Markos Dániel: Ha egy üzlet egyszer beindul - GP Stockholm 2014
Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2014.11.02 22:59
Ha egy üzlet egyszer beindul…
GP Stockholm 2014
Bár Milánóban végre sikerült bejutnom a második napra, a GP-kre továbbra is inkább turistaként járok, mint játékosként. Stockholmban sem volt másképp: ráadásul maga a város kifejezetten érdekelt, így kissé megtoldottam a hétvégét, hogy körülnézhessek.
Igen ám, de attól még valamivel játszani kell: az új kiadáskor nem álltam neki a nagy lapvásárlásnak, csak megvártam a Pro Tour eredményeit, és a top8 paklikból szemezgettem. Az Abzan-paklik igencsak megtetszettek (már csak azért is, mert ehhez a klánhoz csatlakoztam a PWP-rendszerben :), csak a top8-ba jutott két verzió (az aggro és a planeswalkeres) nem tetszettek igazán. Pontosabban: körülményes lett volna beszerezni hozzájuk a lapokat.
Aztán Martin Juza ezt a cikket közölte a ChannelFireballon.
Ez a pakli igencsak megtetszett. Nem olyan körülményes beszerezni hozzá a lapokat, le van írva a side-olás (ennek nagy jelentőséget tulajdonítok), és nem olyan kutyaütő, mint a paklik, amikkel általában játszani szoktam. Hamar be is invesztáltam a lapokba, amelyek meg nem lettek meg, kölcsönkértem.
Szerintem ez a pakli egész jó helyen van a jelenlegi metában, ha az ember sok Abzan mirrort vár. A planeswalkeres verzió lassabban épül ki, az aggro verziónál pedig nagyobbak a lényei, és jobban szűri a lapokat a Coursernek köszönhetően. Valószínűleg azt sem tudták, mihez kezdjenek velem: ha az első játékban Coursert és Caryatidot láttak, nem készültek a második játékban Anafenzára meg az oroszlánra, és viszont. Sokszor nyertem a kezdődobást, de enélkül is tudtam nyerni az első játékokban. Végül 6-ból 5 mirrort hoztam a GP-n, bár ez nem feltétlenül mérvadó.
Jeskai, Devotion, Ascendancy és UB control ellen adott a terv, igaz, utóbbi kettővel nem futottam össze a versenyen. A Mardu és különösen a Sultai Whip paklik már problémásabbak, utóbbi ellen talán érdemes volna valami tervet kidolgozni a side-ban…
A maindeck Duneblast hibátlan volt, elsősorban a várható sok mirror miatt került bele; de az egyik játékot Devotion ellen sikerült hoznia. Más ellen sem halott lap.
Nem mondok újdonságot, de a hétvége tanulsága: a Fleecemane Liont nem szabad túlértékelni. Úgy kell rá tekinteni, mint egy Watchwolfra, extrákkal. Ha a játék elején jól tud trade-elni, akkor abba bele kell menni, felesleges arra várni, hogy megóvjuk, amíg szörnyűségessé válhat. Nyilván ez csak alapszabály, matchup és board-pozíció alapján kell eldönteni, hogyan használjuk.
Kedden indultam a svéd fővárosba, és láss csodát, a reptéren máris összefutottam a magyar Magic-es élet körtefaládájával, Poroszkai Lacival. Aki ezúttal barátnőjét, Nikit is hozta magával.
Aki még nem tudná: Laci a legváratlanabb helyeken és pillanatokban bukkan fel külföldi Magic-versenyeken; nem mellesleg segít, ha baj van. És hogy miért pont körtefaláda? Nos, egyes Terry Prachett-fordításokban ezen a néven szerepel egy hasonló módon random felbukkanó, hasznos kis útiláda :)
Az utazás eseménytelenül telt el, a reptérről való egy órás buszozással együtt. A főpályaudvaron búcsút intettem Laciéknak, és elindultam a szállásom felé.
Nem volt kedvem százezreket fizetni egy rendes hotelszobáért, ezért úgy döntöttem, kipróbálom, milyen is egy 14 ágyas hostelben aludni idegen emberekkel.
Nos, a tapasztalatok nem rosszak: az ágyakat megfelelően elkülönítették egymástól, hangoskodás nem volt jellemző, a cuccom is megfelelően elfért. Néha azért volt egy kis lábszag, horkolás, meg sorbanállás a zuhanyzóba, de ki vagyok én, hogy felvegyem ezeket? J Egyedül az ágyam feletti légfúvó zavart, amiből egyfolytában hideg levegő áradt… azonban idővel rájöttem, ez jó, mert különben nagyon fülledt meleg lett volna a szobában. Ja, és tudtátok, hogy füldugó helyett tökéletesen megfelel a hangszigetelt fülhallgató? Ez különösen jól jön horkoló szobatárs esetén.
Szívesen írnok a stockholmi látnivalókról, hisz tudom, a legtöbb Magic-es úgyis csak a versenyre menne ilyenkor. Művelődjetek egy kicsit :)
Régen inspirált annyira város, mint Stockholm. Szerintem a sok közkedvelt, erősebben reklámozott európai úticél között elfelejtik, pedig egyszer érdemes ide is ellátogatni, mert bizony van sok érdekes látnivaló. Ami valóban eltántoríthatja az embereket, az az időjárás (ez mondjuk kivédhető, nyáron kell menni) és az árak. Az északi országok közismerten drága helyek – ha már 50 koronából (kb. 1600 Ft) meg tudsz ebédelni, az jónak számít – nem számítva az innivalót. A múzeumok meg egységesen 100 koronába kerülnek, amiről egy régi Rocko-rajzfilm jutott az eszembe (a lényeg: ott minden, de MINDEN 5 dollárba kerül, egységesen. Ebből van aztán a bonyodalom).
Első nap csupán a városközpontba látogattam. Ez nem túl nagy terület, gyalog könnyen bejárható. Az időjárás októberben igen esős és hideg, úgyhogy rövidesen a helyi Hard Rock Caféban kötöttem ki a szokásos pólóvásárlás ürügyén. Különös egybeesés, hogy időközben az öcsém – aki Firenzében járt szombaton – ugyanolyan dizájnú pólót vett, pedig nem is beszéltünk össze.
Szerdán először a városházát néztem meg…
…aztán célba vettem a Djurgarden-szigetet. Itt található a Sknazen (az első és igazi szabadtéri múzeum), az Északi Népek Múzeuma, valamint a Vasa Múzeum. Utóbbi a világ egyetlen (nagyjából) épen megőrzött XVIII. századi hajóját őrzi, amely első útján elsüllyedt, majd pontosan 333 év elteltével kiemelték és odaszállították. Nem mellesleg ezt festették a GP playmatjére.
A Skanzen egyébként nem csupán szabadtéri múzeum, hanem vadaspark is. Láttam itt 2/2-es kismacikat, akiket az anyjuk terelgetett…
…majd egy másik kifutóban megláttam a 4/4-es apukát is. Csak a kísérője maradt el :)
Ezen a napon kisebb gondom akadt. Tudniillik kevés koronát váltottam, mert úgyis mindent bankkártyával terveztem fizetni. Csakhogy a kártyámról elfogyott a pénz. Sebaj, este írtam a szüleimnek haza, hogy utaljanak már át egy kis zsetont a túlélés érdekében. Csakhogy jeleztek, másnap október 23-a, így az összeg nem érkezett volna meg hétfőig! Hát ezt hogyan oldom meg? Aztán eszembe jutott. A Körtefaláda! Gyors üzenetváltás után kiderült, hogy Lacinál sok dollár van, szívesen vált nekem szükség esetén. Másnapra meg is beszéltünk egy találkozót.
Csütörtökön az óvárost nézetem meg (itt található a királyi palota, a parlament és a Riddarholm-templom, a svéd királyok nyughelye)…
…majd összefutottam Laciékkal, s közösen megnéztük a Woodland Cemeteryt.
Na, jó, valójában a Skogskyrkogardent, de angolul tényleg ez a neve :) Itt nem bontották meg a természet egységét, hanem egyszerűen a fák közé temetkeztek az emberek (meg is érdemelt egy világörökségi plecsnit). Többek közt Greta Garbo sírja is itt található.
A városközpontba visszatérve sikerült Lacinak pénzt váltania, így, ha egy kissé drágán is, de készpénzhez jutottam.
Este olvastam a Facebookon, hogy közben Gergő és Ákos is elindultak a GP-re, de az utóbbi bonyodalmakba keveredett: otthon felejtette a személyijét, a jogosítványával pedig nem engedték fel a repülőgépre. Így csak a másnapi járattal tudott utazni. Itt azonban még nem ért véget a szívás: a vonattal véletlenül a végállomásig ment, és mire visszaérkezett a célállomásra, az utolsó busz is elment, így kénytelen volt taxit fogni…
Pénteken került sorra a másik világörökség, a Drottningholm-palota, ami a jelenlegi svéd király otthona (korábban csak nyári laknak használták). Sokban emlékezetet Versailles-ra.
A látogatás után buszra pattantam, majd a versenyhelyszínt vettem célba. Útközben rájöttem, útba ejtjük a Rasunda-stadiont, ami a svéd nemzeti stadion. Elő is készítettem a kamerát egy fénykép kedvéért, csakhogy…
…tavaly dózerolták le, mert közben megépült az új Friends Arena! :(
A versenyhelyszín ezúttal is kint volt a francban egy másik, Upplandy Vasby nevű városkában. Kb. úgy képzeljétek el, mintha Vácra kellene menni Budapestről (ne vegyétek zokon, Schrick fivérek és mindenki, aki váci!). Szerencsére Milánóval és Budapesttel ellentétben a tömegközlekedés nagyon jó, így legalább rendesen meg lehetett közelíteni. Az más kérdés, hogy jó volna, ha a szervezők végre a városközpontokhoz közelebb tartanák a versenyeket. Nyilván pénzügyi döntések állnak a háttérben.
A helyszínre érkezve nagy örömmel tapasztaltam, hogy maradt még playmat, amit sebtiben dedikáltattam is pár lappal együtt a GP-re látogató művészekkel, Steve Prescottal (rajz) és Jesper Ejsinggel (festés). A háttérben, mint már említettem, a Vasa.
Lacival is összefutottam, aki éppen nekilátott egy trialnak az Ostoros paklijával. Nagyon jól ment neki, hisz a döntőig jutott, ahol végül is splittelt, hisz úgyis volt már két bye-a.
Highlight: a trial első fordulójában Laci a harmadik meccsre készül. Ellenfele már befejezte a mulliganezést, ő meg épp 5-re kever, amikor bejelentik, hogy lejárt az idő. Kérdik, ilyenkor mi a teendő. Nos, a szabályok értelmében nem kell leszámolni az extra öt kört; aki előbb veszít életet, az veszít. Az ellenfél ennek nem örül annyira, hisz így még feccselni sem tud… Laci bátran 4 lapra kever, majd az alábbit prezentálja: föld, föld, Caryatid, föld, Rhino. Az ellenfelénél ugyanez, csak épp Laci kezdett…
Szombat, verseny.
És most egy őszinte vallomással tartozom. Már nem szoktam jegyzeteket készíteni a versenyekről, mert általában nem tartom érdemesnek leírni, ami történik velem. Ez azonban ilyenkor, amikor szívesen írok riportot, visszaüt. Szóval nézzétek el nekem, hogy az alábbiakban inkább egy-egy momentumot, érzést ragadok ki az egyes fordulókból, nem pedig konkrét leírásokkal untatlak Titeket.
1. forduló: Bye
Ez nem jött össze olyan egyszerűen, mert mint kiderült, egy csomó embernek elfelejtették bevinni az adatbázisba a bye-ait, így nekem is. Pedig először azt hittem, nem gyűjtöttem elég szorgosan PW-pontokat az előző idényben.
1-0
2. forduló: Henrik Bagge Johansson (SWE), RG monsters
Sokat kevert le, és egyáltalán nem is volt side-ja ellenem, így két eseménytelen játékban megvertem.
2-0, 2-0
3. forduló: Ismo Pöldsam (EST), Abzan
Mikor kiderítettem, hogy észt, rögtön meg is jegyeztem: Riga szép város, nyáron voltam ott. Persze játék közben rájöttem, hogy marhaságot mondtam, mert valójában Tallinnban jártam! Rögvest elnézést kértem és megmagyaráztam a tévedést. J
Ami a mecset illeti: két játékban sikerült megvernem. Az elsőben akadt egy kis félreértés: 6-ban volt, nálam volt többek közt egy rinó és egy szörnyűséges oroszlán, kezemben a Duneblast, nála roc-madár meg lények. Már le is futtattam magamban, hogy következő körben nyerek, hisz csinálok egy blastot aztán előre a két lényemmel a győzelemért. Támadt, majd passzolt. Én bőszen ki is csaptam a blastot, majd rövidítésképp közöltem, hogy feccselek a földjeimért, hogy ki tudjam játszani, aztán támadok. Vártam, hogy feladja, de csak annyit mondott, oké. Értetlenül néztem, aztán rájöttem, hogy elfelejtettem a roc-madár gyógyítását, így valójában 10-ben volt, és csak 2-be vittem le! Persze így is mindegy volt neki.
A srác amúgy a következő fordulót is bukta, de sikerült 2-2-ről a második napra jutnia.
2-0, 3-0
4. forduló: Valetin Mackl (AUT), Jeskai
Rögtön megemlítettem, hogy közös ismerősünk van Glied Tomi személyében. Kicsit fura a gyerek, de végig jófej volt; nagyon jó hangulatban játszottuk le a meccset, csak a második játékban volt egy kicsit mufurc.
Az első játékot mindjárt egy tótsajttal indítottam, mutatott két földet, Sphinx-et, Dig Trough Time-ot, Jeskai Charmot. Eldobattam a Diget, mert úgy gondoltam, később ez gondot okozhat, a többi spellje kijátszásához pedig sok szerencsét kívántam. Második körben oroszlánt raktam, ő mindjárt megkínálta egy Lightning Strike-kal. Hogy az a… Ezután rendesen húzott földeket és kezeléseket, kirakta a Szfinx-et és kikaptam.
A másodikban is kitettem egy oroszlánt; ezt azonban nem kezelte időben, így eljutottam öt földig. Ezután egy darab spellt sem játszottunk ki: én hármasával csipegettem az életét, és úgy voltam vele, célozza meg az oroszlánomat, ha meri, addig ugyan nem válik szörnyűségessé. Közben a világ összes counterspelljét felhúzta, így ha akart volna, se tudott volna hatással lenni a pályára (ezért volt olyan mufurc).
A harmadik játékban sorra húzta a megoldásokat lényeimre (egyszer például Lightning Strike-kal szedte le az oroszlánomat - már nyúltam a földekért, hogy kijátszhassam a kezemben lévő Charmot, de sajnos pont rossz színű földjeim voltak), én pedig hiába szorongattam kezemben a Bile Blightokat a Mantis Riderek ellen, egy darabot sem láttam belőlük (mint kiderült, kivette azokat). Aztán létrejött egy Keranos, a különböző scry-os földeknek meg spelleknek köszönhetően pedig mindig tudta, mit fog húzni.
A vereség ellenére ez a meccs kellően felvillanyozott a következő fordulókra.
1-2, 3-1
5. forduló: Kennet Nielsen (SWE), BG Devotion
Az első játékban csak egy Forestet és egy Llanowar Wastes-t tett ki, míg én sorban egy oroszlánt, egy Anafenzát és egy rinót is prezentáltam. Azt hittem, Abzannal játszik, s ennek megfelelően side-oltam is. Persze jött a meglepetés egy Nykthos képében… ami nem sok vizet zavart, mert ezúttal két oroszlán marcangolta szét, az akadékoskodó Polukranosát pedig Charmmal száműztem.
2-0, 4-1
6. forduló: Thibault Andieu (FRA), Jeskai
Az első két játék említésre sem méltó, mert először ő, aztán én haltam manát. A harmadik már izgibb volt, itt komoly versengés indult. Döntő pillanat: nála egy Mantis Rider és egy Strombreath Dragon volt (nem támadt vele), ki van tappelve; nálam pedig egy rinó, kezemben Hero’s Downfall meg Charm; ő 6-ban van, én 12-ben. Mi a teendő? Úgy döntöttem, leszedem a Downfallal a Sárkányt, majd támadok. Így is lett, 2-be vittem le, aztán következő körben kezelte a rinómat, kitett még Mantist meg sárkányt, és megvert.
1-2, 4-2
Az asztaltól felállva elkezdtem gondolkodni. Jó ég, de marha vagyok, hát csak támadni kellett volna a rinóval, aztán a blokkolás függvényében kilőni az egyik lényét vagy Charmot kasztolni! Elkeseredetten bandukoltam fel s alá, amíg bele nem botlottam Laciba. Neki is felvázoltam az esetet, majd felvilágosított, hogy a Sárkány prot white, így semmit sem csináltam rosszul. Ez a felismerés helyreállította a lelki egyensúlyomat, így koncentrálhattam az utolsó fordulókra.
7. forduló: Markus Eliasson (SWE), Sultai Whip
Még jó, hogy tegnap láttam Lacit ezzel a paklival, így legalább volt elképzelésem, mi jön szembe. A side-terv viszont ezen a ponton hiányos volt; azonban láttam nála Méhkirálynőt, így a side-olást hasonlóan ejtettem meg, mint Devotion esetében. A Drown is Sorrow meg is tette hatását a második játékban, de ez nem is számított annyira, mert egyszerűen legyorsultam: mire kitette volna az ostort, már elegendő sebzést sikerült neki bevinnem.
2-0, 5-2
8. forduló: Bjarli Por Alexandersson (SWE), Abzan
Ezen a ponton az események már csak töredékesen maradtak meg bennem. Arra emlékszem, hogy 1-1-es állásnál borzasztóan izgultam, nehogy lejárjon az idő, de hál’ az égnek két-két roc-madár és szárnysegéd megnyerte nekem a meccset. Szoros volt, emlékszem, elég kevés életben voltam, mire fordítani tudtam…
2-1, 6-2
9. forduló: Simon Bardh (SWE), Abzan Aggro
Ha nem lettem volna elég ideges a forduló elején, a szomszéd asztalnál ülők tettek rá még egy lapáttal: azt mondták, feature meccsre hívnak minket. Na, hát ez az, amit pont nem akartam abban a pillanatban! A bírókat megkérdezve azonban kiderült, rosszul hallottuk, játszhattunk ott, ahol voltunk. Gondoltam, megkérdezem a srácot, hogy egyáltalán lenne-e oka a feature-nek, de aztán úgy döntöttem, ezt az információt inkább fedje jótékony homály.
Az első játékban nem mutatott túl nagy ellenállást, hamarabb kifogyott a megoldásokból, mint én, cserébe úgy húztam, mint a mesében. A második játék már keményebb volt: kisajtolt belőlem egy lapot, majd a következő körében én is így tettem. Keze csupán földek, egy oroszlán, meg még egy tótsajt; utóbbit vettem ki, nehogy még jobban belepiszkáljon a játékomba – így a következő körömben kiraktam egy Coursert, ami megfelelően szűrte a paklimat a hátralévő időben. Ő kirakta az oroszlánt, amit sikerült is szörnyűvé tennie, de én is így tettem a magaméval. Elsült egy Duneblast, majd körökig meredtünk egymásra, mert mindkettőnknél pusztíthatatlan, célozhatatlan oroszlán figyelt. Én folyamatosan húztam a leszedéseket, így sikerült elkerülni nála egy Sorint meg két lényt egy Silence the Believers-szel. Közben szép lassan sikerült lefogyasztanom az életét egyéb lényeim révén. Aztán bestowolta egy Démonnal az oroszlánt, de már későn: a következő körömben roc-madarat tettem ki a párjával, így volt blokkerem. Nem húzott megoldást, nyújtotta a kezét.
2-0, 7-2
Day 2!
„Ez a második nap számomra egy ajándék, ami a hosszú évek kitartó utazgatásainak, szenvedéseinek jutalma. Remélem, a következőre nem kell tíz évet várnom.” – Én, a milánói GP után.
Hát miért vagyok ilyen kishitű? Két Day 2 egymás után; úgy látszik, valami gát átszakadhatott bennem. De a legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy ezúttal nyomás alatt is sikerült teljesítenem, elvégre az utolsó 3 fordulót kellett hoznom, és hoztam is a továbbjutáshoz. De az a tény, hogy tudtam, mit kell tennem a paklimmal (vagyis volt side-tervem), és ilyenformán megvolt benne a bizalmam, olyan magabiztosságot adott, amit korábbi versenyeken még sosem tapasztaltam.
Gergő és Ákos sajnos hamar elbuktak az első napon; Lacinak meg szintén az utolsó fordulón múlt a bejutás, de sajnos neki nem jött össze. Nekem kellett hát másnap a magyarok becsületét megvédenem.
Irány a szállás! Szerencsémre óraátállítás volt aznap, így kicsit tovább aludhattam.
Vasárnap reggel a meetingen találkoztam Valentinnal (átellenben ült az asztalon), kölcsönösen gratuláltunk egymásnak a második napért. Neki sajnos a későbbiekben nem jött ki a lépés: a szombatot két vereséggel zárta, aztán a vasárnap során droppolt.
10. forduló: Elias Johansson (SWE), RG Devotion
Az elsőben sokáig elég kiélezett volt a helyzet, mert volt Főnixe, Xenagosa, manalényei stb. és nekem is volt jó pár lényem. Szerencsére kezembe került a Duneblast, de nem tudtam időben kijátszani, mert scry-olós föld a hetedik. Semmi gond, attól még jól álltam, várhatott egy kört a blast. És ez az a pillanat, amikor a paklim kisegít, ha szükség van rá: az ellen egy 8-as Genesis Hydrát játszott ki, amiből egy Hornet Queen termett. Mondom is neki, hogy ne nagyon erőlködjön a tokenekkel, mert lesz rá megoldásom. Szegény egyáltalán nem számított erre, bukta is a játékot. Igaz, ha nem csúszok a blasttal egy kört, nem tud akkora hidrát csinálni, így végeredményben ugyanott lettünk volna.
A második játékban megtartott egy kockázatos kezdőkezet, amit én a tótsajttal láttam is: két föld, egy Caryatid, Sárkányok és Főnixek. Persze a Caryatidot vettem ki, majd a két földön és egy Elfen kívül semmit sem játszott ki. Egy idő után meg is jegyezte ironikusan:
- I don’t know how can I win this game!
- Me neither - feleltem erre.
A játék után megbeszéltük, hogy teljesen jó kezet tartott meg, semmi baj nem volt a mulligan-döntéssel. A maindeck Duneblast előnyeiről is eset szó.
2-0, 8-2
11. forduló: Mikael Rabie (FRA), Mardu midrange
Ez a pakli ismeretlen volt számomra, és bizony bele is tört a bicskám: sok-sok tokent rakott ki, a Butcherrel gyógyulgatott, a Rabblemaster befenyített. Kár, mert volt olyan pillanat, amikor már csak kettőben volt…
A második játékban nem tudtam nyomást gyakorolni, egyszerre került command zone-ba egy Elspeth és egy Sorin ulti is, a Drown és a Blight csak elodázta a vereséget.
0-2, 8-3
12. forduló: Omar Kari Gudjonsson (SWE), Sultai Whip
Ezúttal sem adta a paklim, ő viszont remekül millezett, és mivel halandó vagyok, valóban egy Nemesis of Mortals lett a végzetem. A side-olás sem ment.
0-2, 8-4
13. forduló: Olli Saarinen (FIN), Abzan
Az ellen haverja pont mellettem ült, és mivel sokat forogtam finnek körében (még évekkel ezelőtt Berlinben, illetve most nyáron) beszédük alapján egyből megmondtam, hogy finn sráccal játszom.
Sajnos ezt is buktam; az egyik játékban talán volt egy rossz döntésem: támadnom kellett volna egy oroszlánnal, hogy triggerelhessen a roc-madár raid-je, de nem tettem így, mert kevésben voltam. Pedig sorban húztam még két madarat, tehát jobban állhattam volna – de hát honnan tudhatnám, mi van a pakli tetején, ha nincs Courserem?
0-2, 8-5
Hát a pénzdíj elúszott, a becsületért küzdtem tovább.
14. forduló: Andreas Raland (SWE), Abzan aggro
Erre a meccsre sajnos nem emlékszem, csak arra, hogy nyertem.
0-2, 9-5
15. forduló: Andres Larsson (SWE), Abzan aggro
Hamar 1-1-gyé alakult az állás, majd parázs utolsó játék vette kezdetét: kölcsönösen aprítottuk, gyilkoltuk egymás lényeit, végül ő fogyott el hamarabb, és a légierő (roc-madár) átvette a terepet. Folyamatosan az volt az ellen gondja, hogy painlandek miatt sokat sérült, de hát aki aggróval jön, készüljön fel arra, hogy nem játszhat tunyaföldekkel a tempó érdekében.
2-1, 10-5
Mi lett a vége?
Nos, 83. lettem, pénzes helyre most sem kerültem, de ettől még elégedett vagyok. Hittem a paklimban, jól játszottam (szerintem), és a második nap nem volt olyan dicstelen, mint a múltkor. Még egy kicsit csiszolni kell ezen, és a következő szintre lehet lépni. Evés közben jön meg az étvágy, de attól még óvatos optimizmussal vágok neki a soron következő versenyeknek.
A hazaút ugyancsak eseménytelen volt, azzal a különbséggel, hogy ezúttal az egész bagázs együtt utazott, és közösen hőzönghettünk a svéd árakon.
Köszönet:
- Mindenkinek, akitől lapot tudtam venni az elmúlt hetekben;
- Poroszkai Lacinak a kölcsönpénzt, a kölcsönlapokat, a lelki támaszt, meg úgy egyáltalán;
- Kenyeres Ákosnak a további kölcsönlapokért és a mérsékelt hisztikért ;) ;
- Mindenkinek, aki bíztatott (különösen KG-nak, aki még sms-t is írt nekem);
- Mindenkinek, aki elolvasta.
GP látogatás legközelebb jövőre lesz, addig is minden jót!
UI: Nagy volt az öröm a hazaérkezéskor is, hisz mi várt végre az asztalomon? J
