lévén hogy azon a kettőn amin voltunk, az emlékeim a következők: Küzdök mint malac a jégen az Ashiok ellen a monozöld deckemmel, spoilerveszély: nem nyertem. A másik GP-n sosem nyertem meccset a 8 fordulóból a deckemmel…

Poroszkai Laci, a másik nagy modern harcos, akivel elég sok random GP-re elmentünk. Utoljára Laci Vegasban pörgette a modern kártyákat a félkarú mellett, bár azt hiszem ott a félkarú jobban ment Neki…

Kenyeres Ákos aka Oneofthetop végtelen grinder, így ha kártyáról van szó, általában könnyen hadra fogható.

Így ki is alakult a csapat, már csak a deckeket kellett kitalálni. Magam részéről az Abzan/Jund illetve Affinity vonalat tudtam képviselni, de mivel kellett egy színtelen deck, ezért utóbbi mellett maradtam. Ákos kontrollmágusként az UW Gideon decket válaszotta. Laci pedig már egy éve pörgette a Living Endet a kék As Fortold techhel. Tehát úgy tűnt, mindenki ismeri a decket, jó lesz. Fast forward: Egy héttel a GP előtt Laci ír: srácok nem lesz jó ez a living end, utóbbi időben nagyon rosszakat megyek vele. Tanácskozás, hogy mi legyen - Eldrazi Tron, Scapeshift, stb deckek kerülnek szóba, végül mivel Laci pörgette anno a Griselshoal kombót, legyen az, online majd tesztel vele, lehet turn 2-3-ban nyerni vele. Majdnem így is lett, de az online bugos volt és nem működött a split into archane mechanizmus, kis nehezítő körülményként.

El is jött az indulás napja a szigorú péntek délutáni járattal, figyelembe véve az évi végi szabihiányokat. Lévén éltem Madridban egy évig, így elég jól ismerem a helyi viszonyokat és gondoltam, byeok nélkül praktikus a versenyhelyszín közelében megszállni. Aki jár GP-kre az tudja, hogy a halál f*** után kettővel vannak általában ezek a helyszínek (jobb esetben, mint Kőbánya külső például). Annyira modern világ van, hogy Airbnbn már a tulajdonossal sem kell találkozni, cserébe a számkombinációs lakat alatt találhattuk a kulcsot. Este még egy gyors vacsorára befutottunk, de a külváros nem kínált túl sok lehetőséget, így végül egy perui - és az elmondás szerint - koreai fúziós étteremben vacsoráztunk, ahol megtekinthettük spanyolul a Conan, a barbárt. Legyen elég annyi, hogy nem tartottuk valószínűnek a visszatérést erre a pazar helyre, cserébe Laci összetörte a poharat és megkínálta fantával Ákos nadrágját.

Elérkezik a szombat reggel, gyorsan elfogyasztjuk a helyi pékség termékeit, majd vágtatunk a helyszínre még néhány lapot venni/szerezni, mint pl. Lacinak basic landeket :D.  Ákos (UW)-Tibi (Affinity)-Laci (Griselshoal), így ülünk le mint ABC játékosok egymás mellé.

1. forduló: Scapeshift – Tron – Abzan

Nem sok maradt meg ebből a fordulóban, mi Ákossal behúzzuk a két játékot, Laci veszít.

2. UW – Jund – Tron

Kezdőkezem 0 föld, Mox opal, drum, lények, plating, overseer. Gondolkodás ha nem dobat az elsőben akkor ezt meg kell nyerni. Kezd Inquision… jó azért még húzhatok földet. Ez 3 körön keresztül nem sikerül, konszíd. Másodikban a végtelent forgó huntmaster megaláz. Szerencsére Ákos és Laci nyernek.

3. Living End – Tron – 5 color humans

Végül 2-1 re elfáradok a Trontól a walking ballistáknak köszönhetően. Laci és Ákos nyernek.

4. Tron – Scapeshift – Grixis Death Shadow 4-0

Döntő játékban a ravagernek köszönhetően lesz egy bömbi Vault Skirgém és nem makkanok meg az Angertől. Ezzel ráteszem a klokkot az ellenfélre és sikerül is behúzni. Ákos szintén nyer, Laci nem bírja a Death Shadowt.

5. Tron – Jeskai – Abzan Company 4-1

Legrosszabb matchup és le is keverek, második játékban turn 3 stony. GG. Ákosnak 4 pw a boardon és kap egy all is dustot… GG, majd ismét egy turn 3 trontól kiég, így Laci hiába nyer.
A forduló után végtelen faszolás következik, kb 50 perc várakozással, így kicsit el is fáradunk ettől.

6. Scapeshift – Storm – Tron 5-1

Még jó, hogy megvettem a Rule of Lawt. Elsőben végtelen goblin token ellen küzdök, de utolsó pillanatban egy top deck ravager megment, hogy levegőben beüssem a kellő mennyiségű mérget. Másodikban megkapja időben a rule of lawt, ki is ég. Többiek is nyernek.

7. Eldrazi Tron – Abzan Company – Storm  5-2

Első játékban elég agresszívan ki tudom pakolni az 1 memniteot a platinggel és van galvanic blast backup, amit ki is érdemel egy noble hierarch. Köv körben jön a 0/2 druida, amire szintén húzok egy galvanicot. Utána master of etherium follow-up, majd topdeck hazoret, the fervent (1 db random amivel játszom mainben). Sajnos ellenfelem sok blokkolót és kitchen finkset prezentál. Majd egy company után, betopdeckeli a kombót és elfáradok. Második játékban az Aether Grid mindenkit lebüntet. Harmadikban egy jó kezet húzok, de sajnos distruption nélkül a negyedik körében meghalok a kombótól. Ákost is lebünteti kétszer egymás után a turn 3 tron mindkét játékban, ahogy előszaladnak a reality smasherek.

8. Affinity – Burn – 5 color humans 6-2

Első alkalom, hogy nem jön szemből tron. Stílusosan a hazorettel ütöm agyon a burnt. Side után hiába van destructive revelryje swiftspearrel, húzok 3 signal pestet az ornithopterekhez és ez elég. Ákos is nyer, úgyhogy behúzzuk. A day2 megvan, nyerni kéne az utolsót.

9. Burn – Lantern Control – 5 color humans 6-3

Mivel Laci játszik a Leylineokkal, Ákosnak így a legrosszabb matchupja a burn (ahogy nekem a Jeskai), ki is ég sietve. Laci 5re kever, majd szintén megbüntetik a meddling magek és Thaliák, így én hiába vezetek a Lantern control ellen, nem játsszuk le ezt a roppant izgalmas mérkőzést. 6-3 nem túl jó eredmény egy 4-0 után, de hát ez van, majd másnap jobb lesz, ebben bízunk.

10. Grixis Death Shadow – Storm – Affinity 7-3

Laci turn 3ban lekombozzó az ellenfelét 2x egymás után. Én megverem a Stormot, így Ákosnak nem kell küzdenie, nem állt túl jól.

11. Jeskai – Dredge – Abzan midrange 8-3

Dredge, nem egy fényes matchup. Side előtt sikerül flyingban beütni elég sokat, így hiába szedi le a boardom, az etched champion bevégzi. Másodikban turn 3ra minden kint van nála, mint a búcsúban, el is múlok. Blokkolni nem túl jól az affinityvel… Harmadikban alig tesz lényt a temetőbe és behúzom a Rest in Peact is, így nyerünk. Laci végre meg tud verni egy dobatós decket, így Ákos kvázi mirrorján nem kell izgulni.

12. Abzan company – Big Tron – UW 9-3

Nagyon jól indul a meccs, ütöm a srácot. Végül válaszhatok, hogy mit szeretnék: ráütni 7 poisont, vagy leütni 1be, úgy hogy van galvanic blast a kezemben de nincs színes forrás (oblivon stone takarít). Utóbbit választom, ami hiba, mert topdeckelek még egy színtelen földet és meg is halna a 2 inkmothtól. Cserébe soha nem húzok színes forrást, viszont ő húz ulamogot, és wurmcoil engint. Én Hazoretet és Mastert még. Szomorú elmúlás. Majd game 2 Turn 3 tron és elmúlás…
Ez volt a legszorosabb forduló, mivel Laci nyert és Ákos küzdött a Company ellen. 1-1 el állnak, Ákos lekever. 3 földünk van scry, mondom tegyük az aljára, akarunk még más actiont húzni. Persze alig húzunk földet, kevés időnk is van és állandóan kiveszik a kezünkből a Verdictet a Tidehollow Scullerrel. Nagy nehezen topdeckelünk egy másik Verdictet a második ancestral visionből… persze földünk még csak 5 db van, akkor húzzuk a 6ikat. Jól állunk a boardon,de még végtelent kell faszolni, mert mindig húz valami jót. Végül Ákos nem hallgat Lacira, hogy jobb a verdict, mert akkor többet tud ütni a Colonnade+Gideon, inkább kirakja a snapcastert üresbe… Ellenfélnél semmi nincs, húz company… mana leak itt nem segít sajnos, mert 8 manája van. Talál még egy Tidehollow Zombit, amivel hosszasan agonizálnak, mit vegyenek ki a kezünkből (turn 4 hosszabbításban vagyunk már, tehát egy körünk van). Végül kiveszik a verdictet, így a snapcasterrel flashbackelni tudjuk a crypic commandot és leteppeljük mindenüket, miután a bealakult colonade már elment támadni… ez is megvan.

13. Lantern – Grand Architect Mono Blue – Scapeshift 10-3

Nem játszottam még ilyen deck ellen. Végtelen számolgatások mennek. Elsőt sikerül nyerni úgy, hogy nincs annyi légi blokkolója, és instantba rá tudom tenni a plateinget egy lényre. Másodikban megtartom a kezet, amiben földek vannak és egy Grid, hogy lepingeljem a lényeit. Az egyetlen lényem a második körben egy steel overseer, amit lelő a ballista. Húzok Galvanic blastot, leszedem a lényt, amitől olcsóbbak a spelljei és lassan átveszem a játékot a griddel. Mindketten kb 8 földdel fejezzük be a játékot. Ákos nyer, úgyhogy utolsó forduló előtt 17ikek vagyunk.

14. UW – Tron – Storm 11-3

1-1 el állunk. Döntő játék keződik nálam, Laci nyert, Ákos úgy tűnik kikap és 1-0 lesz az ellenfélnek a mirrorban, tehát meg kéne nyerni. Kezdő kézben nincs 0 manás kártya, viszont elég jó a kezem. Ellenfél kezd. Megtartom végül, amit jól tettem, mert kirak egy 0 chalicet, ami nem csinál semmit. Kirakok egy vault skirge-öt, majd még egyet és egy signal pestet amit húztam. Ekkor ő turn3ban összehúzkodja a tront és kirak egy thought knot seert. Nálam a következő lapok vannak: Ravager, Steel Overseer, Plating, Master of Etherium. Végül eldobatja a platinget. Ha húzok földet, akkor nagyon rosszul áll alapon. Megtörténik a föld húzás, így kirakom a mastert és ütök levegőben, de előtte még leszedi a signal pestet. Jön, még egy seer, most eldobatja a ravagert és kirak egy 2es chalicet… és üt engem a másikkal. Topdeckelek egy dispatchet (one-off), (bár a galvanic blast is jó lett volna), leszedem a lényét és ráütök 8at. Hiába húz még lapot a Sea Gate wreckage-ből, az utolsó három lapja nem menti meg attól, hogy levegőben agyonüssem, és ezzel behúzzok ezt a fordulót is. 11-3at megyünk.

Ezzel a 12ik helyet csípjük meg, Day 2 5-0val. Pénz és propontok behúzása, örülés.

 

 

 

Ezután még pörögetik a srácok az iconic masterst, aztán elindulunk a vasárnap esti géphez, ami végül késik, és hétfő 0:30ra érünk haza.
Egyéb highlight: Másik magyar csapatban Robi – Stormot játszik, aki 3x nem húz a saját Manamorphose-ból lapot, és emiatt kap egy game losst, amivel egy nyert játékot elveszít. Epic achievement.

Reméljük, folytatás következik a következő madridi GPn!

 

THE END

Tovább...
Poroszkai László: Képes beszámoló Amerikából - GP Las Vegas2017.07.03 19:11

Szerző:admin

 

Valahogy úgy indult az egész, hogy meghirdették a 2017-es GP helyszíneket, nekem megérkezett az év végi bónuszom, és valaki (talán KG. Neki van olyan hírneve, hogy bárkit rábeszél random utazásokra) felvetette, hogy kellene GP Vegas okán menni nézni Vegast, Los Angelest, San Franciscot... szóval a nyugati partot. Oda úgyse megyünk minden pénteken. Kurva drágának tűnt, bárhogyan is néztük, de mire való a bónusz? Meg mikor, ha nem most?

 

Mondanám, hogy nagy számolgatás keződött, de a nagy számolgatást leginkább az egyszemélyes Markos Tours kezdte el. Problémák akadtak számolatlanul. Kinek, mikor, merre, mennyi. Nyilván nem mindenkit feltétlen ugyanaz érdekel. Sokaknak nagy kérdés volt, hogy mennyi szabadnapot tud rá áldozni. Volt, akinek a két hét simán, volt, akinek talán és visítva, volt, aki alapból úgy gondolta, hogy egy hét elég lesz mindenre. Alakultak a tervek, kerekedtek az árak, Dani szervezett és számolt és nőtt egy kéthetes túraterv (Póker és Dani), meg egy egyhetes (Teferi, Balázs, Soma és Jómagam). Több jelentkező elhullott út közben, vagy egyéb alternatív programtervet választott (ViniTibi).

 

Én indulás előtti héten már nehezen koncentráltam bármire, ami nem last minute szervezés. Tekintve, hogy nálam minden szervezés last minute volt. Mivel Dani magára vállalta a szállásfoglalás, autóbérlés, programütemezés feladatköröket, én az utolsó hétig kb. meg se néztem hol lesz a szállás, milyen lesz az idő, miket tervezünk nézni, megvan-e az útlevelem, etc. Van medence, lesz óceán? Kell fürdőnadrág. Milyen dekkek léteznek Legacyn? Mit akarok játszani én, és ahhoz mi kell kölcsön? (Köszönet Balázsnak!) Komolyan parkolóban kell átvenünk random embertől a szállodai szobakulcsot? Nem fogják-e inkább izmos fekete legények eladni a vesénket Mexikóba? Hogy fogok hajnalban ott lenni a reptéren Miskolcról? Aztán csak eljött a szombat és pár óra eltéréssel elindult a két osztag. A bátor két hetes csapat a török légitársasággal, és a gyengébb egyhetes a jól bevált Lufthansával.

 

Mi eseménytelen 2+11 óra repülés után futottunk be az Angyalok Városába. Azért Frankfurtban megkaptam a random security checket (aka ánuszvizsgálat), de ez csak arra volt jó, hogy VIP-ként elhúzzak a mérföldes sorban álldogálló, indulni készülő gépeik jegyét kétségbeesetten kísérőm felé lebegtető emberek mellett. Kísérőm nagyvonalúan leszarta eme gesztusokat. A securitysek meg tessék-lássék belenéztek a táskába aztán mehettem is. Los Angelesben Ferit és engem ismerősnek jelzett a rendszer és gyorsan bejutottunk, Balázst és Somát kicsit izzasztották a hosszabb sorban. Ottani idő szerint délután 5-6 körül voltunk, itthoni idő szerint hajnal 2-3 körül járhatott az idő. Gyors Facebook egyeztetés alapján Daniék még ekkor álltak neki felvenni a bérelt autót és frissen, kipihenten levezetni a San Francisco – Los Angeles távot. Ha hinni lehet a beszámolóknak gazdag tehénszaros aromával belengett tájakon át. Respect. (True story - a szerk.)

 

A városban tehát egy parkolóban kellett vélhetően 5 izmos feketétől elkérni lakosztályunk kulcsát. Valójában inkább random mexikói volt és csak egy darab. A szállás ilyesmire sikeredett:

 

 

Csak az utca másik oldalán és felállványozva. Az úgy nem volt annyira fotogén. Volt benne medence, megnéztük, de kiélvezni nem tudtuk sose. Mindig volt valami mennivaló. Daniék jó 4 óra vezetés után (volt az 6 is - a szerk.) éjféltájt érkeztek. Addigra nálunk nagyjából mindenki kidőlt, épp csak egy gyors shoppingolásra futotta tőlünk. Elosztottuk ki kivel hál meghitt közelségben a dupla ágyakon, és konszídeltünk:

 

 

Vasárnap múzeumokkal kezdtünk. Út közben realizáltuk, hogy egy saroknyira vagyunk a Walk of Fame-től, ami igazándiból egy viszonylag lepusztult utca. Sok szuvenír bolttal. Meg Trump ellenes vasárnapi fagóta tüntetéssel:

 

 

 

Kulisszatitkok, avagy hogyan készülnek a sztárfotók?


 

Random lépcső. A háttérben a nagy Múmia szarkofág senkit sem érdekelt volna amúgy sem:

 

A Science Museum előtt jókora park terjeszkedik rengeteg ki-tudja-milyen virággal, nagy szökőkúttal, lazuló emberekkel. Itt-ott a szagok alapján volt, aki segédanyagokat is használt, a lazuláshoz. A fő látványelem az Endavour űrsikló volt, mellette egyéb űrkabinok – a 11 órás repülőút után egészen új tisztelettel tekinthetünk az első hős űrutazókra, akik egy kisebb sátornyi helyen töltöttek el három napot -, tengeri csillag (és egyéb gyanús bigyó) -simogató, mindenféle játékok, amikre vásott gyerekként vetették magukat egyesek a japán turisták nagy örömére. Például volt, ahol egy kereket kellett volna a másik felé hajtani a vízsugár irányításával és egy tekerö durva pörgetésével, de hogy, hogy nem, mindig sikerült inkább a másik játékost eltalálni. Ja, és ez az egész mennyiért? Ingyen.

Póker örül a fának:

 

 

Karnyújtásnyira valami űr-relatedtől:

 

 

Nagydolgok az űrben:

 

 

Csoportképhez gyülekezve:

 

 

Keveset fogyaszt 100 km-en:

 

 

Egy kis játék:

 

 

És azt hiszem, ez volt a kétszemélyes:

 

 

Megfáradtunk-e a kultúrától? Meg, pedig még éppen csak elkezdtük:

 

 

A dínómúzeumot talán kicsit tényleg nem kellett volna erőltetni, pláne mert tényleg nem volt benne semmi extra. Nagy hely, szép épület és sok csontváz... amiknek a nagyját öntvények teszik ki, amelyeket máshol kikapart csontmaradványokról mintáztak. Szóval nekem ez teljesen illúzióromboló volt. Annyira azért nem lohasztott le, mint a mellékelt ábrán látható őskori elvtársat, de azért éppen eléggé:

 

Mellesleg teljesen biztos vagyok benne, hogy mindenki sejti a fentiek közül melyik szaporodott tovább. És ez még fizetős is volt (mármint a kiállítás). Ráadásul mivel együtt olcsóbb, ezért megvettük a belépőt a Creeping Tar Pithez is, hogy valamelyik másik napon is nézhessünk dínókat..

 

Eme szomorú múzeum után a délután fő küldetése az volt, hogy keressünk egy helyet, ahonnan optimálisan lehetett mindenkinek FB profil/borítóképet kreálni Hollywood felirattal a háttérben. Mivel a felirat felé ugyan fel lehet gyalogolni, de maga a felirat le van kerítve, ezért ezt végül úgy sikerült abszolválni, hogy leparkoltunk egy „Don’t even think about parking” tábla mellett, arrébb tologattunk pár az idillbe berondító kukát, majd nekiálltunk a vad fotózásnak:

 

Persze én se maradtam ki a jóból:

 

 

Kíváncsi vagyok ez a kedves lakó mekkora hasznot hajthatna, ha megnyitná a teraszát a turisták hada előtt, esetleg egy kis kávézóval együtt:

 

 

A nap végén még a Griffith's Observatoryhoz zarándokoltunk, a városról is begyűjteni pár képet. Az obszervatórium maga szintén jól néz ki, nagy része ingyen bejárható, ordas tömeg garantált:

 

Eme sűrű kezdés után este ment az elmélkedés, hogy megéri-e az Universal Studio a 100 dolláros belépőt. Mit tudhat az annyiért? 24 órával később hajlottunk rá, hogy inkább a 170-et éri meg prioritással. Hétfőn 10 körül ugyanis már veszettül hömpölyög a tömeg a bejárat felé, és hiába, hogy a várakozást is elég profin oldják meg (látod, hol mennyi időre számíthatsz, és több helyen az épületben araszolod végig a szobákat, csiga tempóban) azért 40 perc várakozás az 40 perc várakozás. Lehet közben csacsogni, de a harmadik ilyen sorra már az is kicsit unalmas lesz, ahogy az ember a kígyózó tömegben próbál felfedezni egy-két szimpatikus paraméterekkel rendelkező, ellenkező nemű személyt. A Potter mini hullámvasút, Potter – Roxfort ride, Jurassics World után a Transformers sort már teljes apátiában állom végig. Eddigre többen pandamintájúra sülünk a tűző napon. A kajára nem akarunk 40 percet sorakozni és még valamennyit várni, így a csapat fele fagyival, a másik fele 10 dolláros Tesco2 hot-doggal próbálja csillapítani éhségét. Szerencsére innivalót be lehetett vinni, így szomjan nem vesztünk. És ezután még jött a Waterworld, a minyonok, a studió túra, a Walking Dead, viszont számunkra kimaradt a pirotechnika, a Simpsons, vagy a Múmia.

 

De a nyafogástól eltekintve, hogy mi is ez? Ezt képen megmutatni akkor se tudnám, ha készült volna kép a ride-okról. A ride-ok a hullámvasút/szellemvasùt olyan profi variációi, hogy mikor a leszakadó mennyezetről az arcodba bámul a Hadrosaurus, vagy a qrva nagy monitoron benéz a 3D-s sárkány, és közben kapod a szelet, vizet, perzselő hőséget az arcodba, akkor eszedbe se fog jutni, hogy most épp az a gyerek vagy, akit a plázában felültettek a kis rázkódó pacira egy körre. Esküdni merek, hogy több helyen is ráadásul pont úgy, egy helyben áll a jármű és csak ráz kicsit jobbra-balra. Csak ez Hollywood. Ebből él, borzasztó profin teszi a körítést, az effekteket, a 3D-t, a díszleteket a ló köré. Szóval igen, el lehetne mondani, hogy seprűn voltunk Potterékkel és kergetett a sárkány, vagy hogy valami karbantartó részlegen, sípoló csövek között csorogtunk a csatornában dínók elől menekülve, de pont úgy felesleges, mint egy célfotóval magyarázni, mennyire jó érzés Olimpiát nyerni. De azért készültek fotók.

 

Közeleg a nép a bejárat felé:

 

Random Hard Rock Café, mert csak a rock véd meg a perzselő napsütéstől (is):

 

Apa, kezdődik:

 

A távolban felsejlik a Roxfort. A helyiek egyszerűen nem tudnak kicsiben építkezni:

 

Simpsonéknál csak burgert vettünk:

 

Sztoikus sorbanállás a Transformereknél. Ez egy ilyen folyosó. Abból a 3-ból. Meg a 3-4 teremből:

 


 

Ja, és hogy miért mondtam, hogy még ez is profi? Egyrészt, mert többnyire nem az épületen kívül állsz (bár az is megesik), hanem bent, így már kicsit alapozzák a hangulatot. Itt magyarázzák, hogy újoncok vagytok, és kiképzés és váratlan támadás, és az lesz a küldetés (ride) lényege, hogy... Roxfortban beszélgetnek, meg mozognak a képek a falon, Jurassic Worldnél meg mondjuk kint állsz, de megtudhatod, mire használják fel a sok tonnányi dínószart. Közben kezedbe nyomnak 3D-s szemüveget, a végén elrendezik, hogy négyesével álljatok a kapuhoz, ha 4-en lehet beülni egy sorba, etc.

Stúdió túra:

 

Ennek során rengeteg díszleten (kis város, western város, Cápa, szerencsétlenség, Psycho, etc) viszik végig a népet, kicsi kocsikkal. Közben van benne kis Godzilla 3D, amikor rázkódik az autó, mintha körülöttetek pofozná Godzilla a dínókat, van egy kis Halálos iramban, földrengés a metróban, etc. A nap végére megfogyatkoznak a sorok. Már csak 10-20 perceket kell állni. Így veszünk búcsút Minyonokkal és Waterworld vízishowval:

 

 

Mint említettem, azért ezekben a sorakozásokban azért erősen odakozmáltunk (ellentétben Tibiékkel, akik tán két nappal később simán bejártak mindent, a Harry Pottert négyszer is). Én másnap vakolattal az arcomon jártam-keltem (míg le nem olvadt), Feri pedig megmutatta a kátránygödröknél, hogy igaz a szlogen: „Minden másra ott a Mastercard.”

 

 

Emellett a kultursokk, vagy a durva napsütés hatására jó előre felrémlett előttem: hogy ha majd unokák, szédíteni való lányok kérdezik milyen életérzés volt Los Angelesben hesszelni, akkor távolba révedve érzelmesen felidézem a kátránygödröket. Merthogy miért nem inkább strandoltunk? Például. Egyébként, ha már kátránygödör, a kinti rész ingyenes, a múzeum fizetős, de nekem nem volt sokkal maradandóbb, mint az előző. Azért kipipáltuk, ezt is megnéztük.

 

Majd a helyzet fokozása végett, strand előtt még elmentünk megnézni egy hadihajót is. Ez szintén Los Angelesen belül volt, úgy cirka másfél, órányira a gödröktől, a strandtól ellenkező irányba. Viszont, bár én sokat nem vártam tőle, egyértelműen jobban élveztem ennek a kis fémsündisznónak a bejárását, mint a dínómúzeumot. Nagyjából végtelen plusz kettő képet csattintottam, de ettől megkímélném a tisztelt közönséget. Azért mutatóba, íme (nagyjából) az USS Iowa, amin Roosevelt elnök hajózgatott a második világháború során:

 

 

Egy képre sajnos sehogy nem fért rá. Amúgy túravezetés nincs, az elején egy 90+ éves veterán mesél kicsit, és elmondja, hogy kövessétek a sárga nyilakat, amilyen tempóban nektek megfelel, nézzetek meg mindent. Megnéztünk.

 

Aztán újabb pár óra autókázás után lett strand is, Route 66 vége, szép leányok. Ez utóbbiból már majdnem annyi, mint egy átlag magyar kisvárosban. Beikszeltem az újabb óceánban csobbanás achievementet, és mivel napozni semmi hajlamom nem volt, inkább felfedeztem a közeli Arcade géptermet.

 

Hazafelé átkocsikáztunk Beverly Hills szegénynegyedein, este pedig kezdhettük a pakolászást a másnapi utazáshoz. Közeledett Vegas, közeledett a verseny.

 

Ez eddig talán nem tűnt fel, de ez az utazás egy gyűjtögetős kártyajáték kapcsán formálódott. Vegasba mentünk pörgetni a kártyát, ami nem póker. Mondhatnám, hogy közben rengeteget teszteltünk, meg jól felkészültünk... de hazudnék. Eleddig kártya csak a repülőn került a kezünkbe, amikor Ferivel jó 4 órán át pörgettük unaloműzésképpen. Én nagyobbrészt a Temur Living Endet (Kenyeres agyszüleménye), ő pedig a Bant Knightfall Companyt (Gyula és Thommo hozzájárulásával).

 

Innen drasztikusan csökken a látnivalók/fényképek száma. Ugyanis a verseny kapcsán két féle hozzáállás volt megfigyelhető: 1) eljövünk, nyaralunk, közben játszunk egy bontott GP-t, meg amit esetleg még ad, és jó; illetve 2) nyaralunk és pörgetünk egy jó Legacy/modern GP-t, mert gyűjtemény van, a formátumot szeretem, játszani meg nincs hol. Ez utóbbit képviseltem én, az előbbit meg mindenki más. Kivéve Danit, mert ő judge.

 

Szóval szerdán átkocsikáztunk az amerikai Hortobágyon (extra hegyekkel) Las Vegasba, a 40+ fokok  városába. Reméltem, hogy a sivatag közepén talált McDonalds után Daninál azért nem áll be a mindenki másnál jelentkező kaja-kóma:

 

 

Aztán sivatag-sivatag-sivatag-Las Vegas. Itt nem parkolóban kellett átvenni a szobakulcsot, volt medence és volt időnk használni is. A szoba nem lett sokkal tágasabb, továbbra is hálótársi viszonyokban kellett léteznünk. De egy percet sem pihentünk (vagy legfeljebb egyet), és megcéloztuk a versenyhelyszínt. A helyszín a rőfös nagy Convention Centerben leledzett jó szokás szerint, ami nemhogy ezt a holmi 5000 embert nyelte el kényelmesen egy szárnyban, de a nagy teremnek úgy konkrétan a fele elég volt hozzá. Meg volt még pár kis terem, ahol a side eventek zajlottak, valamint a főterem zárása után itt egészen hajnali 2-3 óráig mentek a turbo draftok.

 

Egyébként is megadta a módját a rendező CFB, le a kalappal a szervezés előtt. Kivéve egy apró részletet. Arról majd később. Csak hogy gerjesszem a feszültséget. Volt bőven kajálda (szinte olcsón, de mit várhattunk volna?) , végtelen mosdó (hála az összes isteneknek... még akkor is, ha az egyikben horkolást hallottam a szomszéd fülkéből), bőven elég hely leülni minden megfáradt játékosnak, 30+ dealer, rengeteg művész, ingyen wi-fi... a nagy termen kívül. De ez azt hiszem nem rajtuk múlott. Ez mondjuk kicsit macerásabbá tette az onlinepairings elérését.

 

A terv az volt, hogy szerdán játszunk kicsit, majd csütörtökön a csapat nagyja (engem kivéve) elmegy Grand Canyont nézni, én meg versenyzek. Mivel Legacyból ez volt a második eventem (az első tán 2 éve volt és akkor BUG, most Grixis Delver volt a dekk), ezért a kötelező kiszopás után én péntekre terveztem valami szervezett túrán Canyon nézést, majd szombaton modernt. A szerdai játék stimmelt. Balázzsal és Pókerrel elindultunk a dupla pontokért egy MM3 sealeden, amit én 2-1-1-el zártam (200 pont), Póker tán szintén (True - a szerk.), Balázs pedig 3 győzelem után X-elt a 700 pontért (kb. 70 booster).

 

Majd másnap ezt sikerült elővezetni a GP-n 2 Bye után:

 

3. forduló, RW stompy, 2-1. Ilyen Eldrazi – Death&Taxes hibrid volt Thaliaval, Chalice-szel, miegymással. Az elsőt viszonylag simán hoztam furcsa módon, aztán két Chalice eltett a spájzba, végül a harmadikban három Wastelanddel biztosítottam, hogy amíg él, nem lesz második manája.

 

4. forduló: Grixis control Lukas Blohon ellen (spoiler: mivel ő 9-0-al zárta az első napot, sejthetjük, hogy ez nekem nem sikerült olyan jól). Az első játékot nyertem, Deathrite Shamannal sikerült bevinnem az utolsó pár sebet, mielőtt fordult volna a kocka. Szeretném azt hinni, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy az első körös Thoughtseize-re egy földet mutattam neki, egy Tropical Island-et. Nem volt nálam vörös lap, és a 7-8. kör tájékáig semmi nem utalt rá, hogy nem BUG Delver vagyok. Így kicsit meglepődött, mikor kitette a Jace-t, Brainstormolt, majd én Shamanból megkínáltam Jace-t egy Lightning Bolttal. Aztán a másodikat nyerte, ahogy kell, a harmadikban pedig elég előnyös helyzetben voltam, mikor próbálkozott egy Young Pyromancerrel. A Daze-emről tudott, azt mindig körbejátszotta. Megpróbálhattam volna egy Force of Willt rá, de inkább nem tettem. Úgy gondoltam, hogy a két Deathrite Shaman most is elég lesz, hogy ledaráljam, mielőtt elszabadulnak az elementálok. De nem így történt, 1-ben maradt és semmi érdemlegessel a kezében, mikor elhaltam a topdeck Lightning Bolt előtti körben. Egyébként teljesen korrekt volt végig.

 

5. forduló: Eldrazi 1-2. Első meccsen a turn 1 Chalice for 1 elég volt, hogy elszomorítson. Side után sikerült hozni egy meccset egy jókor húzott Dismembernek hála, majd egy elhúzdó harmadik játékban sikerült elcseszni a feccselést. Kitette az Endbringert a Thorn of Ametyst mellett. Drágának tűnt, de úgy gondoltam nem várok egy kört, hogy Kolaghan’s Command-Bolttal oldjam meg, jó lesz neki a Bolt-Bolt, üres a keze, nem lesz lénye. Aztán fetcheltem egy Underground Seat és pislogtam az egy vörös manámra szomorúan. Az a plusz lap meg 5 seb elég volt.

 

6. forduló, BR reanimator 2-1. Az első meccset úgy kezdte, hogy Unmask, aztán reanimált egy Griselbrandot. Aztán a második meccsen csak a második körben reanimált, és akkor is csak Elesh Nornt, de őt ravaszul megbüntettem egy Lilianával. Igaz, a Grixis Delver nem játszik Lilianát, de én úgy gondoltam, hogy egy maindeck Lilianának igazán illik helyet csinálni. Ez egyébként több meccsen is justifiednak érződött. A harmadik meccsen én azon aggódtam, hogy ha megint kapok egy turn1 durvát, akkor semmim nincs rá. Ő meg megtartott egy 0 manás kezet, hogy ha időben húz földet, akkor majd jó lesz neki. Nem így lett. 1-2 manából már elég jól el tudtam counterelgetni.

 

7. forduló: Lands 0-2. Az első meccsen azt mondta, hogy Mox Diamond, Fastbond, kiteszem a kezem. Van benne egy Wasteland, de amúgy nem sok. Aztán húz egy lapot, Life from the Loam... csomagolás fázis. A másodikban egész jól sikerült kontrollálni a dolgokat. Life from the Loamot már elkerültük Surgicallal, akárcsak a Wasteland-eket. Aztán a kezében levő Taiga mellé húzott egy Gamble-t. Amivel keresett egy Grove of the Burnwillows-t. A Taigát sikerült eldobatni, így elkezdte visszaszedni a két Punishing Fire-t, amitől előbb a lényeim értek szomorú véget, majd én is.

 

8. forduló: Show and tell 2-1. Az első meccset elég simán hoztam, a másodikban kiszoptam a topdeck Griselbrandtől, majd a harmadikban a Grim Lavamancere mellé prezentált Show and Tellel egy Emrakult. Volt egy Lilianám, egy Pyromancerem egy elementállal, de semmi a kezemben és csak két Lightning Bolt maradt a dekkben. Húztam egy Gitaxian Probe-ot, amiből találtam egy Brainstormot, amiből jött egy Lightning Bolt. Bolt a Lavamancerre, Liliana -2, Emrakul lecsó. GG, WP.

 

9. forduló: Storm 2-0, meglepően simán Wasteland-eltem az oblivionba.

 

Adott volt a probléma. Droppolhatok, akkor kapok 60 ticketet, és nem szivatom holnap a népet azzal, hogy esetleg nem jelenek meg. Lehet Canyonozni. Vagy, ha már ilyen csoda történt, visszajövök 6-3-al játszani még egy kis Legacyt. Végül nem droppoltam, az a 6 booster mellékes, legyen opcióm.

 

Aztán hazaérve, a többieket látva nőtt a meggyőződésem, hogy szép meg jó az a Canyon, de a 44 fok az 44 fok, és a péknek sincs kedve egész nap buszon zötykölődni, hogy aztán a pusztában 44 fokban csattintsak pár képet, mert végtelen idő azért nem lesz ott járkálni, aztán este haza megint zötykölődés. Szóval nagyot sóhajtva skipeltem, és jött a day 2.

 

10. forduló: BR reanimator, 2-1. Ezt már egészen rutinosan nyomtam. De a turn 0 Force of Will into turn 1 Deathrite Shaman is sokat segített. Aztán megevett a Griselbrand, majd a harmadikban megcountereltem két Thoughtseize-ét, és soha nem tudott semmit bedobni a Grave-be, hogy reanimálja.

 

11. forduló: Grixis Delver, 2-1. Erről kevés emlékem van. Elsőben kis előnye volt, mire kb. kiürült a kezünk, de aztán topdeckben én voltam a jobb. G3-ban pedig sok jó Wastelandet húztam, ő is sokat húzott, de nekem volt lent Shamanom, neki meg nem.

 

12. forduló: UR delver 1-2. Erről azt olvastam, hogy nem jó matchup nekem. Nem is éreztem jónak, de annyira nyerhetetlennek sem. Viszont 1-1 után megtartottam az alábbi kezdőkezet: Tropical Island, Ponder, FoW, 3 Lightning Bolts, 1 Delver. A Ponderből találtam egy Volcanic Island-et, de utána sajnos soha többet semmi földet, csak így sorba Pyromancer, Pyroblast, Red Elemental Blast, Grim Lavamancer... és még ez sem lett volna baj. Eljutottunk addig, hogy 1 lap volt a kezében, egy Swiftspear és egy Stormchaser Mage az asztalán. Volt egy olyan szolid tervem, hogy Pyroblasttal leszedem a Mage-et, utána körben Lightning Bolttal a Swiftspear-t, aztán érkezhet egy Lavamancer vagy Pyromancer és jó lesz minden. Ehelyett húztam, megörültem, hogy Delver és végre tudok kettőt is kasztolni egy körben. Kitettem, majd arra gondoltam, ha Daze van nála, akkor beszoptam. Azért megpróbáltam a blastot. Daze volt nála, beszoptam.

 

13. forduló: Sultai delver, 0-2. Az előző után kicsit összeomlottam. Ezt itt illusztráltam azzal, hogy miután kitette Leovoldot, megpróbáltam Gitaxian Probe-ozni. A második meccsen meg Brainstormolni. Amúgy sem volt jó a helyzet (Leovold és Tasigur ott vs. flippelt Delver itt), de így meg gyorsan sikerült teljesen tönkre tenni.

 

Volt még két forduló. Valamint volt délután 4-től pókerverseny az egyik kaszinóban 80 dolláros nevezéssel, min. 1500 dolláros prize poollal. Szóval droppoltam, mert Vegasban kell kaszinózni kicsit. Annyira nem részletezném, apránként sikerült egész sok chipet felhalmozni, majd két jólirányzott mozdulattal elbukni top pair vs. pocket pair, illetve flop előtti AQ vs KJ meccsen. Előbbin a top pair, utóbbin az AQ volt az enyém.

Bánatomban a maradék 20 dollárt bedobtam egy gépbe, majd mivel a 100-at sehogy se sikerült elérni, kivettem a 70-et belőle.

 

Modernen nagy reményeim voltak a Temur Living Enddel kapcsolatban, még akkor is, ha Koppenhágában csúnyán kiszoptam vele. Online viszont elég jó eredményeket prezentált, pedig ott még Fulminator Mage-em sincs bele. Utólag azt hiszem, ezért is ment online jól. 2 bye után ez lett:

 

3. forduló: Bant prison(???) 2-0. Kiemelném, hogy a másodikban úgy sikerült megölni, hogy turn 2 kitette a Rest in Peace-t, majd  2 Suppression Fieldet és egy Worshipet. Lényt mondjuk sajnos nem tett ki.

 

4. forduló: Eldrazi Tron 0-2. Itt akár jó is lehetett volna a Fulminator Mage, ha egyből leszedem vele az Eldrazi Temple-t turn2-ben. De mivel volt kint Relic, inkább szerettem volna blokkolni vele egyet. A blokkolásal spóroltam 3 sebet, plusz kaptam egy Thought-Know Seert, ami elszomorított.

 

5. forduló: Living End 2-1. Ez mondjuk vicces volt. Első játszmában azt hittem, hogy sima Jund. Úgyhogy kicsit meglepődtem, mikor a turn2 Living Endemre Faerie Macabréval, Street Wraith – Streert Wraith – Desert Cerodonnal válaszolt. A másodikat nyertem, a harmadikban pedig az a perverz helyzet állt elő, hogy ő elvitte egy Slaughter Games-el az összes Living Endemet a harmadik körben, de mindig több/jobb lényem volt a grave-ben, mint neki. Plusz az asztalra is érkezett pár az As Foretoldnak hála. Aztán muszáj volt Living Endeznie, de így is nyertem.

 

6. forduló: Jund, 1-2, Megevett pár jól időzített Inquisition/Thoughtseize-el és a side után kötelező turn 0 fekete Leyline-nal.

 

7. fordló: Affinity, 1-2. Kis srác volt, alig látszott ki az asztal mögül. Ez már rossz ómen volt. A kissrácoktól mindig kikapok. 1-1 után az utolsó meccsen lekevert 4-re. Turn 1 chalice. Kinevettem, leszedtem Ignot Chewerrel. Aztán turn 3-ban hoztam egy Damping Matrix-et. Innentől 2-3 1/1-es lénye volt jellemzően, sose húzott Mastert vagy bármi komolyabbat. Meg én se. Prezentáltam 13 földet a 18-ból.

 

Ezen a ponton droppoltam. Volt egy side event négyszeres szorzóval (szóval 4-0-ért 2000 pont, ca. 200 booster járt). Modern. 100 dolláros nevezés. Most mentem 2-3-at a dekkel. Teljesen logikusnak tűnt. Kezdésnek például kivettem a 4 Fulminator Mage-et, és betettem a side-ba olyan kulcslapokat, mint a random 1 Surrak Dragonclaw. Aztán nekivágtam, és megvertem egy BW tokenst, egy Bant Spiritst és egy Abzan Companyt 2-0-ra. Ez utóbbi azért necces volt, mert bár gyorsan kitettem itt is egy Damping Matrix-et, de ő meg elvitte Sin Collectorral a Living Endet. 1-ben maradtam, mire sikerült topdeckelni megint egyet.

 

Ezen a ponton lehetett volna X-elni 1400 pontért. Gyorsan vizitáltam a forduló előtt a prize wall-t, hogy mi tetszik. Lapok már kb. nem voltak, kérdésemre azt mondták, hogy talán még pár expedíciót fognak tölteni holnapra, de sok mindent nem várnak. Egészen eddig minden nap voltak új lapok, boosterek, etc. Viszont volt még pár angol Legends boosterük 900 pontért/db. Tök jól hangzott. Ha kikapom az utolsót, viszek egyet. Ha nyerem, vihetek kettőt. Akkor egyet talán kibontok. Hazahozom, kiteszem a polcra, jó.

 

Ezzel a tervvel jól elszomorítottam egy brazil srácot az utolsó körben, mikor mondtam, hogy én nem szeretnék X-elni. Jeskai control volt, 2-0-ra nyertem, bár elég hosszas meccsen. És ha nem fél annyira kitappelni, akkor két körben is agyoncsaphatott volna a Colonnade-el, de ezt nem merte meglépni. Felmarkoltam a nyereményt és mentem a két Legends boosterért, ami... elfogyott.

 

Ennek jegyében a vasárnap leginkább arról szólt, hogy mi a fenére lehet elkölteni 2120 pontot. Hamvas lófütty nem volt már, amit megérte volna vinni (Paradox Engine 50-ért, meg ilyenek), viszont az, hogy standard boostereket pakoljak zsákszámra a táskába... szintén nehézkesnek tűnt. Ráadásul Zendikar már rég nem volt. MM17 még megfontolandó volt 50-ért, de nem az igazi. Buktam még egy vasárnap reggeli versenyt tipródás közben, majd úgy döntöttem, legyen, aminek lennie kell. Felpakoltam a nagyjából 6 displayt, és hátamon a táskával, kezemben pár dobozzal felkerekedtünk Ferivel még egyet pókerezni. Neki nem ment annyira rosszul, de azért még ügyesen nem nyert. Nagyjából a buborék pozíciót lőtte be. Én ezúttal inkább gyorsan kiégtem. Megint megajánlottam egy huszast a nyerőgépek istenének is, de az sem adta. Akárhogy is, megadtuk Fortunának, ami az övé.

 

És sok dolog kimaradt. Nem hangzott el például, hogy hány Rhonast bontott Feri a Sealed/Draft során (3 a helyes válasz). Meg egyébként is mókás volt, hogy Dani bírói móka sealed pooljában volt Rhonas-Hazoret. Elviccelődtünk vele, hogy ezt kéne GP-n is... majd Feri kapott Rhonast-Hazoretet, csak a Hazoret inkvokáció volt. Nem volt szó arról, hogy Tibitől azt hallottuk, hogy az ellenfele lassan játszott. Hogy az út slágere – számomra – a Póker által előadott „Kend be a lábam és szagold bátran”. Hogy ott volt Hegyi Gabi sztárscorekeeperünk is. Hogy Balázs keveset bontott, de az foil Misty Rainforest, foil Arid Mesa, kék Gearhulk, meg ilyenek voltak. Hogy Hollywoodban egy őslakos szájából valami kapcsán elhangzott a „technically, it is not legal, but no one cares” kifejezés, ami szerintem rengeteg dolgot megmagyaráz. Hogy valaki beszorult egy zetorba. És még sok minden más.

 

Hétfőn még jutott még kis idő hasunk süttetésére a medencénél, találkoztunk egy magyar családdal (papa – mama - 3 gyerek) a burgeresnél, akik 3 hétig terveztek a nyugati parton lebzselni, majd elindultunk a reptérre. Utolsó izgalomként Somát nem találták check-innél a rendszerben, de sikerült meggyőzni a confirmation mail lobogtatásával a nénit, hogy egyszerre foglaltuk, ott kell lennie. Utána már csak enni nem akartak adni neki a gépen, de nagylelkűen felajánlották, hogy vásárolhat. Kölnben megütöttem a főnyereményt, és találtam még aznapra autót, ami éjszaka hazavitt Miskolcra.

 

Videót nem tudom be lehet-e szúrni (úgy tudom, lehet - a szerk.), de egyébként is, szerintem a helyszínről készítettek a Wizardsnál is jó képeket. Azért itt a végére egy tőlem is:

Ez a terem „kék” negyede. Kicsit arrébb a zöld, azon túl meg az üres, végtelen tér.

 

VÉGE

 

Tovább...
Nagy Ferenc: Pro Tour Nashville beszámoló2017.05.18 17:14

Szerző:admin

 

"...and also, good luck for you on day 2!"  - Jon Finkel, 12th May 2017, PT Nashville, Round 8, Standard.

 
Ezzel kezdem, igen, mert ha belegondoltál már abba, hogy miért is érdemes magicezni, és esetleg számodra többet jelent ez a játék, mint haveri sörözgetést, misztikus szörnyekkel a többiek meg/le/szétbüntetését, vagy csak pusztán egy hobbit a sok közül, akkor ebből az egy mondatból sokmindent tudok neked mesélni.
 
(Ha esetleg csak arra lennél kíváncsi, hogy mi történt a Nashville-i Pro Tour draftjain velem, vagy hogyan alakult standardon a variancia, volt-e secret tech, és egyáltalán hogyan készültem erre a versenyre, nos arról is lesz szó lentebb)
 
Szóval akármióta is játszol, azt tudom mondani, ha kellő odafigyeléssel, és szorgalommal tanulod ezt a játékot, eljársz rendszeresen versenyekre, nézel videókat, elemzéseket, és legfőképpen nem adod fel az első kudarcok után, és dobod a sarokba a frissen összeállított paklidat, amivel az FNM-en csak 1-4-et mentél, minden lehetőség adott hogy egy kiváló játéknak legyél ismerője és eljuss a legmagasabb szintekre. Célként egészen nyugodtan kitűzheted, hogy "szeretnék eljutni egy Pro Tourra", hidd el, nagy élmény a világ legjobb párszáz játékosa között lenni, exkluzív környezetben. (Noha a magices top-játékosok zöme azért nem jelent élőben feltétlenül akkora vizuális élményt, mint egy áldásosan dekoltált ázsiai hearthstone-streamer/player-lány (láttál már ilyet??), akit esetleg élőben stírölhetsz kontent közben (hölgy Magic/HS rajongóktól, belezogeptol elnézést!), node ezt csak zárójelben írtam.)
Én is kártyáztam évekig zsebpénzből fősuli mellett, 4 év után, 2005-ben mentem először GP-re (Kamigawa sealed), 7 év után jutottam ki előszőr VB-re (2008, Memphis), 10 év után lettem 9. Pro Touron (2011, Philadelphia). De ismer kis közösségünk olyan fiatal és tehetséges játékost is, aki bő 1 évnyi kártyázás után már világbajnokságon képviselt minket, szóval a lehetőség azt gondolom mindenki számára adott. Eközben bejárod a világot, része vagy egy hatalmas közösségnek, valamint ismerője egy folyamatosan újuló, izgalmas és már több mint 20 éve virágzó játéknak. Deal.
 
 
-----------------------------
 
"Nade, ha most kibannolták 3 hete a Felidar Guardiant, akkor most mi lesz?" Kérdeztem ezt részben magamtól, részben azoktól akikkel elkezdtem gondolkodni azon, hogy mitévő legyek eme jeles rendezvényen a napfényes Tennessee államban. (Itt kell megköszönnöm mindjárt Tököli Zsoltnak, Kenyeres Ákosnak és a Metagame Kártya- és Társasboltnak a különféle supportokat, ötleteket, draftlehetőséget).
 
 
Az előkészületekről annyit, hogy jobb híján az online 5-0-s listákat nézegettem naponta, ahol sokminden más mellett arra lettem figyelmes, hogy a Marvel deckek folyamatosan, napról napra képviseltetik magukat ezen listákon, valamint hogy a kontroll deckek - kinek örömére-kinek bánatára - alulreprezentáltak voltak. Azonban léteztek online is, ezért számolni kellett velük. (A PT-n 10/0 db-ot kaptam kontroll deckből)
 
Volt nekem egy másik vezérlő elvem, amely nem lévén hivatásos profi, hanem csak amolyan "meghívott vendég" eme körökben, neked is követendő példa lehet, ha eljutsz ide: Játssz olyan deckkel amivel van tapasztalatod (akármennyi), ismered a működését, és tisztában vagy a legapróbb interakciókkal is. Hidd el, az ellenfeled is tisztában lesz vele itt, sőt! Nem feltétlen akartam majd én kitalálni, hogy az esetleges új "tech"-eknél mire kell figyelni, illetve hogy egy adott kontroll kezdőkéz ismeretlen ellenfél ellen tartható-e. Akikkel mostanában kártyáztam, azok tudják, hogy többnyire Copycattel játszottam, előtte pedig Marvellel, így igazából a kép majdnem össze is állt, de azért még voltak egyéb ötletek, amelyek nagyon tetszetősnek tűntek (pl. egy RG Ramp deck amely a kontrollt veri, a Mardut/aggrot side után veri, de a kombó ellen sérülékeny lehet. Hiába, mindenre nem lehet felkészülni)
 
Az is tudvalevő, hogy egy ilyen verseny előtt - pláne hogy mostmár ilyen "team-hype" van - igen komoly tesztmunka folyik a profi csapatok körében, már az új kiadás spoilerének időszakában is. Nekem erre lehetőségem nem volt sok, azonban az a szerencsés helyzet állt elő, hogy egy viszonylag jegyzett, háromszoros GP Top8 európai játékossal, Aleksa Telarovval voltam közös szálláson, és konzultálhattam vele. És tudtam tanulni még 15 év után is elég sokat ebben a pár napban, illetve mondott egy olyan side ötletet, tervet, amelynek nagyjából ezt a tisztes helytállást köszönhetem.
 
 
Ez lett végül a deck, igényesen így tudom nektek megmutatni:
 
 
 
Az elgondolás lényege annyi volt, hogy bevállaltuk: sok Mardu lesz. Az, hogy ezen kívűl még mi, az nem volt világos, ezt a Marvel túlsúlyt pl. számomra teljes homály fedte. Éppen ezért a sideboard gyakorlatilag egy Temur mindrange deckké alakított Mardu, és egyéb black based aggro (BG Energy, Zombie variánsok, BR aggro) ellen, amelyek legtöbbször a kombó ellen side-olnak. Mirror ellen gyorsan a helyszínen lejátszottam 30 meccset egy szimpatikus mexikói fiatalember (Random mexikói. lol. - a szerk.) közreműködésével. Ő is mindenfélét kitalált, én is, és a Confiscation Couppal mindig tudtam tőle elvenni valamit, néha pl. az Ulamogot, úgyhogy túl sok idő nem lévén ez lett a megoldás. A Negate pedig mindig jó lehet mostanság. Lehet sokakban felmerül kérdésként, hogy mi a jó eget keres ott 2db Channeller Initiate. Nos, ez az RG plan része és a turn 3 bristling hydra, Tracker+Clue, Chandra playekre erősít rá, amelyek mindegyike kellemesen hangzik. A turn 4 Glorybringer pedig súrolja a "mesés" határát. (Gondold el, milyen jó érzés a Mardu játékos gideonját és tokenjét egy igényes lénnyel a temetőbe helyeztetni, még akkor is, ha nem te kezdtél)
 
 
 
 
 
Eredmények, érdekességek standardon:
 
Kezdődobás nyerés 1/10 ( ez komoly, nem vicc, hidd el)
 
Mardu 6 meccs 4 győzelem, első game-ekből 5-ször kikaptam, 4-szer fordítottam, ami a sidetech "erejét" jelezte. Még Aleksa is örült, nemcsak én.
Marvel 2 meccs 1 győzelem, itt az egyik meccsen jött a bravúros 4-re keverés, eközben összesen 6 Ulamog kezdőkézben, majd game 2-ben hatra keverés a rekurzívan kezdőkézbe járó fránya ősi entitás miatt, majd könnyed kikapás. A másik meccs a Sultai verzió volt Jelger Wiegersma ellen, amit nyertem. Ő sem rossz játékos, KG azt mondta. Elhiszem neki.
Zombi 1 meccs 1 győzelem uccsó fordulóban.
UR Amalgam 1 meccs 0 győzelem. Itt a játékos 3-ból 3 szor turn 2 Cathartic Reuniont kasztolt, aminek 100%-osan dobta az Amalgamot és a Stitchwingek valamelyikét. Sándor Áron, hol vagy?? Olvasod? Pechemre, ez ellen a csodás deck ellen nem volt side terv, beraktam 3 negatet, hátha egy Catharitcot elkapok vele, vagy egy Pull from Tomorrowt, vagy visszacounterelek Marvelt védve. Game 2-ben sikerült is, és ott nyertem is.
 
 
 
Draft 1
 
Kezdés: 1/3
 
A Metás draftokon sikerült megismerni a főbb és használhatóbb színkombinációkat, Ákosnál online pedig azt, hogy miképpen lehet manát halni/floodolni draft közben. Hiába, no, az aurák. Viccet félretéve, itt is érdemes volt azt az elvet követnem jelentősen kevesebb tapasztalattal, mint sok jelenlévő a mezőnyben, hogy eleinte egy színben maradni, nem elköteleződni, figyelni a jeleket, amelyek ilyen helyen sokszor tisztábbak, mint egy FNM drafton, illetve a cyclingot/embalmot lehetőleg magasan pickelni.  Ennek megfelelően az első 2 pick az uc fehér 3/3 embalm cycling flyer lett, majd a második körben 3-4. pick Temmet és foil Temmet egymást kézenfogva vittek el az UW cycling embalm flyers deckem felé. Aleksa sosem az a bőbeszédű nagyzoló típus, de egy "you can do with this"-t  (3-0) azért elmormolt átnézés után látva, hogy minden 4 mana feletti lap cyclinges és/vagy embalmos, van 7-8 prémium flyer a deckben, 2 Temmet és görbeügyileg is rendben vagyok.
 
 
Ehelyett 1-0 (UB kontroll) után (jegyezd meg, nagyon jó és fontos az első meccset egy Pro Touron megnyerni, +3+3 haste first strike-ot ad) a demoralizáció és utána destruckió következett. Daniel Gräfensteiner (ismertebb név asszem - RW humans) ugyanis a második meccsen sajnos, 1-1-nél, nyerő állásban letopdekkel egy elég összetett, de szerinte is jó safety döntés meghozása után. De ezt még megelőzte, hogy az előző draw stepemben, a blokkolás-döntés után, a deckemben lévő 22 jó és 3 rossz kártya közül (a basic land is jó volt a fix nyeréshez) értelemszerűen az 1 db tappelt landet (aka tunyaföld - a szerk.) húztam, majd utána ő megdobta az 5%-ot.  (Nem Pro Touron akarsz ilyesmit átélni, ahol igen-igen fontos minden egyes apró win)
Ezt követően a moteltárs-haver kanadai srác (BG) pusztított el 2-1-re - persze ő még hibázott is rőföseket, de most belefért ez neki.
 
1-2 fájdalmak, remények szertefoszlása, stb.
 
 
Draft 2
 
Kezdés: 1/3
 
Első booster: Rhonas. BG deck. Nem éreztem különben túl erősnek. Jobbról nem jön zöld, mert ez a Pozzo nevű olasz fiatalember (KG lehet ismeri, ő mindenféle pro-t/semipro-t ismer) zöld Cartouche-t és Rhonast (ez reális??) first pickel az első és a második boosterből, illetve ne kérdezzétek miért, de át kell adjak neki a 2. boosterből 1-2-3 pickeken 3 db Electrify-t, amikkel igényesen ő sem játszik maindeck. Érdekes, de szerencsés tény, hogy minden körülöttem levő asztalon ilyen Hayne, Rubin, BBD, Duke, Levy, jellegű arcok 4-4-gyel fürtökben, az én asztalomon cserébe névre senki érdekes.
2-0-nál megint KG jutott eszembe, hogy ha majd 3-0 lesz, akkor finom lehet még a standard, de jött ez a Pozzo gyerek, és 1-0 után 2-szer sajnos nagyon elvert. Nagyon erős GW, side után splash red aggrodeckje volt. Reménykedtem benne, hogy elkerülöm, mert én adtam neki a lapot, de nem sikerült.
 
2-1 végül is day2-n jó érzés.
 
 
 
Konklúzió
 
Sajnos 2D6-ot dobni nem tudok, most elég fontos lett volna ebből is felkészülni.
Az Ulamogok akkora disznó rakoncátlan jószágok, hogy el sem hiszitek, állandóan bemásznak a kezdőkezedbe és elpusztítják azt. (is). Vigyázni kell velük.
Az eredmény 9-7 lett (4-4 és 5-3) amellyel én teljesen elégedett voltam, az összképet tekintve. A deckválasztás teljesen jó volt, a draftokon egy átlagost tudtam hozni. Ott 4-2 lett volna a reális szerintem, nyilván egy jobb teljesítményhez kell valami plusz, ÉS több szerencse is. Esetleg majd legközelebb. 
Nashville jó hely amúgy, ha arra jártok nézzétek meg! Finom a barbecue, sok az ilyen bulizós-beülős, élőzenés hely, van hoki, meg tán focicsapat is, és van ilyen bulizóna, ahol Barcelona főutca-jellegű zsizsgés és élet van esténként, pláne péntektől vasárnapig. 
 
Magicezzetek sokat!
 
F
 
Tovább...
Kocsis Gábor: Pro Tour Aether Revolt beszámoló - 2. rész2017.04.01 16:08

Szerző:admin

 

 

Felvirradt hát a csütörtök, mi pedig elindultunk Dublinba. Természetesen nem sikerült az egész csapatnak egy repülőre foglalnia jegyet, mert az túl egyszerű lett volna, így megbeszéltük hogy a versenyhelyszínen a regisztrációnál találkozunk.

Amikor az eseménytelen repülőút után beléptem a Royal Dublin Society nagycsarnokába, már a bejáratnál fogadott Hegyi Gabi, aki amellett hogy beregisztrált, még egy Promo Foil Snapcaster Mage-et is adott. (Ez jár mindenkinek, aki kvalifikál Regional PTQ-ra és én most kaptam meg, mert azon nem indulhattam a londoni kvalifikáció miatt. Ugyanitt Promo Foil Snapcaster Mage eladó, drágán!)

A Pro Tour előtti este mindig nagyon izgalmas. Amellett, hogy osztanak mindenféle loot-ot mint kulacs, póló, táska, draft szett (benne Smuggler’s Copter, de minek, eladó!), mindenki  üdvözli a rég nem látott ismerősöket, próbál lazának tűnni, és reménykedik hogy másnap este ilyenkor még versenyben lesz. Mi pár gyors pacsi után inkább elmentünk enni egy jó steaket, meg megittunk egy Guinnesst az izgalmakra, majd korán lefeküdtünk.

Másnap reggel frissen, sok gyümölccsel és kávéval felszerelkezve korán megérkeztünk a helyszínre. Volt elég időm, hogy meglessem a trófeát, ami nemhogy bitang ronda volt, de még a szezont is keverték a fazonnal. Ezek a verebek azt hitték, hogy Honolulu Írország fővárosa….vagy újrahasznosítják a régi kupákat? Dredge-es? Unearth-ös? Fene se tudja,  de el is ment a kedvem attól, hogy megnyerjem. Íme:


 

Mindegy, draftolni azért szeretek, gondoltam magamban, így le is ültem a kijelölt asztalomhoz, ahol a 7 másik emberből senkit nem ismertem fel. Ez jó jel, nincs nagy név az asztalomnál. Elmélkedésemet hamarosan majdnem alátámasztotta a főbíró, amikor üdvözölt mindenkit és kérte hogy azok álljanak fel, akiknek ez az első Pro Tour-ja, hogy megtapsolhassuk őket. Persze minden asztalnál felállt 1-2 ember, nálunk senki… Na de ezzel nem lehetett foglalkozni, nyíltak a boosterek, jöttek a pickek. Ki is szedtem sebtiben 2 piros lapot, meg valami zöldséget, majd kaptam 4. pickre egy Thopter Arrestet. Aztán sok fehér lap jött, és körbement 2 Hidden Stockpile, amire lecsaptam. Már a gyakorló draftoknál megállapítottuk, hogy a Revolt, mint mechanika, igazi szüttyögés - mit szüttyögés, überfaszolás (Excuse my french), de hát azzal kell főzni, amit adnak, így rámentem a BW faszoldára, aminek ez lett a vége:

 


 

A meccsekbe nem megyek bele részletesen, annyit érdemes tudni a deckről, hogyha van második körös Stockpile, akkor nem nagyon lehet vele veszíteni…. 7 game-et játszottam, amiből 6-ot nyertem, az egyikben nem raktam ki a második körben… lehet tippelni, melyikben. Lassú game-ek voltak, végtelen sok interakciót és döntési helyzetet kínál a deck, de szerencsére tudtam végig nyugodtan és átgondoltan játszani.

Nagyon örültem a 3-0-ás draft eredménynek, (Pro Touron az jónak számít,) a csapattársaim is elismerően irigykedtek, mert én voltam az egyetlen veretlen közülünk. Ebédszünet után kezdődött is az 5 forduló standard, ahol rögtön láttam hogy mehetek a Feature Match area-ba. A Pro Touron minden fordulóban 4 párt feature-ölnek és mostanában az egész infrastruktúra úgy van felépítve, mint egy boxmeccsnél: a terem közepén a Feature, körülötte meg a nézőtér. Ennek az az egyetlen hátránya, hogy így az ott játszóknak egy bazi nagy fülhallgatót kell viselni, ami kizár minden külső zajt, csak az ellenfeled, meg a bíródat hallod. Cserébe van benne egy folyamatos, monoton zúgás, avagy white noise, ami pont arra tökéletes, hogy az embernek a 3. állva jövő földje előtt triggereljen a migrénes fejfájás (úgy, hogy nekem alapból sose fáj a fejem).

 


 

Az ellenfelem Andrew Cuneo volt, akiről jól tudtam, hogy minden lehetséges esetben UB vagy Esper kontrollt játszik, még akkor is, ha az hitvány archetípus egy adott formátumon. Szerencsére nem camera meccset kaptunk, mi voltunk a backup, így az volt a tervem, hogy nagyon gyorsan elverem, mielőtt komolyabban megfájdul a fejem. Szerencsére ez 7 perc alatt sikerült is, egy 4. körös kombó és egy resolvált hydra segítségével. 4-0.

Az 5. fordulóban a hydra és nissa segítségével gyorsan levertem egy japán Jeskai Saheeli játékost, majd rögtön a kettes asztalon találtam magam, ahol Matin Juza erőlködött ellenem valami junddal….. Azért mondom hogy erőlködött, mert az elsőben gyorsan becsúszott a kombó, míg a másodikban a másolt  Gearhulkok csaltak bánatot az orcájára…. Az, hogy később Top8 lett, azt nem nekem köszönheti :D 6-0

Eddig jól ment a szekér, ja nem, az a mardu… de értitek, happiness volt és nagyon jól esett, hogy itthonról folyamatosan jött a szurkolás.

A 7. fordulóban összekerültem a random panamaival, aki egyike volt a 2016-os WMC Top8as csapatnak. Sajnos, nem az volt a baj, hogy az előző este összerakott RB deckjével ne tudtam volna elbánni optimális esetben, hanem ezúttal a mana istenek nem kegyelmeztek, és megkaptam a duplakenyerest©, kétszer.

A pénteki napot a Hall of Famer Ben Stark ellen zártam, aki az első mardu szekér matchupom volt. Az akkori verziók kb 50-50%-os matchupok voltak, azóta sokat változott a deck. 1-1re álltunk, amikor is adódott a helyzet, hogy eljött támadni, megnéztem a papíromon, hogy 7-ben vagyok, blokkoltam, gondoltam, beengedek 6 sebet és ha topdeckelek, akkor nyerek. Ekkor mondta, hogy ebben az esetben meghaltam, merthogy 6-ban vagyok… Néztem bután, utána számoltunk és megállapítottuk, hogy valahol nem írtam fel egy sebet. Mivel még nem történt meg a sebzés, csak a blokkolás, így bírót hívtunk, hátha változtathatok a blokkolókon, aztán head judge-ot, de persze nem engedték. A tanulság az, hogy tényleg minden életpont változást érdemes szóban is egyeztetni az ellenfelünkkel… én legtöbb esetben szoktam, de most valahogy (valószínűleg a fáradtság miatt), kimaradt.

Ezek után átbeszéltük a meccset. Azt mondta a Trónok Harca-szökevény (höhö Benjen Stark höhö), hogy szerinte nem hibáztam, de úgy érzem, hogy még a game elején pár dolgot rossz sorrendben játszottam ki, és azon ment el… az, hogy a végén benéztem az életem, már mindegy volt….

Örültem a 6-2-nek, de haragudtam magamra és végtelenül fáradt voltam. Azért egy gyors steak, meg egy Guinness lecsúszott az izgalmakra, aztán gyors alvás történt.

Szombat reggel ismét drafttal kezdett a megmaradt mezőny, kb az indulók kétharmada jutott tovább a minimális 4-4, vagy jobb eredménnyel. A második draft asztal kicsit izgalmasabban alakult, mint az első:

 


 

Aki egy kicsit is követte a professzionális Magicet az elmúlt 20 évben, az tudja, hogy Kai Budde mellett 2 olyan ember van, akit minden idők legjobbjának tartanak, Jon „JohnnyMagic” Finkel, és Gabriel „Yellowhat” Nassif. Hát, nekem sikerült közéjük beülni.

 


 

Persze, nem ijedtem meg, őket is meglehet verni, meg már ki is öregedtek. Jöttek is a boosterek, meg a pickek, és hamar rájöttem arra is, hogy draftolni se tudnak, hisz nem voltak egyértelmű jelek, minden összevissza jött mint a búcsúban…. biztos ők több Guinnesst ittak előző este….

Egy first pick Príma renegát után jund színekben próbáltam túlélni, aminek ez lett a vége:

 


 

Meglehetősen gyengébb volt a deck az előző napinál, de abban bíztam, hogy ha szerencsével elkerülöm a nagy neveket, talán egy 1-2, vagy 2-1 meglehet…. Ehhez képest….

Első forduló: Gabriel Nassif

Kezdődhetett volna könnyebben a reggel, de mindig jó dolog egy Hall of Famer ellen játszani. Egymásnak is estünk, az elsőben relatíve jó görbét húztam és nem hagytam kibontakozni az 5 színű szüttyögését. A másodikban végtelen kör után lerakta a 6/4 energy bálnát, amivel nagy nehezen levert. Végig jó hangulatban dumáltunk, de  végtelenül lassan játszott…  a döntő játékban kb a 12. körben lejárt az időnk és a hosszabbítás sem hozott eredményt.  Én már könyveltem is el, mint dicsőséges X-et egy legenda ellen, amikor megkérdezett, hogy nem szeretném-e feladni. Kérdeztem is hogy wtf, miért is tennék ilyet és mondtam, hogy nem.  Erre elkezdett hisztizni, hogy az X senkinek nem jó  (ez nem igaz, még csak a 9. forduló volt, bármi lehet) és hogy különben is MINDKETTEN ISZONYAT LASSAN játszottunk, és nyerne 4 kör múlva (erre sem mutatott semmi jel) és különben is adjam fel, mert ő is ezt tenné. Na ezen a ponton egy kicsit elborult az agyam, aki ismer tudja, hogy picit sem játszom lassan, sőt számtalan meccset vesztettem el, mert néha kapkodok. Nem adtam fel és jól megmondtam neki, hogy a lóf@sznak is van vége, tanuljon meg gyorsabban játszani. Picit csalódtam emberünkben, mert mindig is nagy játékosnak tartottam, de amikor elmeséltem a csapatnak mindenki alátámasztotta, hogy iszonyat lassan, már szinte idegesítően szüttyögve játszik. Azt mondták, „Nassif pont úgy játszik, mint V. Tibor, budapesti lakos” … na jó, ezt lehet, hogy csak hallucináltam.

A következő két fordulóban megkaptam Lee-t és Wu-t, akiknek jó deckjük volt, kedvesek is voltak, de cserébe megint röpködtek a lekeverések és duplakenyeresek© a részemről…..

6-4-1 itt éreztem, hogy már picit elment a verseny, de azért még 5 forduló standard alatt pár pro pontot terveztem szerezni.

A 12. fordulóban egy UR torony ellen játszottam. Az elsőben befloodoltam, a másodikban meg csináltam egy playt, amit nem gondoltam át eléggé. A 3. körben on the play lehetőségem volt kirakni a Saheeli-t vagy egy Virtuosot… mivel az első játékban kaptam már Rebuffot, így gondoltam jól belerakom most a saheelit, hátha nincs nála….. nem is volt, cserébe volt negate-je….. ha ott a virtuosot rakom, akkor valószínűleg nyerek…

Ezek után megvert egy mardu, majd lekombóztam két GB kígyót. Ekkor 8-6-1-re álltam. Nagyon bíztam benne hogy az utolsóban is kapok egy BG-t, mert az jó matchup, és akkor nyerek 2 extra pro pontot, ami számíthat a kapitánysághoz a szezon végén. Meg is kaptam a kígyó decket, de a harmadik game-ben akkorát floodoltam, mint a Duna 2013-ban…..

Így ért véget a nagy Pro Tourra visszatérés! A pozitív mérleg meglett 8-7-1, de sajnos pont semmire nem jó. Na majd legközelebb, ha egyszer újra kvalifikálok. Addig is drukkoljatok mindenkinek a GP-ken, és Nagy Ferinek a következő Pro Touron, Nashville-ben!

Puszi,

 

KG

Tovább...
Kocsis Gábor: Pro Tour Aether Revolt beszámoló - 1. rész2017.03.30 19:46

Szerző:admin

 

 

Minden Londonban kezdődött

Vagyis nem. Még jóval azelőtt…  

Egy szép nyári napon, a Balaton-parti üdülő fövenyes teraszán ülve, miközben a bográcsban K. Zsolt rotyogtatta a gulyást, egyszer csak megszólal Sz. Zoltán, budapesti lakos:

-   Kéne menni Londonba!  Lesz sealed GP!

-   Dehogy kéne, biztos drága… (meg ki is vagyok égve, gondoltam magamban. Hónapok óta kergettem K. Ákost, hogy megelőzzem pontban, még Taipei-re is elmentem a GP-re, de egy nyamvadt pontot nem hoztam, sőt day2-n még meccset se nyertem…. kapitányságról lecsúsztam, visszavonultam, nyugdíj.)

-   De hát 10.000 Forint a jegy oda-vissza! (mert amíg a fentieket átgondoltam, Sz. Zoltán már persze meg is nézte az árakat és foglalta a szállást….. nehéz így ellenkezni….)

-   Egye fene, vegyük meg a jegyet….! (szólalt meg belőlem a 3. sör)

 

Két hónappal később a 60. GP-men Londonban minden összejött. Átlagnál erősebb pool, stabil deck, jó húzások, sima 9-0 első nap és 4-0 drafton másnap, amivel garantált volt a top8. Életem legjobb versenye volt az, talán majd egyszer erről is írok. Aminek a legjobban örültem az egészben az az, hogy 3 év után újra kijutottam a Pro Tourra és ismét Dublinba, ahol a legutolsón is részt vettem.

 

A Pro Tour nagyon más állatfaj, mint a többi Magic verseny. Rengeteg mindenben teljesen eltér egy Grand Prix-től, vagy bármilyen más versenytől. Egyben a legstresszesebb, legfeszültebb és legnyugodtabb verseny. A tét óriási, hisz több 10 ezer dollárt és Pro Pontok hadát lehet nyerni. A mezőny mindennél erősebb, általában 350-500 ember van kvalifikálva, akikből 200 profi, vagy hall of famer, a többi meg vagy regionális PTQ-n, vagy Grand Prix-n lett top 8 (vagy ment 13-2-t). A verseny 3 napos és profi stáb közvetíti a játékosok minden mozdulatát.  Mindezek ellenére számomra a Pro Tour mindig a legkényelmesebb és legnyugodtabb verseny, hiszen nagyon korlátolt a létszám egy 1000-2000 fős GP-hez képest, tágas térben profi körülmények között küzdhetnek a játékosok. És még ebédszünet is van :D

 

Számomra ez volt az első olyan alkalom, hogy egy „profi” csapat megkeresett, hogy lenne-e kedvem velük tesztelni, amire természetesen én azonnal igent mondtam. Így történt, hogy a Pro Tour előtt egy héttel megérkeztem Prágába, ahol a Team EUreka tagjaival kibéreltünk egy exkluzív belvárosi apartmant, ahol tízünkre volt 16 ágy, nagy nappali, 2 fürdőszoba, meg egy óriási asztal draftolni. Sajnos csak a liftet hagytuk ki a maindeckből, így naponta párszor fel-le kellett mászkálnunk a 137 lépcsőfokon a 4.-re….. utólag belegondolva a napi 12 óra ülés mellett ez nem is volt rossz…

 

 

 

Mivel szerdán érkeztünk, és hétvégén mindenki indult a limited GP-n, nem is volt kérdés, hogy belevetjük magunkat a végtelen draftolásba orrvérzésig, és majd aggódunk a standard deckünk miatt a GP után. Aleksa T. és a szerb maffiának hála, booster volt dögivel, de persze expedíciót nem bontottunk egy felet se…. azt kibontotta Sz. Zoltán, budapesti lakos, amikor megvette a maradék csempészárut….

 

Szóval megindultak a draftok, az első pár jól is ment, úgy tapasztaltam, hogy amikor új a formátum, relatíve hamar átlátom, hogy mi jó, és mi kevésbé (ez valószínűleg a 20 éves játéktapasztalatnak köszönhető, hát igen, az évek, meg a rutin). Sajnos, mivel a tesztcsapatban jó eséllyel én voltam a leggyengébb játékos, így a kezdeti 3-0 és 2-1 es draftok után hamar be kellett látnom, hogy ahogy az ifjonc pro-k kezdik megérteni a formátumot, az előnyöm egyenes arányban csökken és hamar áttértem az 1-2 és 0-3 régióba :D

Íme, néhány példa!

Ez még 3-0 volt:


Ez már csak 2-1:


1-2:


Majd 0-3:


 

Sajnos, hiába lett sok draft tapasztalatom, a GP Sealed részén elvéreztem egy közepes deckkel, így vasárnap már maradtam a szálláson, és indult a standard tesztelés. (Természetesen már hetekkel előtte ment az öteletelés a facebook csoportban, meg esténként pár meccset játszottunk az alap összerakott gauntlet deckekkel is). Mivel a GP-n négyen nem jutottunk be day2-re, így hatékonyan neki tudtunk kezdeni a T2-nek. Mint minden jó csapatban, nálunk is megvoltak a szerepek, volt aki control decket rakott össze, volt aki aggrót, meg volt az őrült géniuszunk, aki elvetemültebbnél elvetemültebb kombó paklikat gyártott, és olyan is volt, aki a kész deckeket finomította. Mivel én sosem voltam egy nagy innovatív deckbuilder, lelkesen bevállaltam a robot szerepét, ami abban merült ki, hogy a sok vad ötletet gyorsan elvertem BG energykígyó, vagy Mardu szekér deckkel……..

 

Így ment ez naphosszat, vasárnaptól szerda estig, miközben mindent kipróbáltunk, ami egy kicsit is értelmesnek hangzott, de még azt is, ami nem. Íme néhány példa, ezek még a korai verziók voltak:

 




 

 

Sajnos, nem nagyon jutottunk konszenzusra az elkövetkező napokban, nem igazán törtük meg a formátumot. Négy ember a Mardu szekér mellett döntött, elsősorban lustaságból, de az bizonyult a legjobbnak hosszútávon. Hárman az utolsó percben kitalálták, hogy a grixis control majd mindent megold (spoiler: nem így történt), én meg Gerschenson barátommal végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk a mindig stabil 4C Saheelivel, hisz van benne kombókill, splintertwin, zöld gearhulk, ófofnissa, meg cukrosfasznyi lapelőny. Utolsó este még persze kivettünk egy földet, gondolván 20 föld, 4 Oath, meg 4 Attune majd elég lesz. Meg kellett a mainbe az Oath of Chandra is, mert a cica szeret azzal is játszani, és nagyon féltünk a kígyóktól. Ez lett a végső verzió:

 


 

Mivel mindannyian megállapítottuk, hogy ennél már úgysem lesz jobb, elmentünk még vacsorázni, majd beültünk egy utolsó sörre kedvenc helyünkre, a házunk alatti vendéglátóipari egységbe:

 


 

Folytatása következik…..

 

 

Tovább...
Poroszkai László: GP Madrid2016.12.10 21:07

Szerző:admin

 

Ez egy olyan verseny volt, amire eredetileg eszem ágában sem volt menni. De aztán történtek dolgok. Mint például a Team Sealed betelt és csapatunk egyik tagja ködbe veszett. Ekkor kitaláltam, hogy ez esetben miért ne zárjam az évet Madridban?

 

Vini Tibi társult be eme vállalkozásba, ami nagy öröm, mert beszél őslakosul, és ez hatalmas előny. Az őslakosok ugyanis nem nagyon hajlamosak bármi más nyelven kommunikálni. Nem is nagyon gondoltam a továbbiakban erre a versenyre az alábbi kommunikációig:

 

 

Ezután volt egy hetem kitalálni, mi legyen. Azt a tanácsot kaptam, hogy játsszam azt, amit Tibi, mert az jó. Mivel nekem is leginkább ahhoz voltak lapjaim, nem is nagyon tiltakoztam. A hiányzó lapok közül viszont Gideont például elfelejtettem kérni, így az csak kettő akadt.

 

Az út nem volt egyszerű. Ugyanis Tibor foglalta a repjegyeket, kinyomtatni viszont csak az enyémet nyomtatta. Kétszer. Nyomtatóelhalás miatt a sajátjaiból csak az odafelét sikerült még valahogy összehozni, így elkezdett ismerkedni valami mobil appal a hazaút érdekében. Kifelé ez még nem működött tökéletesen, de lehet csak mert a Madrid -> Budapest jegyet próbálta beolvastatni a géppel. Azért csak bejutottunk a terminálba, ahol találtunk igazi elnöknek való olvasmányt:

 

 

Este még tettünk egy kirándulást valami mexikói kajáldába, ahol Tibi jót evett, én meg hazafelé ettem jót a hamburgeresnél. Kidőlés előtt még ment az agyalás pár lapon. Egy Giselám volt, 2 Gideon, így pár lapban eltért a dekkünk végül. Az enyémbe például került maindeck 2 Built to Smash. Erre való a dekk, nem? Illetve reggel elmentem még szerezni legalább egy harmadik Gideont. Választhattam, hogy ugyanazon az áron olaszt, kínait vagy japánt akarok-e. Angol nem volt. Japánt akartam.

 

A meccsekről sajnos túl sok mindent nem tudnék kiemelni. Sok volt a lekeverés, egyszer még 4 lapra is sikerült benéznem. Nagyon random dekkel nem találkoztam, talán csak az RG Hidra dekket mondanám annak valamennyire. Azért volt egy számomra kicsit szomorú mozzanata a versenynek.

 

Valahol az 5. forduló környékén játszottam egy RG Marvel dekk ellen. Elsőben lekevertem párat, megvert. A másodikban kezdtem egy elég agresszív kézzel, tempóban pakolt Exemplar - Scrounger - Motoristtal és Built to Smash-el :) A srác a második körében tett zöld Puzzleknotot, majd a harmadikban is. Life gaint mindig bejelentette, felírtuk. Aztán a negyedik körének elején elkezdte forgatni az energia kockáját. Kérdeztem mit csinál, mondta, hogy felírja a 6 energiáját. Én nem voltam meggyőződve arról, hogy ez így működik, hívtunk bírót. Rövid időn belül 4-5 bíró járkált körülöttünk, mentek a nagy kérdezgetések, én nem is értettem mi zajlik. Gondoltam vagy nem kapja meg, vagy lesz valami warning és megkapja. Ehhez képest abban csúszosodott ki a sztori, hogy a head judge gyorsan kifejtette, hogy judge-nek hazudni nem szabad, mert az DQ, és hogy ezek után mondjam meg, észrevettem-e, hogy nem írta fel az energiát, amikor kitette az artifactot. Nem állítom, hogy nem voltam ideges, de ja, nem figyeltem rá. Azt csak ő számolta. Végül nem kaptam DQt, ellenfelem pedig nem kapott energiát, és lett kb. 14 perc extránk. Ezzel együtt átverekedtem magamat 3 Kozilek’s Return-ön oda, 2-n vissza. Gideon Built to Smash-el lecsapott egy World Breakert (ami aztán sose jött vissza), majd elfelejtettem bealakítani Gideont mielőtt lethalt ütöttem volna, és így inkább kikaptam. Igazándiból epic meccs lett volna, ha nincs az a közjáték az elején.

 

A szombat az elnök úrnak is nehézkesen indult, sok 6-ra keveréssel, cserébe így is elég eredményesen. Tibi egyébként a két nap alatt úgy rémlik nem játszott random deck ellen, csak az UW, BG, RG és talán 2 szekér dekk ellen. A szombati utolsó gém eléggé duplatilt volt. Mindketten 10+ földdel szenvedtek, Tibi 6-ban volt és egy Thraben Inspector terrorizálta. Volt Copter meg tán Caravan is a pályán, de lény az nem. Az UW játékos keze ebben a pillanatban még 2 Declaration és 2 Stasis Snare volt és közel 20-ban éldegélt. Aztán az Inspector meghalt UW oldalon és Tibinél kezdett respawnolni. Volt, hogy Declaration in Stone vitte el, hogy ne tudjon meglódulni a copter. Eközben UW barátunk húzta a földeket gazdagon, meg egy Coptert, amit viszont ő is csak egyszer tudott crewolni leütve Tibit 3-ig. Közben érkezett Skyship, Tibor Coptere elmúlt, és volt, hogy három küszmőte (2 Inspector, 1 Exemplar) maradt hátul, hogy be tudjanak szállni a léghajóba. Végül húzott az UW két Spell Quellert, de akkor már késő volt.

 

Este közelebbi kajálda után néztünk, de talán a negyedik kajáldába (egy pizzeria) fértünk be. A madridiak nem az a népség, akik este 10-11 körül december elején otthon üldögélnének. Azért  az eső végül csak lecsendesítette az utcákat, de a hajnali kukásautót nem tartotta vissza. Az csörömpölt ismét egy jót. Állítólag. Én aludtam.

 

Vasárnap úgy gondoltam, jó ötlet benevezni egy kieséses Super Sunday Sealedre. Az égiek úgy gondolták, hogy annyira nem jó ötlet, és megajándékoztak ezzel a poollal:

 

 

A Végtelen Középfos Pooljának neveztem el. Bármilyen színkombináció játszható, de egyik sem igazán jó megérzésem szerint. Hazaúton Tibi is erre a következtetésre jutott. Kéket nem akartam játszani, a többi opció közül pedig a BW és RG kombinációkat próbálgattam végül. A BW-nél jobban tetszett a végén a bábjátékos meg az angyal, mint az RG, illetve egyébként is jobban szeretem a BW-t. Igazság szerint azt hiszem, mindegy volt mit szeretek, mert az első fordulóban úgy megalázódtam, hogy csak pislogni tudtam. A Lookout into Gearshift kapott egy Chandra Kis Lövését, majd a Dhund Operative – akármi páros egy Furious Reprisalt, hogy végül a 3/4-es madaramat Chandra pörkölje meg ebédre. A másodikban nem volt Chandra kis lövése, de volt helyette Lightning Helix. Meg Reprisal meg Chandra. Gyorsan elmúltam. Érett megfontolás után (és mert bankkártyát nem fogadtak el) úgy döntöttem, hogy nem játszom többet aznap.

 

Helyette járkálgattam, néha megnéztem a Legacysokat (mert azt szeretem nézni), a dealereket meg persze az elnöki meccseket. Láttam például, ahogy a 10-11. Forduló magasságában Tibi két ellenfele is megpróbált egy földdel játszani. Nem sikerült nekik. Aztán a kettes asztalon mirrorban ment a végtelen szenvedés, ahol az ellenfél elmúlását sajnos az 5 hosszabítási kör preventálta. Ha Tibi úgy 5 másodperccel hamarabb passzol, akkor pont nála van az 5. kör és behúzza a meccset. Az első játszma volt nagyon hosszú – 25 perc – de a harmadikban is voltak olyan mozzanatok, amiket nem feltétlen vártam egy ilyen agresszív matchupban. Például amikor még mindketten 10 fölött voltak, de a transzformált Avacyn nem mert eljönni ütni, pedig Tibinél csak egy bealakuló Spiral próbálhatott volna beszállni a léghajóba, ami viszont nem elég.

 

Végül jött a fícsör meccs, ami egy jó 4-re keveréssel kezdődött, és ha jól rémlik a másodikban is 6-ról kellett próbálkozni az aggrózással, de némi manacsúszás miatt nem sikerült. Az utolsóban egy Marco Cammulluzzi RG Marvelje jött szembe. Elsőben az olasz húzott végtelen energiát, de nagyjából semmi mást. Elmúlt. A másodikban is úgy tűnt, hogy meglesz a meccs, bár két Iskanah próbált stabilizálni, de Marvel nem volt sehol. Aztán az utolsó pillanatban egy hardcast Emrakullal sikerült ellőni két Declaration in Stone-t saját lényekre, meg elkerülni egy Gideont. Onnan nem sikerült visszajönni. Az utolsóban viszont volt Marvel, de nem az bizonyult halálosnak, hanem a hardcast Ulamog.

 

Ezt a meccset egyébként nézte Joel Larsson is, aki X-elt a top 8 reményében. Marco megkérdezte, hogy bent van-e, mire mondta, hogy ha Marco kikap, akkor igen. Úgyhogy drukkol Tibinek. Neki ugyanis eggyel kevesebb pontja volt, így már csak a 9. hely lehetett a cél.

 

Top 8 híján megcéloztuk a repteret, ahol az izgalmak fokozása érdekében rájöttem, hogy a szombat este nekem adott repjegy szintén Budapest – Madrid viszonylatra szól, így jó 20 percen át próbáltuk valamelyikünk telefonján a Wizz appra varázsolni a repjegyet – sikertelenül. Konszídelni azért nem kellett, mert egy kedves helybéli csomagfelvételis kinyomtatta újra a jegyeket.

 

Nekem még fokozta az izgalmakat, hogy először a 0:30-as oszkár járat mondta le az utat (még nap közben) Miskolcra, majd már a Keleti melletti kocsmában üldögélve realizáltam, hogy a hajnali 3-as is sztornózta az utat, csak ez legalább szólni is toszott róla. Végül a Hősök teréről 5:15-kor induló autósnak köszönhetően értem haza. Addigra kicsit unatkoztam. Tudtátok, hogy a körívet nem számítva 268 lapka van lerakva a Hősök Terén hosszában, míg keresztben 233?

 

 

Tovább...
Medveczki Norbert - Versenybeszámoló2016.02.25 17:58

Kategória:Pokémon TCG
Szerző:admin

Pokémon City Championship

Metagame Budapest

Medveczki Norbert - Versenybeszámoló

Nagy várakozással töltöttük a verseny előtti hónapokat. Folyamatosan ment a konzultáció az internetes közösségi médián, csoportos beszélgetésben vagy a TCG online felületén. Minden decket sajnos nem volt lehetőségünk kipróbálni, így megpróbáltunk a legrövidebb úton a lehető legtöbb opcióra felkészülni. Szerencsére az online felület a valódinak csupán pár apró szoftverhibával tűzdelt mása, így rengeteg alkalmunk van lapokat cserélni és paklit építeni, amihez a Metában vásárolható lapokon kívül az online kódok is nagymértékben hozzájárulnak. Ezen kívül Hatvanban tudtunk még összeülni valódi lapokkal tesztelni az aktuális deckeket..

A pakli: Zoroark/Yveltal/Gallade

Lények(16):

2 Zorua BRK

2 Zoroark BRK

1 Zoroark Break BRK

1 Gallade BRK

1 Malamar-EX PHF

1 Yveltal-EX XY

2 Shaymin-EX ROS

3 Unown AOR

1 Yveltal BRK

2 Yveltal XY

Trainer lapok(35):

1 Professor Birch's Observations

1 Professor Sycamore

1 Judge

1 Maxie's Hidden Ball Trick

1 Xerosic

1 Lysandre

1 AZ

1 Teammates

2 Parallel City

1 Sky Field

1 Super Rod

2 Enhanced Hammer

1 Startling Megaphone

3 Battle Compressor (Team Flare Gear)

3 Acro Bike

3 Float Stone

3 Revive

4 VS Seeker

4 Ultra Ball

Erőforrás(9):

4 DCE

5 Darkness energy

 

A deck egész jól tud igazodni az ellenfélhez, nagyon sok lehetőséget kínál, de a legfőbb ezek közül Yveltal hízlalása, vagy ha sok az ellen, akkor Zoroark tömegszorzós sebzése. Shaymin alap meta lap, ennek a tempója nélkül nem érek a versenydeckek közé, Unown pedig pörgeti a paklit. Malamar nem illik bele a képbe. Elsősorban tech lapként képzeltem a pakliba altatni/stresszelni az ellenfelet. Ha már minden opcióm elfogyott, akkor használom aktív támadóként, amikor üthet nagyon nagyot is, de akár nullát is a másikra. Trainereknél abszolút a VS seekerre építek. Battle compressorral minden supportert kidobok a temetőbe és amikor kellenek, akkor választok közülük kijátszandó lapot. Float stone mehet bárkire, van, hogy nem szeretném támadók közt tudni shaymint és unown-t, de akkor is jó, ha az ellenfelem egy Head ringert szeretne az EX-ek fejére tolni. Revive-nak is sok szerep jut a pakliban. Előfordul, hogy értékes lapokat dobálok ki, látszik, hogy a nagyokból is csak 1-1 van benne, ekkor ezek feltámasztására jó. Előfordul, hogy az Unown képességére használom fel, hogy extra lapokat tekerjek ki a deckből. Parallel city és Sky fields fura páros a pakliban. Az elsőt arra használom, hogy szűkítsem a bench-en várakozók számát, ami Zoroark szorzó támadásának mond ellent, de cserébe korlátozom az ellenfél lépéseit. A sky fields pedig vonzó lehetőséget kínál az ellenfélnek arra, hogy minél több kispados mehessen ki a játéktérre, ezzel Zoroark is egyre veszélyesebbé válik. Zoroark/float stone special condition-ök gyógyítására is képes, illetve a kint ragadt aktív lényemet is meg tudja menteni. Egyetlen counter párost tettem bele lightning típus ellen: Maxxie/Gallade. Gallade egy stage2 lény, tehát játékba nem tudom normális körülmények közt helyezni, de ha kivágom a temetőbe és pont úgy ki tudom matekozni a kezemben a lapok számát, hogy egy db Maxxie legyen ott, akkor az behozza a játéktérre. Támadásért ugyanannyit fogyaszt mint Zoroark, cserébe nagyot és duplát üt a Manectric-re.

.. és akkor elérkezett a nap. Éjszakás műszakomból hazaérve már izzottak a drótok, amin a face csoportos beszélgetés zajlott már reggel 6-kor. Gyors pakolás, indulás a vonatra, amiről már Fehér Viktor integetett, hogy merre vegyem az irányt. Az egy órás utat kb 20 percnek érzékeltem - lehet, azért mert 10-10 percre leesett a fejem - majd felérve szaladás kaját venni, és irány a versenyhelyszín..

Első forduló:

Keverés, érmedobás - ahol elő lett véve a szabálykönyv is -, majd eldőlt, hogy az ellenfelemé az első kör. Rendkívül rossz kézzel indultunk, mindketten egy gyenge tech lapot tudhattunk aktív pokénak és a kéz alapján szlovák ellenfelemnek sem maradt túl sok mozdulat a körében. Jött az én köröm, amikoris volt a kezemben egy Sycamore, amivel eldobtam a kezem és felhúztam 7 lapot. Abban szerencsére már akadt egy Shaymin-EX, a verseny kötelező lapja. Volt még a kezemben egy ultra ball és a szituációból adódóan kikerestem a paklimból azt a lényt, amivel ki tudnám ütni ellenfelem aktívját, ha minden lapot felhúzok mellé. Ezután leraktam a sünt és a setup ability-jével sikerült olyan kezet varázsolni, amit ellenfelem is megirigyelt. Meglett a float stone, így az aktívnak fogva tartott tech lapot vissza tudtam rántani a várakozók közé. Ebben a pillanatban kirepült baby Yveltal. A bench-en már 2 tech lap is várt, amiket felhasználva felhúztam két újabb lapot, ahol megjött a várva-várt darkness energy -amivel rá tudtam ütni az ellenfelem tech lapjára a kellő mennyiséget-. Ezzel kiütöttem az utolsó pokéját, megnyertem a meccset és ezzel az első fordulót is.

Második forduló:

Itt LL volt az ellenfelem, az egyik tapasztalt vén róka a poké világában :D. Egész jó kézzel vágtunk bele a fordulóba, bár ezután nekem már kicsit rosszabb lapjárással kellett szembenéznem. Sok körön át vártam a kellő mennyiségű energy-t, mivel megközelítőleg minden megvolt, ami csak kellett, de az energy-k késtek és az ellenfelem gyorsabban eljutott a tökéletesen kiépült állapotba. Ekkor bekapcsolt paklijában az alapvető ötlet, amire lett építve. Kiütötte az egyik sünömet, felhúzott a 6 prize-ból 2-t, nekem még mindig nem jött az energy. Ugyanígy történt a második sünömmel is, ahol már nem volt megállás és egy Target Whistle-lel feltámasztotta az egyik sünömet halálából, majd azt kiütve felhúzta a maradék 2 prize lapot is, ezzel megnyerve a második fordulót.

Harmadik forduló:

Szembenézhettem versenyen az egyik legnagyobb félelmemmel, Pusztai Norbi night march(aminek kiadásakor még cikket is írtam róla) paklijával. A deck a mostani meta egyik sztárja, köszönhetően annak, hogy az ellene irányuló egyik counter lapot az előző city után kitiltották (Lystandre's Trump Card), így a pakli egyetlen gyengéje a deck outban rejtőzött. Lightning típusából adódóan a legkomolyabb paklikra is egy élhető opció és a paklim felét kitevő Yveltalok legnagyobb rémálma. A pakli pörgött, megvolt nagyjából minden, amire szüksége volt ellenfelemnek. Igyekeztem az energy-k kiiktatására szorítkozni, amiben utolsó esélyemet láttam. A gondolatom bevált és mivel ellenfelem utolsó kellő energyje a prize lapok közt bújt meg, így körelőnyre tettem szert, mire ellenfelem kilátástalanságában felkutatta paklija utolsó lapjait is. Ez jelentette a végét a harmadik fordulónak.

Negyedik forduló:

UG volt az ellenfelem és paklijában a kacagó Gengar-ok. A deckem darkness típusú támadásai duplán sebezték a rakoncátlan szellemeket, így számomra komoly helyzetelőnnyel indult a játék. A lapjárás elfogadható volt, ellenfelem mindent megtett, de végül a típuselőny eldöntötte a játékot.

Ötödik forduló:

Egy szlovák ellenfél Gengar/Trevenant paklijával álltam szemben. A paklija a TCGO-ról már jól ismert egyik DONK (control) stratégiát alkalmazta köszönhetően tech lényének. Trevenant amíg aktívként áll, addig az ellenfél nem játszhat ki item lapokat, ami a paklim kb felét kitette. Trevenant ilyenkor kap egy float stone-t, ami miatt ingyen vonulhat vissza a várakozók közé. Ekkor bújik elő Gengar-EX, rásebez és megmérgezi az ellenfelet, majd visszabújik a bench-re és ismét Trevenant lesz az aktív, aki blokkolja a tevékenységeimet. Ellenfelemen látszott, hogy nem ma kezdte a játékot, de hasonlóképp az előző fordulóhoz, nem voltam jó "matchup" a szemszögéből szintén a típuselőny miatt. Bár előnyöm jókora volt, a fáradtsággal is szembe kellett néznem, ami az alváshiányból adódott. A lapjárás mindkettőnknek jó volt, a paklija is funkcionált, de ez a dupla sebzésen nem javított, ami pedig eldöntötte a fordulót.

TOP 4:

Az egyenes kieséses fordulókban már a 3-ból 2 meccset kellett nyerni.

Hatodik forduló:

Fehér Viktor lett az ellenfelem, egy olyan night march paklival, ami veretlenül menetelt idáig. Azt is megjegyezném, hogy a pakli a kisujjában volt, mert a Phantom kiadás óta játszik ezzel. Mindig mindenkor ismeri a lehetőségeket, gondolkodás nélkül tud jól reagálni és a korábbi valódi paklis teszteléseinkből kiindulva fejben elkönyveltem magamnak a vereséget. Bár már sokszor lejátszottuk és mindig elkalapált, a környezet miatt az adrenalin szintem megugrott, ami segített az alvatlansággal szemben. A lapjárásom átlagon felüli volt és az első pár prize lap felhúzásáig úgy gondoltam, hogy nála sem lehet baj. A taktika az egyetlen maradt, amit felmutathatok, igyekszem kiütni azt a lényt, amin energy figyel, mert special energy-t használ és azt a korlátozott 4 darabot nehéz visszaforgatni a temetőből. A lapjárása nagyon rossz volt, elfogytak az energyk nekem pedig túl jól jött a deck. Az Yveltal amit leütött egyik körben, már az előző támadásából rácsatolt egy ugyanolyan várakozó Yveltalra egy darkness energy-t a temetőből, így sosem voltam mana hiányban, egyetlen dologra kellett figyelnem, hogy mindig minden körben fel tudjak támasztani egy sötét madarat, amíg elfogynak ellenfelem lehetőségei. Ez így is lett, az első játékot megnyertem, majd jött a következő. Ellenfelem kezdő kezében csak sünök voltak - ez a lehető legrosszabb opció bármilyen sünt használó paklira nézve-. A rossz kezdő keze és az én átlagon felüli lapjárásom határozta meg a forduló végét, és adta a számomra is meglepő eredményt, hogy én leszek az egyik döntős.

Döntő forduló:

 

Az eredmények alapján a szlovákok legjobbjával nézhettem farkasszemet, amibe a tavalyi versenybeszámolóból megismert denevérek és a lightning type Manectric volt a pakli bázisa. Ez szintén egy online felületről megismert meta pakli volt, amivel szemben bár volt counter lap a paklimban, de mégsem volt túl jó statisztikám ellene korábbról (köszönhetően a típus gyengeségnek). Yveltalok és a sün is weak Manectric-kel, így nagyon figyelnem kellett arra, hogy mit engedek a játéktérre és meddig tartom ott. A weakness miatt a joker lapomat vettem elő, ami durván kétélű fegyver. Malamar Ex-ről van szó, ami sokak szerint teljesen értelmetlen választás, de a counter lapomat (Maxxie' hidden ball trick/Gallade) sajnos nem volt lehetőségem kijátszani, mert a combo egyik fele a prizeban landolt, a másik fele pedig önmagában hasztalan. Első körben kikaptam ellenfelemtől, ami olyan szoros volt, hogy ha abban a körben nem történik meg, akkor a következőben én nyerem. A második körben fel tudtam hízlalni a Malamar-t és ellenfelemnek sem volt jó lapjárása így feladta azt a játékot. A harmadik körben pedig jött a rémálom: sün kezdőkézben, azon kívül semmi értelmes lap, malamar és a counter gallade egyik komponense pedig a prize-ban. Az utolsókig azért küzdöttem teljesen kilátástalanul, de ez sajnos benne van a játékban, így az utolsó mozdulatomnak kijátszottam egy AZ-t az egyetlen játékban levő sünömre és ezzel egyidőben nyújtottam a kezemet, hogy gratuláljak az esemény bajnokának.

Tovább...
Markos Dániel: Pokolból Mennybe, majd vissza - GP Firenze 20152015.06.01 18:42

Szerző:admin

 

 

A Markos Tours szokás szerint célba veszi a közeli GP-ket; ez a Firenzeivel sem volt másképp. A dolgokat azonban nehezítette, hogy ez team sealed GP volt. Ilyenen mindig is szerettem volna részt venni, hisz kellően erős csapattagokkal együtt nagyobb esély van második napra, illetve pénzdíjra.

Ez azonban nem ment könnyen. Ákos és Feri azonnal jelentkezett az autómba, és már örültem is, hogy bevesznek harmadik csapattagnak, de kiderült, hogy ők Krepli Tibort választották. Az eredeti tervek szerint velem utazó Poroszkai Laci pedig a Faragó-Szántó pároshoz csatlakozott. Így hamar csapat nélkül maradtam, és úgy voltam vele, ennek híján le is mondom az utazást.

Aztán egy tavaszi verseny után Kapari Márkkal mentünk haza. Hosszan panaszkodtam neki, hogy nincs csapatom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, nem lenne kedve csatlakozni hozzám, mire meglepetésemre igennel válaszolt. Kiderült, hogy több GP-re utazást is tervez, és ha találok harmadik csapattagot, jönne. Egy másik versenyen Varga Zsolttal beszélgettünk a közelgő GP-kről, és meghívásomra ő is jelentkezett. Megvolt hát a csapat.

Az autóba végül a Nagy-Kenyeres-Krepli trió mellé még Márk ült be; Zsolt nem vállalta az autózást, ő inkább Pisába repült, majd onnan buszozott.

Az úton főleg esélylatolgatásról és a lehetséges paklikombinációkról esett szó. Szokatlan módon egy kissé eltévedtünk Szlovéniában (aztán kiderült, hogy egy párhuzamos autóútra keveredtünk), illetve beugrottunk a nővéremhez Bolognába egy estebédre. Itt sikerült majdnem elhagyni Ferit és Tibort (ők elmentek egy közeli szupermarketbe, mi pedig odaautóztunk, de közben visszamentek a korábbi parkolóhelyünkre J), de végül megtalálták az autót, és mehettünk a szállásra.

Ami eredetileg Firenze központjában lett volna, pár kilométerre a versenyhelyszíntől. Azonban szerda este kaptam egy üzenetet a Booking.com-tól, hogy csőtörés miatt nem tudnak fogadni minket, ezért ajánlottak egy másik helyet 13 km-re a központtól, fenn a hegyekben – a központban ugyanis nem volt már hasonló árkategóriájú szabad szállás. Nem volt könnyű megtalálni a szűk hegyi utak között (a fiúk aggódtak is, hova viszem őket), de végül is megleltük: lényegében egy villa melletti cselédházban volt a szállás. A srácok meg is jegyezték: tökéletes helyszín gyilkossághoz, horrorfilmhez, mert a kutya sem venne észre semmit J. Viszont szép a környezet, tágas a ház, remek a kilátás; falusi turizmusra rendezkedett be az itteni család, akik nagyon kedvesek voltak – különösen a helyes lány, Magdaléna, aki az egyedüli angolul tudó volt J. A fiúk a ház körül szaladgáló kutyákat és macskákat is hamar megkedvelték.

Miután lecuccoltunk, Magdaléna megmutatta a városba vezető legrövidebb utat, így elmehettem Zsoltért is (eredetileg taxit ajánlottam neki, de senki sem tudta, hol van a szállás, így inkább én mentem érte).

Másnap reggel, a túlárazott reggeli után, megegyeztünk, hogy valakit a csomagtartóban hozunk-viszünk, mivel hatan voltunk, de a kocsi csak ötszemélyes. Zsolt vállalta először a feladatot, de a végén egészen megkedvelte a helyet, így mindig ő utazott hátul. Csak a bukkanókat és fekvőrendőröket nem kedvelte…

A helyszínre érkezve összefutottunk a másik két csapattal is: a Thommo-Thommo-Thommo pólóban kártyázó KG-Thommo-Glied, a „nagyon fontos személy” Faragó-Szántó-Poroszkai (ugyanis pénteken nyertek egy próbaversenyt, így VIP-jegyet kaptak) és a Hollós-Póker-ViniTibi trióval.

Maga a verseny elég nehezen indult… lehetséges volt olasz boostereket is kérni, amellyel az angolul nem tudó olaszok éltek is. Ezek kiosztása azonban nem ment egyszerűen, mert nem egy helyre csoportosultak az ilyeneket igénylők (arról nem is beszélve, hogy nem láttuk ennek értelmét: a verseny angolul folyt, így angol lapokat is adhattak volna. És mi van, ha valaki olasz kártyákat pakol elénk? Félpercenként kiabálunk, hogy „Judge!”?). A deck swap is gondokat okozott, mert azt kérték, minden csapatból álljon fel egyvalaki, majd adja balra a csomagot – igen ám, de minden asztalnál más oldalon álltak fel, mert a csapatok L-alakban ültek le. Mint kiderült, így is következetesen balra kellett volna adni a csomagot (nem törődve azzal, hogy a szomszéd asztal kimarad, a bírók a legközelebbi emberhez vitték a pakkot), de nem volt egyértelmű az utasítás. És akkor még az olasz poolokra is figyelni kellett… Szóval jócskán volt bénázás, amit jobban is meg lehetett volna oldani, de végül mindenki kapott kártyákat.

A regisztrációs mizéria ellenére a szervezők elismerést érdemelnek, hisz minden földi jóval ellátták a csapatokat: mindenki kapott fejenként egy playmatet, egy csomag shieldet, promó Griselbrandot, fél liter vizet, egy jegyzetfüzetet, egy tollat, és 10 pontot, amit egy boosterre lehetett beváltani. Aki meg bejutott a második napra, még fél liter vizet kapott. Szóval ezen a téren piros pont jár a Legacy Gamingnek!

Visszatérve a kapott poolra: elég erősnek bizonyult, és szerencsére adta magát, nem kellett nagyon gondolkodni, hogyan osztjuk el a színeket. A felállás így nézett ki:

Zsolt kapta a minden jóval megáldott RG paklit, benne két Yasova, Den Protector, Harbinger of the Hunt, néhány vörös leszedés.

Márk bevállalta a sok flyeres UW paklit, amely tudott tempót játszani (Anafenza, Dragonscale General), de volt lategame terve is egy Ugin személyében - úgy ítéltük meg, ennek a paklinak nincs megfelelő lategame terve, így kell egy kis szaft bele J.

Nekem pedig az RB aggro pakli jutott, dashes témával (Goblin Heelcutter), prémium leszedésekkel (Silumgar Assassin, Ultimate Price, Twin Bolt, Dargon’s Roar), pár keményebb finisherrel (Boltwing Marauder, Swift Warkite, Rakshasa Gravecaller).

Az első fordulók baromi nehézkesek voltak. Hamar megegyeztünk abban, hogy a legtapasztaltabb (höhö) játékos lévén én ülök középen, és ha kell, segítek. Nos, az első fordulókban nagyon nem éreztem rá, mikor s hogyan kérjem ki a többiek segítségét, vagy adjak nekik támogatást. Rövidesen 2-2 lett az állás, mert több dolgot is benézünk, illetve nem működtek megfelelően a paklik (én például szinte mindig földet haltam).

Miután a 4. fordulóban csúnyán kikaptunk (nagyon simán 2-0-ra vertek mindenkit), a srácokkal megbeszéltük, nincs többé mese, felvesszük a kaszát, és mindig csak a következő meccset nyerjük meg.

Innentől kezdve hasítottunk; igaz, főleg Márk és én, mert mindketten 5-0-át mentünk ebben a szakaszban. Zsolt is jól játszott, de nem volt akkor a sikerélménye, mert mindig úgy alakult, hogy 1-1-es állásnál volt beállt boardpozícióban, amikor szóltunk neki, hogy ne erőlködjön, mert már nyertünk. Volt egy röhejes esete: sikerült egy Pinion Feastet manifestelnie (amúgy amilyen pechje volt, mindig noncreature lapokat sikerült manifestelnie), ami az egyetlen megoldása lett volna az ellenfél dögnagy sárkányára. Már éppen gondolkodott, hogy oldja meg a helyzetet, amikor az ellenfél megszívatta magát: egy támadás során Whisk Away-jel visszatetette a paklitetőre… a fent említettek miatt azonban nem folytatódott a meccs.

Menetelésünk közben…

-        mindenkit ledöbbentettem a pónis playmatemmel, such very dog shieldemmel (amit Márk adott, mert deckreg után nem volt időnk felmarkolni azt, amit a szervezők biztosítottak);

-        megvertem egy otaku lányt (ha nem így tettem volna, elástak volna a szálláson, a kertben);

-        Márknál kisült egy Ugin ulti;

-        átverekedtem magam egy Sharkan Unbrokenes ramp dekken;

-        körbejátszottunk Zsolttal egy Arashin Sovereignt;

-        hosszan gondolkodtunk Márkkal, hogy meg tudja-e counterelni ellenfele az Ugint, vagy inkább támadjunk a repülő lényekkel (végül rosszul döntöttünk: nem volt countere, leszedése annál inkább – de a kis hamis körök óta blöffölte!);

…szóval volt esemény bőven, nem is emlékszem az összesre.

Menet közben sikerült ráéreznem a csapatjátékra: az első játék alatt nem érdemes a többiekkel foglalkozni, csak, ha kifejezetten kérdeznek valamit egy kétséges szituáció miatt. Két játék között érdemes egy kis figyelmet fordítani arra, hogy mit csinálnak, hogy állnak; ilyenkor egy darabig meg is mondhatjuk, mit tegyenek (miközben keverünk). A legjobb akkor feltenni kérdéseket, ha éppen az ellenfél köre van, vagy gondolkodik, mert a csapattagunkat sem zökkentjük ki annyira olyankor. Van idő befejezni a játékokat, nem oly kevés az az ötven perc – igaz, az időlimitet gyakrabban súroltuk, mint egy rendes versenyen.

Ja és a legjobb magyarnak lenni egy ilyen versenyen: gyönyörűen ki lehet kerülni az angol szavakat, így az ellenfeleknek fogalmuk sincs, miről beszélünk, míg például német, angol ellenfeleinkét valamennyire megértettük. A végén egész jól belejöttünk.

Szóval sikerült 6-2-re felküzdeni magunkat; ekkor a magyarok közül rajtunk kívül már csak a KG-Thommo-Glied trió maradt életben. Kivételesen megnéztem, kivel játszom, és sejtésem, miszerint biztos valami keménylegénnyel, beigazolódott:

Samuel Estratti, a 2011-es philadelphiai Pro Tour győztese (ott mutatkozott be a modern formátum, és lett Feri 9.).

Hát mit ne mondjak, szokás szerint rámjött a gumiláb-effektus, hisz nagynevű prót eddig még nem győztem le (kaptam már ki Matignontól, Juzától, Mackltől is, mindegyikről van riport). De a srácok lelki támaszt adtak nekem, hisz ők teljes nyugalommal játszottak, mert nem ismerik a jobb játékosokat.

Amúgy ők voltak az egyedüliek, akik olasz lapokat játszottak ki ellenünk. Ez akkor már nem okozott gondot nekünk, mert tisztában voltunk a lapokkal. Sikerült is megtanulnunk pár szót; most már tudjuk az alábbiakat:

Volare=Flying („Volare, Volare!” – magyarázta Zsolt ellenfele J)

Bersaglio=Target („Berzájjó iz tárget” – ahogy Estratti mondta)

Forza=Power

Szóval Estratti Monozöld splash kékkel játszott, én meg úgy húztam, ahogy kell, és Ambuscale Shaman, Goblin Heelcutter, Swift Warkite segítségével elagyabugyáltam. A második játék közepén jobbról jött az infó, hogy Márk nyert, balról pedig, hogy Zsolt kikapott, én meg jól álltam, és Estrattiék is láthatóan kétségbe voltak esve (amúgy meg is dicsért, hogy jó a paklim, és jól is játszom. Ez nagyon jól esett). Egy Sage-Eye Avengers ugyan okozott kisebb fennakadást, de utána teleraktam a pályát a Rakshasa Gravecaller zombijaival, ráadásul egyszer a Warkite-ot vetette vissza, így vissza tudtam hozni a Shamant a temetőből extra sebzésekért… a többiek szerint ez egy kicsit megalázó volt részére.

7-2! Nagy volt az öröm. Hát ki gondolta volna, hogy megcsináljuk? Gyakorlatilag a sírból hoztuk vissza ezt a GP-t, és amúgy sem adtak volna sokat arra, hogy pont a mi csapatunk jut tovább. Zsolt meg Márk különösen örült életük első második napjának. Remélem, ez nagy löketet ad nekik a jövőre nézve!

De a legjobb az volt, amikor tanúi voltunk KG-ék továbbjutásának, akik feature asztalon játszottak. Amikor győztek, oda is kiáltottam neki: „na, mit gondolsz, ki jutott még tovább?” Erre nagy örömmel hozzánk szaladt és mindannyiunkat átölelt. Az ilyenekért pillanatokért érdemes játszani! J

Miután kiörömködtük magunkat, elmentünk a közeli Burger Kingbe vacsorázni, majd hazaindultunk a szállásra (ez nem volt egyszerű, mert útlezárások voltak; meg kellett kérnem Ákost, hogy vezessen egy kicsit, míg navigálok), majd eltettük magunkat másnapra.

Másnap konstatáltuk, hogy 40 csapat jutott be a második napra, és az első 36 részesül pénzdíjban. Azt gondoltuk, ez könnyű feladat lesz, hisz jó eséllyel elég egyet nyerni ehhez. Nevettünk is, vajon mely csapatok lesznek oly bénák… Ó, ha tudtuk volna sorsunkat…

Kaptunk egy egész jó poolt regisztrálásra, benne egy újabb Uginnal, majd közölték, hogy azzal is játszunk… tovább bizakodtunk. Ezt a poolt is elég könnyű volt összeállítani. A felállás a következő volt:

Márk kapta az Esper Dragons paklit, ami egyértelműen kontrollos volt, benne Fate Reforged-os Silumgar, Ojutai, még néhány sárkány, illetve totemek és földek fixáláshoz.

Zsolt kapott egy GW paklit két Scout the Wastes-szel, Hidden Dragonslayerrel, Deathmist Raptorral. Idekerült Ugin, mert ezúttal neki nem volt lategame terve.

Én ismét BR dash paklit kaptam, Pitiless Horde-dal, Palace Siege-dzsel (be is jött egy interakció egy Merciless Executonierrel…), de kevesebb leszedéssel.

Nos, ezen a napon egyáltalán nem jött ki a lépés Zsoltnak… Márk meg én nyertünk pár meccset (szóra sem érdemesek, semmi különös nem történt), de ő mindig bukta a sajátjait, mert egyszerűen nem volt hajlandó működni a paklija. Többször előfordult, hogy a döntő harmadik játékban elkezdett sorban földeket húzni aktív lapok helyett. Ilyen esetben lehetetlen nyerni… így végül csak 0-5-re futotta ezen a napon. Mutatta is azt a sarkot, amibe bekucorodott „sírni”… L Sajnálom, hisz megérdemelt volna némi sikerélményt. De ahogy fogalmazott „ez a kabát túl nagy nekem”. Felemlegetett még egy ős-WoW-os sztorit is, amikor egy ismerőse a VB-n 12-0-át ment contsructeden, majd drafton 0-6-ot… pedig jó esélye lett volna a végső győzelemre is.

Így hát 7-7-es eredménnyel fejeztük be a GP-t, a 40. helyen végzett csapatunk. Igazándiból a srácok így is örültek az elért eredményeknek, egyedül én lehetnék csalódott, hogy ezúttal sem jött össze a pénznyeremény. De nem vagyok az J.

Viszonylag hamar véget ért a nap, úgyhogy bementünk a központba kicsit körülnézni, megebédelni, fotózkodni, hűtőmágnest és Hard Rock Cafés pólót venni. Utána visszamentünk a többiekért, akik a Super Sundayen tolták, kevés sikerrel (kivéve Ferit, aki nyert pár boostert). Mellesleg a KG-Thommo-Glied trió 3-2-t ment a második napon, így 18.-ok lettek. Gratula nekik!

Este a szálláson szétosztottuk hármunk között a lapokat, majd ki-ki ment lefeküdni. Márk, Tibi és Feri pókereztek még egy kicsit (erről is sok szó esett az oda- meg visszaúton).

Másnap reggel elvittem Zsoltot a vasútállomásra, majd a többiekkel útnak indultunk haza. Itt is volt egy kis izgalom Trieszt közelében, mert vészesen fogyni kezdett az üzemanyag a határ előtt… de szerencsére kibírta a verda, nem kellett a drága olasz benzint tankolnunk J.

 

Zárásképp mit is mondhatnék… hosszú évek után három GP második nap alig egy év leforgása alatt; tényleg történt velem valami! Most biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyen, és még ennél is jobb!

Köszönet mindenkinek, aki ott volt, eredményeket ért el, szurkolt nekünk, illetve mindenkinek, aki elolvasta e cikket!

 

Ha pedig jövőre újra lesz csapatverseny, ismét számítok rátok, Márk és Zsolt! Remélem, feleltek hívásomra. ;)

 

 

Tovább...
Régebbi